Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében

megtartandja, a városon kivül felépítendő új Sóháznak alkalmatos helyen ingyen ad é, és minthogy a mostani Sóháznak a nagy utczábul való áttétele e Városnak díszessége, tisztasága és haszna miatt történne meg, kész volna e illendő készpénzbéli segétséget az új Soóház felépítéséhez járulni". A választ azért sürgetik, mert ismét várják az inspektor látogatását. A tanács úgy határoz, hogy az építkezéshez ingyen telket és 2000 pengőforintot ajánlanak fel, s ehhez kéri a választott polgárság hozzájárulását. A testület ezt június 3-i gyűlésén megadja, azzal megtoldva, hogy még ingyen követ és homokot is biztosít.

520 Ezt a döntést a tanács a következő napon tartott ülésén tudomásul vette, s ily értelemben válaszolt a Sóhivatalnak.

521 A válasszal a kamara elégedetlen lehetett. Ezért nem is tett lépéseket az új Sóház felépítésére, amit a pécsi tanácsülési jegyzőkönyv 1834, július 21-i, vonatkozó passzusa is bizonyít, Ebből megtudjuk, hogy a választott község ismét kéri, hogy a város keresse meg a kamarát a Sóház átköltöztetése ügyében,

522 A kamara viszont kevesellte a város 1832-ben megajánlott hozzájárulását, ezért inkább a szűk, régi épület bővítését tervezte, Ezt tanúsítják az 1836-ból ismert adatok, Ekkor szerencsénkre - az ügy városházi előadója a tanácsülési jegyzőkönyvekből kigyűjtött több, vonatkozó tételt az előző másfél évtizedből. Fennmaradt listája megkönnyítette a források feltárását.

523 1 836, március 14-i folyamodványában a város ismét kéri a kamarát a Sóház áthelyezésére, s még ugyanazon a napon a püspökhöz és a vármegyéhez fordul támogatásért,

524 Indoklásul felhozzák, hogy az amúgy is szűk Főutcában lévő Sóházba sót szállító kocsik - főleg hetivásárok idején - lehetetlenné teszik a közlekedést, rongálják a kövezetet és veszélyeztetik a gyalogosok testi épségét. Báró Szepesy Ignác püspökre kívántak hatni azzal az érvvel, hogy az általa alapított, a volt Pálos rendház épületében elhelyezett Iskola (Lyceum) tanulói számára is balesetveszélyt jelent a kialakult helyzet. A neki írt levél szerint ez még tovább fog romlani, mivel a pécsiek úgy értesültek, hogy „a soó hordó kocsik kimenetele végett kapú fog nyittatni," A pécsiek a kamarától azt várják, hogy „a sóháznak más alkalmasabb a piacztul távolabb lévő és ezen város által ingyen ált engedendő tagosabb helyre által szállítását kegyesen megengedni méltóztassék". Megemlítik a korábban - a telken kívül - felajánlott 2000 forintot és építőanyagot is. Nem tagadják, hogy a Sóhivatal ittléte hasznot hajt Pécsnek. A város kérését a püspök és a vármegye is támogatta. Szepesy 1836. március 29-i levelében egyenesen a pécsi Sóhivatal megszüntetését, a mohácsi Sóházba való áttelepítését javasolja.

525 A kamara 1836, április 13-án kelt, 11,687, sz, válaszában az szerepel, hogy a Marhavásártérre való áthelyezést megfontolják, viszont a Sóházon szükséges javításokat addig is el kell végezni,

526 A PÉCSI SÓHIVATAL A REFORMKOR ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN A kamara számára már 1832-ben nyilvánvalóvá válhatott, hogy rövid távon nem kerülhet sor a Sóhivatal átköltöztetésére. A Piatsek-féle, nagyszabású terv megvalósításának kútbaeste után vehették napirendre a régi Sóház felújítását, bővítését, Az épület akkori állapotát rögzíti Piatsek szignált felmérési rajza, amelyet még 1832 elején, a kiviteli tervekkel egy időben elkészített, amint ezt a tanácsülési jegyzőkönyv is igazolja.

527 (30. kép) A datálatlan lap

528 hátoldalán a kamarai hivatali kezelés 1834-es évszáma olvasható. Az egész telek földszinti alaprajzát mutatja, a rajta álló épületekkel, valamint a Sóház emeleti alaprajzát és főhomlokzatának nézetét, Ez utóbbi korábbi elemzését felesleges lenne itt megismételni, s az alaprajzoknál is csak azokra a részletekre fogunk kitérni, amelyekről fentebb még nem esett szó. A főépület csaknem változatlan formában őrizte meg a 18. század végi állapotát - beleértve a keleti rész befejezetlenségét is. Ezen a rajzon is látszik, hogy az utcai fal nyugati szakasza megtörik. A belső beosztásnál csak olyan, kevésbé lényeges eltéréseket figyelhetünk meg az 1774-es felméréshez képest, mint például a ház középrésze alatti pincébe vezető lépcső áthelyezése az oldalfolyosóról az északi homlokzat elé. Az udvar keleti szélén új, tartós anyagból emelt gazdasági épület áll, amelyben istállókat és színeket alakítottak ki, Az 1774-es alaprajzon látható sóraktár megvan 1832-ben is, de belső, fából készített válaszfalainak egy részét és bejárati előtetőjét már lebontották. Északi oldalának középső szakaszához egy új, reá merőleges szárnyat toldottak, A szilárd anyagból emelt, viszonylag rövid, széles épületrész közepén a födémet tartó fapillérek álltak. Az itteni helyiség két-két ablaka keletre ós nyugatra nézett, Ennek a toldásnak esett áldozatul az 1774-ben még meglévő, kis török fürdő, de északi falát megtartották az új szárny hátsó falaként,

529 A telek felső részén két, nagyobb kertet jelöl a terv, amelyek közül az egyik kinyúlik a Mária utcáig, ahol a kerítésben ajtó volt. Az 1774-es és az 1832es alaprajzokat összehasonlítva, úgy tűnik, hogy Petz precízebben mérte fel a nyugati telekhatár vonalát és talán a főépület alaprajzát is. Viszont a főhomlokzat ábrázolása az utóbbinál pontosabb. A lebontott timpanon helyén egy újabb padlásszellőző látszik, s a kémények száma és elhelyezkedése is más, mint 1774-ben. A Sóhivatal keleti részének befejezésére vonatkozó, közvetlen forrásokat nem ismerünk, de a fentebb hozott, 1836-os adat, miszerint újabb kaput akarnak nyitni, ehhez kapcsolódhat,

530 Minden bizonnyal az addig használaton kívül álló, keleti kapuról lehet szó. Abból ítélve, hogy Piatsek József készítette el az áthelyezés terveit és a régi épület felmérését, elképzelhetőnek tartjuk, hogy a felújítással és a bővítéssel is őt bízta meg a kamara,