Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében

több, pécsi kamaragrófnak tudjuk a nevét.

34 A bérletre vonatkozó, egyes oklevelek is fennmaradtak.

35 Az éves bérleti díjak ezekben előforduló összegének nagyságából megállapítható, hogy a pécs-szerémi pénzverőkamara a jelentősebbek közé tartozott az országban.

36 A bérleti rendszer révén az ispán személye elvben évente változott, bár, mint alább látni fogjuk, Nagy Lajos uralkodása idején Pécsett hosszú évekig ugyanaz a pénzember tölti be a funkciót. Az irányítása alá tartozó személyzet (pénzváltók, pénzverők, adószedők, stb.) viszont leszámítva az ispán bizalmi embereinek szűk körét - állandó lehetett. A megfelelő gyakorlattal rendelkező, helybéli polgárok közül kerülhettek ki, akik quasi a bérlő magánalkalmazottai voltak, s az állandóságot jelentették a kamara működésében.

37 Forrásainkban Pécsett nem bukkan fel - a későbbi gyakorlatnak megfelelő - a kamarának folyamatosan otthont adó székház. Egy 1356os dokumentumból kiderül, hogy Visegrádon a pénzverőmesterek házai a királyi kamara épületének szomszédságában állottak.

33 Feltesszük, hogy Pécsett a hivatal mindig az aktuális bérlő-ispán házában, tehát változó helyen lehetett. A pénzverőműhely felszerelése (olvasztókemence, stb.) viszont több állandóságot feltételez. Elképzelhető, hogy a pécsi belvárosban rendszeresen folyó régészeti ásatások során még előkerülnek maradványai.

39 A pénzverés szigorú ellenőrzésére vonatkozó adatok alapján úgy véljük, hogy az éppen használaton kívüli, lepecsételt verőtöveket a mindenkori ispán házában őrizhették,

40 Egyetlen, olyan oklevelet ismerünk, amelynek segítségével megpróbálhatjuk beazonosítani, hol állott ekkor a kamaragróf háza a városban. Vilmos püspök 1372ben Galvano di Bolognának, a Pécsi Egyetem kánonjogi professzorának - egyéb javadalmak mellett - átadja egy házát. Az okirat felsorolja az adományozott ingatlan szomszédait, megemlítve közöttük Saraceno di Padovát is 41 Szerecsen Jakab mester, az olasz származású budai polgár

42 Nagy Lajos korában, 1352-1371 között többször is, mint pécs-szerémi kamaraispán szerepel a forrásokban 43 A fenti dokumentumból megtudjuk, hogy a szomszédok között van bizonyos „János kamarás háza". Jó okkal feltételezzük, hogy ő azonos lehet Jakab öccsével, Szerecsen Jánossal, aki szintén regálébérlő, s 1382-ben a firenzei születésű Francesco di Bernardi mester, budai polgárral együtt, harmincadispánként említik.

44 1 372-ben még valószínűleg csak bátyja officialisa lehetett, de Jakab halála, 1375 után az ő kezében összpontosult az ország pénzügyigazgatása.

45 A Galvanonak ajándékozott ház szomszédságában állt István tolnai főesperes szállása (hospitium) is. Ebből és abból, hogy az itáliai tanárnak adományozott ingatlan a püspöké volt, arra következtetünk, hogy esetleg a Belváros északnyugati régiójáról lehet szó, amely már a középkorban is egyházi jellegű negyede volt Pécsnek, a kanonokok házaival 46 Viszont nem hallgathatjuk el, hogy a leírásban szerepel egy tímár háza is. Ebből és János kamarás házából azt a hipotézist vetjük fel, hogy talán közvetlenül a városközpont, a mai Széchenyi tér mellett észak-északnyugatra fekvő, vele szomszédos, határos telkeken keresendők az oklevélben említett épületek. Ezen a részen ma is több, középkori eredetű ház áll. A sarkon, a mostani Janus Pannonius utca 2. sz. helyén volt, középkori, emeletes kanonoki házat 1882-ben bontották le,

47 Visszatérve a fenti, olasz pénzcsoporthoz, képviselői a dél-magyarországi pénzverő kamaraispánság bérletének bázisáról lassacskán országos hatáskörre tettek szert és idővel befolyásukat más regálék kezelésére is kiterjesztették. Ezzel párhuzamosan, az 1380-as évektől csökkent Pécs jelentősége 48 A pénzverő kamaraispánságokat a korszakban gyakran azonos személyek veszik bérbe az erdélyi sókamarával - amelynek illetékessége korábban az egész országra kiterjedt, s Pécs vidéke a későbbi decentralizálás után is hozzá tartozik és a harmincadispánsággal.

49 Szerecsen Jakab és János is több regálé bérlői egy időben.

50 A pécsi sóügyekkel kapcsolatban már Nagy Lajos uralkodásának idejéből, az 1376 és 1378 közötti évekből ismerünk egy érdekes adatot, amelyet későbbi forrás őrzött meg. Ekkor Bartolomeo Galicus pécsi lakos - talán azonos a firenzei származású Bartolomeo di Guido Baldival, aki 1376-ban a budai pénzverő kamara ispánja - és Zámbó Miklós kincstartó elkobozta azt a sót egy, a királyi só eladásával megbízott pécsi polgártól, amit az De Surdis János esztergomi érsektől és testvérétől Lippán vett át,

51 Feltehetően a bizományosuk volt a pécsi férfi. Érthető lépés a konfiskálás, hiszen a regálé bérlőjének érdekeit sértette az ilyen forgalmazás, Pécsett kamarai sólerakat csak 1397-ben létesülhetett, mert Zsigmond király ekkor telepített ilyet az ország minden jelentősebb városába,

52 Nem ismerünk sem erre, sem a harmincadhivatalra vonatkozó, pécsi adatokat. A másfél évszázados török uralom, a háborús idők, a lakosság gyakorlatilag teljesnek mondható kicserélődése, a helyi egyházi és világi testületek működésének megszűnése, az épületek, az írott források nagymértékű pusztulása lehetetlenné teszi a középkori Pécs topográfiájának részletesebb rekonstruálását. Mindezek következtében nem tudjuk megmondani, hol működhettek a városban a kamarai intézmények a hódoltság előtt, s persze azt sem, hogy a mai Király utca 11. sz. helyén volt-e valamilyen középkori előzménye a későbbi, újkori funkciónak.

53 Megítélésünk szerint - jelenlegi ismereteink alapján - nem bizonyítható egy ilyen feltevés. A hódoltság korában hasonló a helyzet. Ismerünk ugyan leíró forrásokat,

54 sőt már városképeket is, de ezek nem használhatók fel pontosabb topográfiai rekonstrukciókhoz.

55 Köszönhető ez annak, hogy