Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Csemegi József: A műemléki dokumentáció szerepe és jelentősége a korszerű műemlékvédelemben

mindennapos lelet, amely az egyik fal vakolata alól került elö: csomóra KÖtötl noi hajfonat volt ez, ameiyet anakidejen bajelliaruas ccijaból he­lyeztek a fal eresztékébe, az osi epnoálclozat babo­nás néphitben továbbélő, szelídített keséi változa­taként. i(i ivüiönben ez a szerencsés lelet kitűnően bizonyítja a történettudományok egymásrautalt­ságai is, ha munkájukat egyre eredményesebbé kívánjak tenni. Ez esetben az építészettörténet a néprajzi tanulmányok leié volt az adó fel. Új távlatokat nyitott meg a budai várnegyed­kutatas fővárosunk ez ideig emanyagoit ipartörté­netének felderítéseben is. A feliarasok folyamán végzett különféle falvizsgálatok a IvÖZTl kutatóit arra késztették, hogy a falazatok leggyakoribl anyagát, az égetett téglát is vizsgálataik köréh vonjak. Gyűjtötevékenységük ercdményeképpej idővel valóságos téglamúzeum alakult ki a Vár múzeum részéről e célra rendelkezésükre állítót helyiségben. Az a változatosság, amely e tégla anyagában, méretében, tégiabélyegük különbőzé ségében stb. tükröződött, a budai es a Buda-környék téglavető mesterség tevékenységére vetett éles fényt a téglavetőipar okleveles felkutatásában. A kutatás rövid néhány év alatt annyira jutott, hogy adatainak segítségével egyes épületrészek — kor­meghatározó formai jegyek híján — pusztán a fa­laikba épített téglaanyag bélyegeinek alapján is közelíthetőleg datálhatok voltak. Példáink sorát Péccsel, a Káptalan u. 2. sz. mű­emléki épülettel zárjuk. Az ennek részletes helyre­állítása kapcsán készített műemléki dokumentáció több okból is külön említést érdemel. Nemcsak azért, mert az archeológiai szemléletű műemléki fel­tárások módszereire éles lényt vet, vagy azért, mert elkészítésében az építész-kutatók mellett helytörténész és muzeológus-művészettörténész is részt vett, s így dokumentációs anyaga — mond­hatni — kalákában gyűlt össze, hanem azért, mert a dokumentáció a vizsgálatok után egy évvel már nyomtatásban is napvilágot látott. 17 Eredményei tehát viszonylag rövid időn belül közkinccsé váltak. A műemléki kutatás 1955-ben folyt le, és a gondos falazatvizsgálatok során tizenegy, a va­kolatok vizsgálata alapján pedig vagy tizennyolc jelentősebb építési korszakra következtetett, ezek egymáshoz való időbeli viszonyának megállapítá­sával mindenek előtt tisztázta a műemléken vég­zett építkezések sorrendjét, az épület történetére vonatkozó levéltári adatgyűjtés és néhány tárgyi lelet végül azt is lehetővé tette, hogy az ekként fel­állított építési sorrend főbb szakaszait évszámok­hoz köthessük, vagy legalábbis szűk időhatárok közé szorítsuk. A körültekintő tárgyi kutatások eredményeiről a munkaközi fényképek egész sora készült úgy, hogy az egymás után épített fala­zatok vagy az egymásra rétegezett vakolatok egy­egy jellemző részletének (az ún. tanúfalaknak, tanúvakolatoknak) megörökítésével igazolják a do­kumentáció állításait. E módszerek következetes végrehajtása tette például vitathatatlanná a kutatás előtt azt, hogy bár az épület a XVIII—XIX. században nyerte el 310. kép. Pées. Káptalan u. 2. sz. vakolat vizsgálat : tanuvakolatok legutóbbi formáját, magva eredetileg még a gótikus időkben, legalább három építési szakaszban épült meg. Ezt a magol azonban a XVI. század 20-as éveiben átépítették : falaiba reneszánsz stílusú ab­lakokat, ajtókat helyeztek, homlokzatát pedig gazdagon díszítői 1 alakos vakolatfestéssel látták el. Ez utóbbinak vakolatmaradványai a későbbi va­kolatok alatt eredeti helyükön megmaradtak ugyan, az ablakoknak kőkereteit azonban már 311. kép. Pées. Káptalan u. 2. sz. reneszánsz a bla kkeret- töredékek 16* 243

Next

/
Oldalképek
Tartalom