Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Csemegi József: A műemléki dokumentáció szerepe és jelentősége a korszerű műemlékvédelemben

! 308. kép. Pécs. A Káptalan u. 2. sz. emeleti alaprajzának alakulása 1843 előtt nyeiket kellőképpen ismeri. Ez a felfogása határozott történeti szemléletből adódott, amely a művészet- és építészei 1 (irténeiéhez viszonyítva jóval korábban kifejlődött, és arra tanítja a műemléki dokumentáció készítőjét : semmiféle történeti jelenség ne kerülje el a figyelmét azon a címen, hogy nincsen esztétikai célzata. Ettől ugyanis történeti jelentősége még igen nagy lehet ! Műemlékvédelmünk az utóbbi időben határozottan közeledett a régészet e lej lett történeti szemléletéhez, s a műemlékeket ma már — legalábbis elvben — ugyancsak történeti ért ékük szerint rangsorolja. És ennek tudható be, hogy a műemléki dokumentáció metodikájában a legjelentősebb szerephez éppen a régészettől kölcsönzött módszerek jutottak, a történettudományok és a művészettörténelem hagyományos metódusai mellett.

15 Régészeti módszerek eredményes alkalmazására egy-egy műemléken belül Buda várnegyedi lakóházainak feltárása folyamán számos esetben sor kerüli, különösen az épületek boltozatait elborító földfeltöltésekkel kapcsolatban, mert ezek anyagában — az előbbi építési korok törmelékeivel elkeveredve — nemegyszer korhatározó jelentőségű leletek (eszközök, kerámia s többek között munkaközben elhullajtott pénzek is) találhatók. A váci Siket néma Intézet épületének kapualjában végzett régészeti ásatás pedig vagy hat építési periódus közelebbi kormegállapítását segítette elő, egyrészt a régebbi kapusz'ntek, lépcsőmaradványok és padlózatnyomok feltárásával, valamint azoknak az épülethez viszonyításával, más, részint az egymásra rakodót 1 feltöltésekből napvilágra hozott tárgyi lelet anyag alapján. S mindezt tetézte az a nem 309. kéj). Pécs. A Káptalan u. 2. sz. emeleti alaprajzának alakulása 1843-ban