Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Boromissza Péter – Nemessányi Klára: A feldebrői altemplom falképeinek és restaurálásának ismertetése

25. kép. Napi varrat részlete a szentély és a hajó találkozási vonalában A festés technikájáról, felépítéséről a következőket állapíthatjuk meg. A komplikált és viszonylag szűk belső tér és elrendezés - oszlopok által tagolt hajó, szentély, sírkamra viszonya - igen nehéz feladat elé állította a festőket az ikonográfiái program betartása, az ábrázolások elhelyezésének mikéntje - keretezések, kiosztások - tekintetében. Ezért a festést szakaszosan végezték, a freskótechnikának megfelelően indítva a munkát (napi adag, „giornata"), vagyis egyszerre csak egybefogható, együtt látható falszakaszt vakoltak fel, vagy készítettek elő festésre. Összesen hét varratot találtunk a megmaradt falképeken. (25. kép) A festővakolat elkészítése után a még nedves, de már meghúzott vakolatba karcolták a képmezők kerethatárait, Következő lépésben lemeszelték, majd azonnal felvázolták a meszelt vakolatra a képmezők kereteit. Ezután lazúros vörös festékkel (oxidvörös, hematit) elkészítették a leendő falkép szinopiáját, előrajzát, Ez jól megfigyelhető a kriptától jobbra (É felé) levő próféta arcképén vagy a középső oszlop szentély felé eső boltszakaszán, a jobb oldali angyal alakjánál, (26-28. kép) Az előrajzig freskó, utána a végső kidolgozás már mészsecco technikával készült el minden egyes „napi adagon". Az eltelt kilenc évszázad során egyes helyeken a meszes secco rétege lehullott, és itt mára láthatóvá vált a szinopia rétege. A Pálnak titulált figura valójában nem kopasz, a fejtető vonala, rajza, amit ma láthatunk, az maga a szinopia rajz. (21-22. kép) Surló fényben ez kitűnően vizsgálható és egyértelmű bizonyítéka annak, hogy nem két festésperiódussal, hanem a festéstechníka felépítéséből származó „rétegekkel" állunk szemben. A vékonycsiszolatokról készített mikroszkópos felvételeken is egybeépülnek a festés említett rétegei. A belső tér bonyolultsága, viszonylagos áttekinthetetlensége magyarázza továbbá azt is, hogy a festők az egyes mezők keretezés-csatlakozásánál kénytelenek voltak saját festésüket korrigálni, vagy részben módosítani előző nap elkészített festésüket. Két helyen egyértelműen látható festés a lejjebb fekvő vakolatrétegen, Ezek napi varratok mellett találhatók és az előző napi festés szélein a következő napi festés kijelöléseit láthatjuk a lepusztult másnapi „felső" réteg alól kibukkanni. 26. kép. A felszín meszes szekkó rétegének pusztulása következtében láthatóvá vált szinopia (előrajz) réteg