Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Párkányi Mihály: A műemléki tervezés kérdései

súlyának megfelelően vezető helyre teszi a városrendezési elgondolásokat, a mai élet korszerű forgalmi, területfelhasználási igényeit, és érvényrejuttatásukat összehangolja a műemlékvédelem látszólag ellentmondó követelményeivel : ügyelve arra, hogy a város fejlesztése ne mossa el a város településtörténelmi fejlődését reprezentáló szerkezetét, felépítését, az építészeti tradíciókat őrző utcákat, tereket. A városépítészet és a műemlékvédelem közötti kölcsönös összefüggések ismeretében igyekszik egyrészt a városépítészeti elgondolásokat — a műemlékek városképbe való fokozott bevonása útján —• a műemlékvédelem javára is érvényesíteni, másrészt maga is hozzájárul, hogy műemlékhelyreállítási tevékenységei városrendezési, területrendezési, tájrendezési elgondolások elindítói lehessenek. A történelmi városszerkezet kutatásának nálunk még fiatal, most szerveződő tudományának elmélyítésével a műemlékvédelem részéről alapvető indítékát adja a történelmi városrészek leendő városrendezési elgondolásának, előkészíti, hogy az új objektumok, együttesek létesítésével kiegészülő városképek, utcaképek a meglevővel, a régivel harmonikus egységbe ötvöződhessenek. (A háború utáni nyugatnémet városrendezési tervek történelmi városmagot, városszerkezetet szétrobbantó építkezései intő példái e téma korszerűségének és időszerűségének.) A műemlékvédelem és városépítészet kapcsolatában rejlő törvényszerűségek kutatása ugyanakkor azzal az előnnyel is jár, hogy kifejleszti az érzékenységet a városrendészet eddig másodlagosnak vélt részletkérdései iránt. A városképek, utcaképek közelebbi vizsgálata azt mutatja, hogy hatásuk nemcsak a bennük felsorakozó épületek egyedi architektonikus tulajdonságainak függvénye, hogy az együttessé szerveződő építmények elsősorban nem annyira saját értékükkel, mint összehangoltságukkal, egymáshoz való kapcsolatukkal jutnak érvényre. A szocialista műemlékvédelem hatalmas előnye, hogy nem kell megállnia a törvényszerűségek puszta felismerésénél, hanem módja és lehetősége van ennek városépítészeti gyakorlatba való átültetésére. Elemző vizsgálat alá veszi az utcaképet befolyásoló, alakító részleteket, apróbb elemeket. A házak tetőidomai, kéményei, a földszinti kirakatszekrények, lámpák, hirdetések, cégjelzések, feliratok, a homlokzatok szinte észrevétlen elemei : rácsok, ablaktokok, tagozatok stb. ezernyi tényezői lehetnek a városkép alakításának. E tényezők tudatos nagyméretű, szervezett alakítása nagy költségbefektetések nélkül is minőségbeli változást okoz a városkép arculatában, újabb és újabb kifejező eszközt ad a tervező kezébe, mellyel az épületek hatását megjavítja. A helyes érzékű színezés az egyes épület architektonikájának értelmét, tagolását szinte felszínre hozza, kiterjedt alkalmazása pedig egész utcaképek, városképek hatását javította meg. Az esztétikailag zavaró kaotikus hirdetőtáblák, kirakatszekrények megszüntetése ós az architektúrát is kidomborító újakkal való kicserélése, az épületek földszinti üzletsorainak városképileg átgondolt homlokzati kialakítása, a kis látószög miatt legerőteljesebben érvényesülő földszinti homlokzatokon teremtett számos városunkban utcaképet eldöntő értelmes rendet, összekapcsolva a történelmi tradíció őrzését a fejlődés helyes szolgálatával. A műemlékvédelmi megfontolásokból levont gondolat nem állt meg a védett városképek haláránál. A nagykörút műemlékileg legkevésbé sem értékes útvonalának ma is alakuló nagylélekzetű rendezése sokszor vulgáris tarkaságával is már egy műemléki elv városrendészetbe való behatolásának műemlékvédelmen túl mutató példáját adja. Ennek taglalása azonban már kívül esik témánk keretein. Nagy vonalakban, röviden áttekintettük a műemléki tervezés alapvető kérdéseit. Mondánivakunkat nem fejezhetjük be annak megállapítása nélkül, hogy bár a magyar építészetnek az elmúlt tíz év hosszú ideig vitatandó periódusa volt - - a magyar műemlékvédelemben ez idő alatt sikerült olyan sajátos hangot megütni, mellyel méltó helyet kapott a magyar építészet orchesterében. Most munkánk elmélyítéséé lesz a szó. Párkányi Mihály PLANUNGSFRAGEN DER DENKMALPFLEGE Die Abhandlung befaßt sieh mit den Planungsfragen fier Denkmalpflege. In der Einleitung überblickt der Verfasser die Nachkriegsgestaltung der die theoretischen Planungsgrundlagen bestimmenden Anschauung des Denkmalschutzes. In bezug auf die Methodik und Grenzen der Restaurierung gelangte die ungarische Denkmalpflege bereits vor dem Kriege zur Feststellung der richtigen Grundsätze, aber die auf die Gesamtheit der Denkmalpflege bezügliche Anschauung mußte nach 1948 grundlegend geändert werden. Die im Leben des Landes eingetretene Wandlung der sozialen Struktur hat mit der Übernahme der Denkmäler in gesellschaftliches Eigentum jenen Gegensatz liquidiert, der früher zwischen dem allgemeinen Denkmalschutz und dem Privatbesitz denkmalwerter Gebäude bestand. Die dialektische Anschauung konnte sich Geltung verschaffen, laut welcher die einzelnen Denkmäler nicht aus ihren Zusammenhängen herausgerissen werden dürfen, die vor Augen hält, daß das Denkmal mit seiner Umgebung, der Straße, dem Platz auf welchem es steht, eine Einheit bildet und es auf seine Umgebung einwirkt, wobei andererseits auf seine Erscheinung die Umgebung von ausschlaggebendem Einfluß ist, Die Denkmalplanung nimmt einen speziellen Platz in der Bauplanung ein. Ihr Zweck besteht nicht im Zustandebringen neuer künstlerischer Schöpfungen, sondern darin, daß die alten Denkmäler unserer Vergangenheit von neuem belebt werden. Darum sichert die Denkmalplanung, im Gegensatz zu den großen Kunstgattungen der Bauplanung, nicht einer neuen Funktion einen neuen Rahmen, sondern projektiert die neue Funktion in die alten Rahmen. Die Wiederherstellungunserer Denkmäler führt uns zu einem speziellen Problem der Denkmalpflege : zur Frage des Widerspruchs zwischen Alt und Neu. Hierin besteht der grundlegende dialektische Widerspruch der Denkmalpflege, welcher das ganze Gebiet generell durchdringt, alle sonstigen Widersprüche sind ihm untergeordnet. Die Abhandlung analysiert eingehend die Geltendmachung der Dialektik der Denkmalpflege, von dem einfachen Bestandschutz bis zu den sich auch auf den Städtebau auswirkenden Problemen des I )onkmalschut zes.