Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Clevené Harrach Erzsébet: A városrendezés és városkép alakulása Budapesten 1945-1975 között

- Bécsi utca sarok, Ifjúsági szálló, SZOT szálló, stb.) vagy lebontottak (MOM, stb.), A következő tényező a megváltozott funkció, Ezen változások egy része már a feldolgozás időpontjában elkezdődött, de egyre rohamosabb ütemben folytatódik napjainkig (Könnyűipari Minisztérium, különféle pártirodák, Vízügyi hatóság épülete a Fő utcában, stb,) A legdinamikusabb és állandó változás a kereskedelemben érzékelhető. A számos tulajdon változás, a kereskedelmi szemlélet és sorolhatnánk még a ható tényezőket, amelyek csak igen ritkán jelentettek jobb irányú fejlődést a városképben. A mai főútvonali portálok a modernséget kívánják reprezentálni, s sokszor, ok nélkül, sokkal rosszabb állapotot teremtenek. A reklám feliratok hihetetlen elburjánzása nem válik előnyére a mai városképnek, ugyanakkor számos, már rég nem létező cég neonreklámját senki sem tartja érdemesnek elbontani. Az egyre szaporodó bevásárlóközpontok miatt sok épület eltűnt és városképet nyomorító óriás együttesek keletkeztek, Egyre fogynak a zöldfelületek, a beépítés felkúszik a budai dombokra, ami nemcsak építészetileg eredményez zsúfoltságot, de a város levegőjének természetes utánpótlását is károsan csökkenti. A változások sorát csak érintőlegesen tártam fel, remélem azonban a jelen formájában talán éppen a már-már történelmi távlata miatt érdekes olvasmány e tanulmány. Budapest, 2001. december Budapest a Duna völgyének egyik legjelentősebb helyén, a hegyvidék és síkság határán keletkezett és fejlődött naggyá. Városképét a Duna széles víztükre, a budai hegyvidék vonulatai és a pesti oldalon a világvárosi terjeszkedésnek kedvező síkság határozzák meg. A Gellérthegy, a Várhegy és a Rózsadomb vonulata a távolabbi hegyhátakkal együtt egy természet adta kellemes ritmust adnak a budai oldalnak. A városból kiemelkedő Gellérthegy sziklatömbje Budapest egyik legdekoratívabb jellegzetessége. Ugyanilyen tájképi jelentőségű a Várhegy is. A rajta elhelyezett épületek szerencsés eloszlása, a Királyi Palota egységes tömege páratlan hangsúlyt ad a pesti oldalról kitáruló kilátásnak. A Várhegytől északra pedig a Rózsadomb kertes, lombos vidéke ellensúlyozza a dunai épületsorokat. A Duna általában 300 méternél szélesebb sávja a két városrészt elválasztja ugyan, de a város tájképi egységét nem bontja meg, hanem inkább kiemeli mindkét oldal jellegzetességeit, A város ebből a dunai látképből alakul, amit kiegészít, hogy számtalan magaslati pontról, tehát madártávlatbál is szemlélhető. Ez a látkép mindig önálló elemek összessége volt, amit a 20. század közepe saját épületeivel fejlesztett tovább. Az önálló elemek mindig egységes városképet adtak. Korunkban a fejlesztést a városrendezési tervek határozták meg. Az építkezések terveit, a városrendezési szempontokat úgy kellett meghatározni, hogy a látkép értékei továbbra is megmaradjanak, a még zavaró részletek megszűnjenek és az újonnan létesítendő építmények a meglévőkkel összhangban emeljék a városképet. A belső viszonylag magas beépítésű városkép az óváros pereme felé régebben lazán beépített, földszintes magasságú sziluetté változott. Különösen a pesti oldalon, ahol az alföldi táj, a síkság is hozzájárult ehhez. A budai oldalon a hegykoszorú a sziluettet meghatározta, de a hegyoldalak inkább hatottak zöldfelületnek, mint súrűn beépített városrésznek, A két különböző jellegű városrész szerves egységbe kapcsolását a jó ritmusban elhelyezett hidak is biztosították, A dunai hidakat ezért, városképi szempontból is a kialakult, eredeti elrendezésükben építették újjá a második világháború után, Budapest a második világháborúban esztelenül hosszú ostromnak volt kitéve. Az utcai harcokban az épületállomány is hatalmas károkat szenvedett, az utcákon és közkertekben félmillió fa pusztult el. A mérhetetlen pusztítás utáni romok elhordása, az élet megindulásához szükséges hiányok pótlása az első három évben megtörtént. Ezzel egyidejűleg azonban folyt a városrendezési tervezés, néhány egyedi épület tervezése, majd felépítése, A városrendezés ezen első szárnypróbálgatásait még a magántulajdonú telkek korlátozott felhasználásának korlátaival tehette csak. A földterület társadalmi tulajdonba vétele egészséges változást jelentett a kedvezőbb várostervezésnek. A háború után az akkor még létező Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) regionális méretekben indította be a városrendezési feladatokat. A komplex várostervezés gyakorlattá vált, amit Budapest általános rendezési tervei is érzékeltetnek. A város valóban érzékelhető fejlődése lényegében csak az 1950-es évek elején, vagyis Budapestnek a peremkerületekkel való egyesítése után indult meg. Nagy-Budapest kialakításának előkészítésére már 1946-ban munkabizottság alakult, amely folytatta a két háború között már elkezdett régió-tervezést.

1 A háborús károk felmérésével, a városszerkezeti adottságok értékelésével nemcsak az azonnali tennivalók, hanem a távlati célkitűzések, s ezzel együtt a koncepcionális várostervezési feladatok is világosan kirajzolódtak, A fejlődés alakításához azonban nem elég a tervezési koncepció. Az újjáéledő országnak az építés területén is meg kellett alkotnia azt a hivatali hátteret, amelyről feltételezte, hogy képes lesz megoldani az óriási feladatokat, A helyreállítás érdekében a Főváros 1946-ban átszervezte az egyes ügyosztályait. A város újjáépítésének és helyreállításának munkájában a különböző ügyosztályok alá tartozó feladatokat egy ügyosztály kezébe