Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Bérczi László: A Sala terrena falképei a szombathelyi püspöki palotában

használta a Bonae Memoriae kifejezést. Meg kell azonban jegyezni, hogy a Bonae szóból csak az utolsó E betű maradt meg a többi feltételezett kiegészítés. Közölte Schoenvisner is.

31 (38-39. kép) b.) A bal oldali sírkő szintén vallástörténeti szempontból érdekes, Felirata a következő: „/Titus GNORIVS SABINIANVS/EX PRAEFeto ALAE CONTARIO/RVM Vir Egregius ET Lucius VALeríus VERVS DECurio/ Coloniae Claudiae SAVARiae SACERDOTALIS/Praninciae Pannóniáé Superíaris CRY PTA M Cl IGNIS/EXVSTAM SVMPTIBVS SVIS/REFECERVNT/". A szöveg szerint egy kriptát, amelyet tűz pusztított el, helyreállították a város és egyben a provincia tisztségviselő papjai. Ez kétségtelenül bizonyítja, hogy a Superior tartomány vallási központja Savaria volt. Bonyolultabb kérdés azonban a crypta szó értelmezése. Schoenvisner szerint ezen színház alépítményt kell érteni: „Cryptae nomine inteligebant veteres non sepulchra tantum, aut sacella subterrenea, venum etiam partem theatri". A papi testület pedig azért kapott ez ügyben szerepet, mert bizonyos játékok rendezése a papság feladata volt. Mivel a savariai színház felépítése régészeti feltárással nem tisztázott, ezért ez a magyarázat még bizonyításra szorul.

32 I» Mii ä WEM AVC 29. kép. A talapzaton látható „1 Schuh" felírat. Restaurálás állapot előtti 30. kép. Schoenvisner 1 791. XIV. t. 28. kép. A gúla oldallapja tobozpikkelyekkel c.) A középső mezőben lévő dombormű két, eredetileg össze nem tartozó részből áll. A falképen lévő állapot Dorffmaister önkényes egybekomponálásának eredménye. A felső rész az alvó Ariadnét ábrázolja. Ezt a faragványt több más Dionysos kultuszra emlékeztető faragványtöredék társaságában Szily püspök idején találták Völgyi György szombathelyi polgár telkén. Az alsó rész kehely alakban elrendezett leveleket, virágot és két madarat ábrázol, Paulovics szerint 4, századi ókeresztény emlék.

33 A kacsok bogyóit csipegető madarak motívuma a késő hellenisztikus időktől kezdve általánosan elterjedt profán díszítmény volt. A késő ókeresztény művészet is felhasználta és így az ábrázolás új szimbolikus jelentést kapott, Rómában a 3-4, századi kata-