Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Papp Júlia: Hazai művészeti, régészeti és építészeti emlékek ismertetése a felvilágosodás és a kora reformkor sajtójában

sokat hoz az idő közülük naponként világosságra. Ha Hazánkfiai ügyelnének reájok és egybe-szedetnének, idővel egy ritka szép Gyűjtemény válnék belöllek." Aranka 1796. (66. jegyzetben i. m.) 133-134. „A

1 mi kövek még a' Püspöki kertben találtatnak, azok is megérdemelnék, hogy a' Fejérvári Papnevelő háznak valamellyik gondos tagjától a' Hazafiakkal közöltessenek." HT 1806. 344. „Ébredezzünk, 's ne hadjuk most annak Emlékezetét kiveszni, a' mit a

1 dúló idő hatalma szűken hagyott számunkra!!" - írja Kruchten József a hazai képzőművészeti emlékekkel foglalkozó cikkében. TGY 1821. II. 124. 308 Szent Magdolna rézre festett képét - írja Fejér György - Jankovich „maga első Lajos Királynak Fejérvári kápolnájából, a nagy oltárról levette, midőn a' Kápolna Mílassín Püspök által Isteni szolgálatokra alkalmatlannak ítéltetett, és utóbb lerontatott." TGY 1817. XI. 29. 309 „Ha Tudós Hazánkfiai az illy jeles tüneményeket fel jegyeznék és a' Hazával közölni nem sajnálnák" - olvashatjuk pénzleletek ismertetésekor - „a

1 leg nagyobb homályba rejtezett igazságok is meg világosíttatnának, az írók magoknak hírt nevet, az olvasóknak pedig gyönyörűséget szereznének." HT 1807. II. 280-281. Az előkerült emlékeknek a Tudományos Gyűjteményben történő „közönségessé tételét" javasolta - mint láttuk - Moldoványi Antal. TGY 1818. IV. 142-143. 310 A helyi plébános Óbudán talált római kövek leírását küldte el a múzeum igazgatójának „azon czélból, hogy a' Nemzeti Múzeumnál meglegyenek, és néha napján haszonra fordítassanak," TGY 1824, III. 3. 311 A szombathelyi püspök megparancsolta a városban talált római feliratos kövek és „álló-képek" összeszedését, és magyarázó feliratokkal való ellátásukat. PMH 1780. I. 18. Egy tudósító megemlíti, hogy a Szíly János által építtetett pompás püspöki palota ebédlőjében „igen szépen le van körös körül a' falra festve Sabáriának a' Rómaiak alatt való virágzása, el-pusztulása, 's újonnan lett fel-építtetése." MGY 1790. III. 237-238. (11. kép) Később Bitnitz Lajos is említi a Szombathelyen talált antik feliratos köveket és oszloptöredékeket, „mellyeket, kivévén a' falakba berakottakat, b.e. Felső Szopori Szily János első szombathelyi Püspök residentiájának belső udvarában felállítatta, hol azokat mai-nap is láthatni." TGV 1821. VIII. 4. Szilynek az antik emlékekhez való viszonyáról: Galavics 1971. (52. jegyzetben i. m.) 12-13.; Boda Zsuzsanna: Dortfmaister István világi falképei -kastélyok, középületek dekorációja. In: „Stephan Dorffmaíster pinxit". Dortfmaister István emlékkiállítása. Katalógus/Szombathelyi Képtár et al. A kiáll, anyagát vál. és rend, és a katalógust szerk, Kostyál László, Zsámbéky Monika. Szombathely, 1997. 183-184. 312 Már Széless Györgynek az esztergomi székesegyház fennmaradt részeinek megóvására irányuló, 1761. évi javaslataiban is megszorításokkal - „a modern műemlékvédelem előképét" fedezhetjük fel. Széless 1998. (2. jegyzetben i. m.) 11. Széless „vállalt feladatát tekintve, egyike legelső, korát megelőző műemlékvédőinknek." Lővei 1998. (102. jegyzetben í. m.) 252. 313 P/71806. 236. 314 Szombathelyi ókori régiségek kiásásakor a munkások a bámészkodó tömegnek kiárusították, „elkótyavetyélték" a leleteket, „mivel kiki szeretett volna legalább egy darab régiséggel dicsekedni". TGY 1821, VIII. 5. Egy ókori feliratos kőtől „felelevenülvén a' régiség vadászása...megfosztatott Szombathely." TGY 1821, VIII. 6. Lelkesen fogadunk - írja Holéczy Antal Péczeli József sírkövét ismertető írásában - minden véletlenül előkerült ókori követ, hazánk nagyjainak azonban nem állítunk mindig megfelelő emléket, TGY 1824, III. 121-123. 315 Kovachich Mártonnak a hazai művészeti emlékek leírását is tervbe vevő kiadványába „minden tudós és érdemes hazafi" írhat „minden vallás, és állapotbéli külömbség nélkül", BMM 1787. 454. Kultsár István újságja bevezető-írásában a „Fő, vagy alsóbb tisztségekben lévő Hazámfiait", egyaránt kéri, hogy lakóhelyükről hiteles híreket közöljenek. HT 1806. [s. p.] Az elmélkedés, a tudományokkal való foglalkozás - írja Aranka György is - a régeóbi időkben csak a gazdag nagyurak, vagy a fejedelmek asztalánál társalkodó tudósok és költők monopóliuma volt. Az újabb időkben azonban a „pálya-futásnak piatza meg-nyittatott, és a' győzedelmest a' borostyán koszorú várja: tsak próbát tessék tenni." Aranka 1791. (28. jegyzetben i. m.) 16. A polgári egyenlőség eme eszményének hordozója lesz majd Széchenyi tervezett Üdvleldéje (1841), melyben helyet kapna „vallási, faji és rendbeli megkülönböztetés nélkül minden igyekezet, mely által a haza nyert". Sinkó Katalin: A nemzeti emlékmű és a nemzeti tudat változásai. = Művészettörténeti Értesítő, 32. 1983. 193. 316 „Minő érzelem lepi meg ... egy ,,, hazafi szívét, ha honunknak valamelly régi omladékokban heverő mohos várát pillantja meg? Nemde egyszerre nemzeti történetünk egész fonala lebeg lelke előtt s keblét kimondhatatlan öröm, vagy bús komolyság foglalja el; holott a honi történetekben járatlan hidegen halad el az ősi falak mellett, legfeljebb azon járatja az eszét, mikép lehetne a mohos köveket hasznosabb épületekre, például pálinkaházakra fordítani; a minthogy régi emlékeink nagy része valóban illynemű barbárságnak leve áldozatja," Magyarföld és népei eredeti képekben. Föld- és népismeí, statistikai és történeti folyóirat. Fényes Elek és Luczenbacher János felügyelete mellett szerkeszti és kiadja Vahot Imre. Pest, 1846. 1. Előszó. 317 A Hazai Tudósítások egyik munkatársa dicséri a szerkesztőt a magyar régiségekről szóló beszámolók közléséért. HT 1807. II. 280-281. 318 A rómaiak is elítélték azokat az újkori pápai építkezéseket, melyek az antik emlékek elpusztításával jártak együtt: „Quod non fecerunt barbari fecerunt Barberini" - vagyis: amit meghagytak a barbárok, lerombolta azt Barberini (pápa) - tartotta a szólásmondás. Schwabe, Günther: Glanz und Glorie der Ruinen Roms. Das Credo Giovanni Battista Piranesi. = Die Kunst, 1988 Mai. 379. 319 HT 1806. 236. 320 TGY 1818. IV. 29. 321 TGY 1827. II. 53. 322 HT 1806. 236. 323 HT 1806. 343. 324 HT 1806. 389-390. 325 HT 1808. I. 337-338, Egy újonnan felfedezett, figurális ábrázolásokkal díszített feliratos kőről írva később ismét említik ezeket a leleteket. HKT 1810. II. 122-123. 326 TGY 1818. I. 73. 327 TGY 1821. VIII. 11. Bitnitz megjegyzi azt is, hogy ennek a kőnek feliratát, egy epigrammát „Tudós Kresznerics Ferencz Úr Császárjaiban a' 112-dik lapon kiadta". TGY 1821. VIII. 11. {Kresznerics Ferenc: A cszászárok. Irta görög nyelven második lulianus császár. Megmagyarázta-. Pozsony-Pest 1806.) 328 TGV 1821. VIII. 9. 329 TGY 1824. X. 31. A környéken - olvashatjuk ugyanitt - „számos oszlopok, 's más igen mesterségesen kimetszett kövek, 's figurák találtatnak, mellyeket a' sok Birtokos Uraságok Kastélyjaikhoz által tettek". TGY 1824. X. 36. A régészeti emlékek megmentésének egyik lehetősége volt - mint látjuk - megbecsült díszként, rekvizitumként való (a tulajdonos hazafias érzését és a tudomány iránti megbecsülését is bizonyító) felhasználásuk, hiszen ez biztosíthatta fizikai fennmaradásukat. A régebbi példák közül: A Mátyás király halálát követően szétszóródott emlékek közül „Hans Puchler budai kereskedő polgár szerezte meg a gens Valeria pannóniai ágát igazoló szarkofágot." Ritoókné 1994. (8. jegyzetben i. m.) 323. A soproni polgárok a 16. században egy antik feliratos követ „lakóhelyük római eredetének büszke bizonyítékaként" a városháza falába építettek be. Dávid 1996. (20, jegyzetben i, m.) 219. A római antik emlékek megmentésére irányuló törekvések fontos indikátora volt a helyi közösség identitástudatának erősödése. A római városi tanács 1162-ben - büntetés terhe mellett - rendeletben tiltotta meg a