Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében

37. kép. Pécs 1865-ös, színezett birtoktérképének részlete a Pénzügyigazgatósággal Talán ekkorra tehető a keleti oldalszárny is, amelyet a 19. század második feléből való térképeken már láthatunk, bár a forrásokból ítélve, inkább az 1850-es években emelhették,

531 Úgy tűnik, hogy a város már lemondott a Sóház áthelyezéséről. Az 1836-ban hozott határozata alapján, Piatsek terve szerint, 1838-ban felépült a Marhavásártéren az ún, Czédulaház, a jelenlegi piac bejáratánál lévő garázssor helyén.

533 A terület továbbra is, egészen a 20. század elejéig, vásártérként funkcionált.

533 Egy másik, 1837-ben keletkezett forrásból két következtetést is levonhatunk. A pécsi Sóhivatal azzal a kéréssel fordul a városhoz, hogy sóraktározás céljára épületet bérelne,

534 Ez is bizonyítja, a kamara részéről korábban az új Sóház építését azért szorgalmazták, mivel a régi idővel szűk lett, Viszont az is kitűnik belőle, hogy ekkorra már lemondtak az átköltözésről, A MOL anyagában 1838-ból őriznek egy kis, tollal rajzolt, igénytelen tervet, amely a pécsi Sóháznál, valószínűleg a raktár egyik ablakára (vagy ablakaira) felszerelendő drótrostélyhoz készült,

535 A Sóház a reformkorban is megőrizte jelentőségét Pécs életében. Ahogyan szerepelt 1823-ban, a Tudományos Gyűjteményben,

536 ugyanúgy helyet kap 1839ben, a Közhasznú Esmeretek Tára közölte írásnak a város gazdaságáról szóló részében.

537 A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók pécsi vándorgyűlésére 1845-ben kiadott, Haas Mihály szerkesztette kötet is megemlíti.

538 A Sóhivatalban, 1846-ban 5 tisztviselő szolgált:

539 Kovács István, Nógrád vármegye táblabírája, mint pénztárnok (hivatalvezető),

540 Szász Mihály ellenőrködő mázsamester,

541 Lakmayer Lajos mázsamester,

542 Pucsalkó József mázsáló és Zapf Edvárt sótár-őr. Az 1848-1849-es szabadságharc idején a pécsi Sóház kapuja szó szerint látványos szerepet játszott a helyi eseményekben. A forrásokból kitűnik, úgy váltogatta a színeit, ahogy a város éppen a császáriak, vagy a nemzetiek kezén volt.

543 Jellachich Károly így ír erről a 19. század közepi Pécs életét bemutató dolgozatában: „A sóház a mostani pénzügyi palota helyén volt, kapuja sárgára volt festve, rajta egy óriási, fekete kétfejű sas, 1848ban lett nemzeti szinüre festve, de 1849-ben már ismét a fekete sárgaság éktelenítette, miért is ha valaki hazafiatlan volt, ugy jellemezték, hogy olyan sárga fekete, mint a sóház kapuja. Hivatalnokok voltak: egy pénztárnok, ellenőr és egy sómázsáló,"

544 A sóházak korabeli dekorációjáról fogalmat alkothatunk magunknak egy, a Mohácsi Múzeumban őrzött ábrázolás segítségével,

545 A naiv bájú, a 19. század első felére datálható vízfestményen a mohácsi Sóhivatal épületei láthatók,

546 A kincstári épületeken hivalkodó kétfejű sas, a fekete-sárga színezés nagyon irritálhatta a magyar hazafiakat. Mohácson is - ahová a megyében legkorábban, 1848. március 17-én érkezett el a pesti forradalom híre - az elsők között e gyűlölt