Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Papp Júlia: Hazai művészeti, régészeti és építészeti emlékek ismertetése a felvilágosodás és a kora reformkor sajtójában

Trajanus-oszlop rongálását: „Wir wollen, daß sie unbeschädigt bleibt, solange die Welt besteht". Choay 1997. (2. jegyzetben i. m.) 36. A műemlékek rekvizitum-jellegéről: Marosi 1996. (68. jegyzetben i. m.) 11, Az antik és középkori kőemlékek angolkertekben történő elhelyezéséről: Buttlar 1999. (111. jegyzetben i. m.) 38-41. 330 A kutatás során római kori település maradványai, ókori pénzek, kövek, s egy mitológiai jelenetet ábrázoló márványrelief töredékei kerültek elő. 331 TGY 1819. IX. 112-113. Haliczky Antal értekezése fennmarasztotta „Göttersdorfer Jakab józsefvárosi pesti polgár" nevét, aki szántóföldjén „holmi különös nagyságú és vastagságú tégla darabokat hányatott-ki, 's látván, hogy ezek nem mostani időbéliek volnának, mélyebben ásatta meg azon darab földet, és íme egy római Kőfalra talált, melly egy tökélletes négyszeget formált," TGY 1820. III. 9. 332 TGY 1824. X. 33-34. 333 FMOM 1825. 473-474. Jankovich helyteleníti azt a tervet, hogy a mozaikot valamelyik fejedelmi múzeumba szállítsák át, mivel az emlék „szörnyű sokat vesztene díszéből, ha szülötte földjéről mozdítatván, idegenre tétetnék által." FMOM 1825, 474. Ezt a problémát érinti az a Vilo gróf és Fea abbé közötti vita is, melynek eldöntésére a pápa bizottságot nevezett ki. Vilo gróf Caracalla termáinak feltárásakor egy szép mozaikot talált, melyről az állam - antik szobrok fejében - lemondott, az egyház viszont, az épület tulajdonosa, igényt tartott rá. A szakértő bizottság úgy döntött, hogy a mozaik az épülethez tartozik, tehát ott kell maradnia, Vilo grófot csupán kártérítés illeti meg, Ez a döntés lesz érvényes - emeli ki a tudósító - a későbbi ásatásoknál is. OPZ 1827. 630. 334 Horler Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872-1922). In: A magyar műemlékvédelem korszakai. Tanulmányok. Szerk. Bardoly István, Haris Andrea. Budapest, 1996. 79. 335 Egy Óbudán talált római feliratos követ Veronika Knol asszony az egyetemnek ajándékozott. EV 1779. 324-325.; PZ 1779. 55. sz. [s. p.j Pomázon előkerült ókori réztőrt ajándékozott Vattai Pál a budai egyetem gyűjteményének. EV 1781. 46-47,; PMH 1781. 92. 336 Egy 1784-ben Székesfehérvárott kiásott „koporsó' márványkő" 1815-ig „á Püspöki Major' falába volt helyheztetve; ekkor pedig a' Nemzeti Museum' számára Pestre küldettetett." TGY 1818. VI. 34. A sajtó ismertette a polgárok ajándékait is. Egy bánáti postamester a környéken talált római régiségeket adományozott a gyűjteménynek. OPZ 1809. 81. Név szerint felsorolják a pesti izraelita hitközség azon tagjait, akik a múzeumnak adományozott 4005 Ft-ot - 25 és 250 Ft közötti összegben - összeadták, OPZ 1810. 675-676. 1814-ben a fiatalabb és az idősebb Ehrenreich (ez utóbbi antikvárius volt) ajándékait említi meg az újság. OPZ 1814. 696-697. A szombathelyi postamester antik tárgyakat, ivóedényt, delfinekkel díszített lámpát, stb. ajándékozott a múzeumnak, OPZ 1819. 849-850. és 1104. „Lukíts Mózses Péter Úr, Újvidéki Polgár és kereskedő, 's egyszersmind a' Szép Tudományok' kedvellője, a' Nemzeti Múzeumnak Bátskában és Szeremben talált Régiségekkel kedveskedett", HM 1830, I. 387-388. A múzeum gyarapítására buzdító felhívásban a polgári értékrend és a nemzeti-hazafias szemlélet összeegyeztetésére találunk kísérletet: „igaz ugyan, hogy díszes a' takarékosság; de szebb még annál is a' Nemzet díszére való igyekezet", Museum Hungaricum 1807. (114. jegyzetben í. m.) 5. 337 TGY 1817. III. 61-65. Az ajándékozási akció megbecsülését fejezi ki az is, hogy az ismertetéshez mellékelt, az ólomtáblát bemutató illusztráció aláírása - antikizáló betűkkel - a következő: „EX MUSEO NATIONALI HUNGARICO. DONUM D. JOSEPHI KEHRER" 338 HM 1830. I. 387. 339 TGY 1824. III. 3. 340 Mint láttuk, már 1804 körül az egyetemi gyűjteménybe kerültek egy budai építkezésnél talált antik tárgyak. ZU 1804. V. 23-24. 341 Museum Hungaricum 1807. (114. jegyzetben i. m.) 16. 342 Museum Hungaricum 1807. (114, jegyzetben i, m.) 18. Erre pedig még a 20. század második felében (s minden bizonnyal napjainkban is) akad példa. Az 1950-es években Nagyecseden az ecsedi várat díszítő reneszánsz feliratos követ egy helyi lakos „úgy építette Pe új lakóházának a kapu melletti falába, hogy a faragott rész befelé került, és be is vakolta." Koroknay Gyula: A mátészalkai reneszánsz Báthory címer, = Művészettörténeti Értesítő, 7. 1958. 256. Az emlék későbbi feltárásáról: Magyar Kálmán: A nagyecsedi reneszánsz vár Báthori-címeres köve. = Művészettörténeti Értesítő, 27. 1978. 67-74. 343 Azaz a Báthory András megrendelésére 1526-ban készült Madonna reliefet, melynek a tudósító latin nyelvű feliratát is közli. A reliefet Róka János váci kanonok Alt und neu Waitzen című, 1777-ben Pozsonyban és Kassán megjelent munkája 44-45. oldalán - más művészeti emlékekkel együtt - már korábban ismerteti. A Báthory Madonnáról legújabban: Mikó Árpád: Báthori András Madonnája. = Művészettörténeti Értesítő, 57. 1998, 167-175. 344 TGY 1818. IV. 13. „Ezt én itt nem azért jegyzem fel" - teszi hozzá - „mintha irigyleném a' Nemzeti Gyűjteménynek azon ajándékot, éppen nem: mert azt gondolom, hogy ha már elkellett költözni azon képnek Vátzrul, a' hol közel két száz esztendőkig tartózkodott, jobb helyre nem juthatott, mint a' Nemzeti Kintstárba; hanem tsak azt óhajtottam, hogy a' nevezett Püspök Úr maga költségén szerzett ritkaságokkal, 's régiségekkel gazdagította volna a' Nemzeti Muzeumot." Kovachich Márton György 1811 -es levéltári gyűjtő útján „Vácon áthaladva a püspöknek a kertben Pefalazott római sírkövek átadását javasolja a múzeum számára". W

indisch 1998. (47. jegyzetben i. m.) 158. 345 TGY 1819. IX. 114. 346 TGY 1821. VIII. 5. 347 TGY 1829. III. 6-7. Petrédy Antal - írja Bitnitz korábban - ,,a' régi Savariának ... felásott feles számú drágaságait és ritkaságait tsüggedhetetlen fáradozással, az értetlen ásók' pénz-szomját győző költséggel magának megszerezte, házában díszesen 's a' legjobb ízlés szerént felállította, 's a' városkánkat meglátogató idegeneknek 's régiség kedvellőknek valódi Magyar vendég szeretessél 's egész készséggel mutogatja." TGY 1824. I. 89-90. A Nemzeti Múzeum gyűjteményébe kerülnek azok a régészeti leletek is, melyek Nagy Pál professzornak a nádor megbízásából végzett nagyváradi ásatásain kerültek felszínre, HKT 1826.11. 178., 1827.1.33-34., II. 267.; OPZ 1826. 1225.; MK 1827. I. 56. II. 288. 348 „Tsuda" - véli egy syrmiumi tudósító - „hogy még eddig ezekben a' régi várakban semmi ásásokat nem tettek, holott bizonyosan sok régiségekre, 's talán Római pénzekre is találhatnának." MGY 1790. III. 133. Jakosits József szerzetes szlavóniai ásatásain római emlékek után kutatott. PMH 1783. 36-39. A külföldi hírek közül: Megindul a nápolyi király költségén a paestumi templom helyreállítása és a feltárt emlékek dokumentálása. MK 1805. 309. Az olasz király dekrétumot adott ki, melynek értelmében önálló akadémiát kell létrehozni az antik emlékek feltárásának és megőrzésének elősegítésére. MK 1807. 496-498. Miután a kormányzónak jelentést tettek az Irkutszktól nem messze felfedezett régi várromokról, az egy hadnagynak „tüstént [...] parantsolatot adott, hogy azon düledékeket visgálja meg, és írja le." HKT 1810. I. 290-291. A hazai sajtó beszámolt a Napóleon parancsára végzett római ásatásokról és az antik emlékek helyreállításáról. Papp 1998. (3. jegyzetben i. m.) 229. 349 PMH 1781. 467. 350 PZ 1781. 59. sz. [s. p.j Az ókeresztény festett sírkamrát 1780ban a székesegyháztól délre, a Szathmáry püspök-féle reneszánsz kápolna és könyvtár alatt fedezték fel. Ugyanebben az évben a székesegyház közelében 13 római téglasírra is buk-