Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Párkányi Mihály: A műemléki tervezés kérdései

hasznos is. Az alkotásban megkövült objektív társadalmi gondolat azonban tovább hat. túléli a kortársakat, hatása megmarad még akkor is, mikor az épület már rommá válik. Nem így az épülethez fűződő szubjektív gondolat, ez állandóan váltakozik, másképp néz az épületre az egykori kortárs, annak utóda, és más gondolatokat fűz a már rommá vált épülethez a jelen kor embere. A romokat körülvevő varázsos történelmi atmoszféra éppen azért jön létre, mert bennük, a holt műemlékekben, nem az esztétikum halt ki, hanem az utilitarizmus, ezért népesíti be őket az alkotó fantázia, A kiépítés ezt a képzeletet serkentő varázsos atmoszférát kétségtelenül széttépi. Sohasem szabad azonban elfelejtenünk, ennek a varázsnak ára van : a műemlék elkerülhetetlen pusztulása. Az új életre keltett holt műemlék szemlélőre gyakorolt hatása kétségtelenül megváltozik : míg eddig egyértelműen csak régi korok képe elevenedett meg bennünk, most ellentmondóan jelentkezik egymás mellett a régi és az új, a régi : ami egykor volt, és az új, amire az életrekeltett műemlék ma szolgál ; a régi, ami láthatóan megmaradt és az új, melyet korunkban tudományos megalapozottsággal és a műemlékvédelemben szükségszerűen korlátok közé szorított építőművészeti fantáziával hozzáépítettek. (Nem érdektelen megjegyezni, hogy az állagbiztosításokkal, romfeltárásokkal már elkerülhetetlenül együtt járó kiegészítés és az annak feltétlen megmutatására irányuló tudományos kívánalom a régi és az új — az eredeti és a hozzátét —• problematikáját a műemlékvédelem praxisa, a kivitel területére is tovább gyűrűzteti. E kérdés tárgyalására itt nem térhetünk ki részletesen.) Az építész nagyon jól ismeri a helyreállítás terveivel járó kompromisszumokat, igyekszik is ennek mértékét a lehető legkisebbre csökkenteni a helyes, megfelelő rendeltetés alkalmazásával. Keresi az olyan új tartalmat, rendeltetést, mely a műemlék eredeti alaprajzi rendszerének, kompozíciós elvének, tömeg- és homlokzatképzésének, az eredeti interiőrök szellemének legjobban megfelel. A tapasztalat azt mutatja, hogy minél jobban távolodunk el a mától, annál inkább szűkül az alkalmas új rendeltetések köre. Építészetileg ez teljesen indokolt : minél régebbi az épület, annál kevésbé alkalmas szerkezeténél, tömegképzésénél, kompozíciós elvénél fogva arra, hogy új tartalom hordozója legyen. De érthető ez tudományos szempontból is : ahogy eltávolodunk a mától, egyre jobban nő - különösen Magyarországon — az objektum műtörténeti, kultúrtörténeti, építészeti jelentősége, régiségi értéke, egyre kategorikusabbá válik a tudományos oldal, a maga hitelességét követelő szigorúbb álláspontjával. Nem véletlen tehát, hogy a legnehezebb problémát éppen a holt műemlékek adják. Nyilvánvaló legharmonikusabb megoldás a bemutatás, vagyis az az eset, mikor a történelmi forma a történelmi tartalommal párosul. Ez biztosítja az építészeti alkotásnak a leghatásosabb organizmusát a hitelességnek a legmesszebbmenő értelmezését, ez teremti a leghiánytalanabb képet a korról, melyben az alkotás készült. Az ilyen megoldásnál maga a műemlék szabja meg a programot : sajátmagát. Ezt a ritkán megvalósítható harmóniát legjobban az az új tartalom közelíti meg, mely az adott történelmi formához a legközelebb áll (helytörténeti kiállítás, kortörténeti múzeum stb.), ahol a választott program alátámasztja, segíti az objektum történelmi atmoszférájának érvényesülését. A fenti megoldásokon túlmenő új tartalmaknak már a mai funkcionális igények kielégítésére is vállalkozniok kell. Az adottságokat és a kívánalmakat hozzáértéssel öszszeegyeztető tervező ilyenkor a kulturális, művelődési vagy idegenforgalmi lehetőségek közül keresi a legalkalmasabbat (kiállítási termek, képzőművészeti kör, előadóterem, vendégszobák stb. stb.). Ha most elhagyva a holt műemlékek területét, a műemlékállomány újkori része felé közeledünk, új és új arculatot ölt az új tartalom és a régi történelmi forma alapvető dialektikus ellentmondása. A tudományos álláspont korrekt építészeti kielégítése egyértelműbbé, tervezés szempontjából általában egyszerűbb feladattá válik ; megszaporodik viszont az alkalmazható új tartalmak, rendeltetések köre, az új funkciók adaptálásának lehetősége. Különösen koncentráltan vetődik fel ez a problematika a háború utáni magyar műemlékvédelemben a kastélyokkal kapcsolatban. Az ideális, tehát legegyszerűbb megoldást óhajtó építész természetesen itt is a történelmi formát a történelmi tartalommal összekapcsoló bemutatásra törekedne. (A történelmi tartalmat történelmi formával összekapcsoló éléi műemlékek : iskolák, kollégiumok, könyvtárak, városházák, templomok stb. stb. sajátos légköre éppen onnan adódik, hogy a régivel azonos mai funkciója a régi történelmi falak közt kap helyet.) Ennek lehetősége azonban a magyar kastélyállomány helyzetében sajnálatosan megszűnt. Az egykori élő kastélyok interieurjeinek szerves tartozéka, a bútorzat csaknem teljesen elpusztult a háborúban és az azt követő években. Egyes esetekben meg lehet próbálkozni a megmaradt értékes interieuröknek múzeumok bútoranyagából való berendezésével : ez a megoldás azonban legfeljebb a ,,korabeliséget" biztosítja, az eredeti helyzet hitelességét nem. (Szerencsésebb szomszédunknál, a műemlékekben oly gazdag Csehszlovákiában sem válhatott ez a megoldás általánossá, de szép számmal találunk ilyen példát. A műfaj : kastély-múzeum, ahol a kastély környezete, parkja, architektúrája, interieurje az eredeti bútorzattal, gyűjteményeivel, freskóival adja a múzeum egyetlen programját : önmagát. Az ilyen program passzív : az új funkcióban az épület az élményszerű szemlélet tárgya.) Jönnek tehát a kompromisszumok. Első a sorban tehát az ideálishoz legközelebb álló : a múzeum valamilyen fajtája (helytörténeti múzeum, kortörténeti múzeum, kiállítás, képtár, galéria stb.). Lehetősége főleg a nagyobb városokra vagy idegenforgalmilag látogatottabb helyekre korlátozódik. Itt a régi forma (az architektúra) és az új tartalom (a múzeum „tematikája") olyan légkört teremt, melyben mindkettőnek hatása felfokozódik.