Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Dercsényi Dezső: Tíz év magyar műemlékvédelme

vényszerüségét, elméletben bizonyára jobban, m i il 1 a középkor. Súlyosabb kérdés a második. A magyar műem­léki anyag néhány kiemelkedő elpusztult értéke fotókkal, néha tervekkel jól dokumentált, s így visszaállításuknak látszólag technikai akadálya nem lenne. Ritkán bár, de felmerült pl. a Lloyd palota, a magyar klasszicista építészet egyik leg­nemesebb alkotása újraépítésének gondolata, nem is a helyén, hanem a Várnegyedben. Ennél sokkal megalapozottabb voll az a kívánság, hogy a Vár­negyed néhány foghíjának beépítésekor vegyük alapul az ott állott s jól dokumentált műemlék újraépítését. Ezekben az esetekben szívesen hivat­koznak a lengyel példára, nem tekintve azt az alapvető különbséget, hogy ott egy teljesen elpusz­tull város (Varsó, Gdansk), itt pedig egy-egy el­puszlult műemlék műemléki környezetben való újjáépítéséről van szó. A magyar gyakorlat mind­máig elkerülte ezt a szerintünk hazánkban indoko­latlan utat, mer; úgy vélt ük, hogy két szempontból is helytelen és veszélyes lenne. A mai építésteeh­nika és anyagok mellett amúgy is csak látszólagos eredményeket érhetnénk el. Műemléki látszatokat, melyek hamisságál mái 1 a hozzáértő kortárs is, méginkább utódaink világosan látják. Ilyeneket nem érdemes építeni, hiszen veszélyeztetik, meg­ingat nák az ot t álló műemlékek eredet iségébe vetett hitet. De veszélyesnek tartjuk azt az álláspontot is, mely a műemléki környezetben jellegtelen alko­tásokkal gondolta a beilleszkedési megoldani. Véle­ményünk szerint a ma építészete mai formanyelv­vel, a hely és környezet adta elemek figyelembe­vételével létre tud hozni olyan alkotásokat, melyek maiak és beleilleszkednek a műemléki környe­zőibe. Erre különösen a Várnegyed beépítésével kapcsolatban néhány jó példa már szemünk előtt áll. A tudományos alapon végzett kutatás és ered­ményeinek értékesítése, a romok konzerválásánál, esetleg helyreállításánál, kiegészítésénél jelentkez­het a legnagyobb mértékben. Ili kell megemlíte­nünk a magyar műemlékvédelemnek azt a másik vezető szempontját, hogy munkáját a közösség érdekéből végzi, és ennek leljes konzekvenciáját vállalja is. Alapvetően hibásnak és ami még több, hiába­valónak éreznénk munkánkat, ha azok eredménye csak néhány kiválasztott hozzáériő épülését, gyö­nyörködtetéséi szolgálná. Nemcsak a teljesen hely­reállított épület művészi szépségének, a kellően megvédett várfalnak, vagy konzervált romnak, egyetlen kőtöredéknek is van mondanivalója a közönség számára, csak meg kell szólaltatni : olyan összefüggésbe kell hozni, hogy a bemutatás a lai­kus számára is érthető és élményt közlő legyen. Ez a törekvésünk, úgy véljük, nem áll (dientetben a tudományos alaposságról, hitelességről mondot­takkal, ellenkezőleg, dialekt ikusan kiegészítik, kontrollálják, és fejlesztik egymást. Nem kétséges, hogy a bemutatás csak akkor lehet valóban él­ménytkeltő, gondolatébresztő, tanító, ha a legtel­jesebb tudományos alapon épül, és messzemenően 10. kép. Visegrád. A vár keléi i kaputornya J 11. kép. Szabadbattyán. A kula-torony helyreállítás közben

Next

/
Oldalképek
Tartalom