Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében

Az 1832-es terven az új Sóhívatal-„telep" főépülete, a tulajdonképpeni Sóház egyemeletes. Keletre tájolt főhomlokzata (33. kép) harmonikus megjelenésű a szimmetrikus kiosztású 11 nyílástengellyel. A tervező alkalmazkodott a kincstári funkcióhoz, ezért a gondos részletformálás mellett az összkép visszafogott. A síkban tartott, horizontális jellegű homlokzatról hiányzik a Piatsek korabeli, nagyobb szabású épületein jelentkező álportikusz, a középrészt kihangsúlyozó, több szintet átfogó óriáspilaszterek, vagy faloszlopok tartotta timpanon. A szimmetrikusan elhelyezett, két kapu sem a reprezentációt szolgálja, hanem ezt a hivatal belső beosztása és működésének előírásai igénylik, amint ez már az 1770-ben épült Sóháznál is megfigyelhető, A földszinti rész díszítését és magasságát tekintve is hangsúlyosabb az emeletnél, bár az utóbbinál nagyobbak az ablaknyílások, A homlokzat alján végigfutó lábazat a látványban megduplázódik, mert felette, egészen a kereteletlen ablakokig, sima falszalag van. Ezután, az emeleti könyöklőpárkányig, kváderezett vakolatot mutat a rajz, Par excellence övpárkánya nincsen a háznak. Ehelyett egy szélesebb, a földszinti ablakok tagolt szemöldökpárkánya és a hasonló, emeleti könyöklőpárkány közötti sáv jelentkezik. Ez afféle álmezzanin-nak néz ki, a nyílástengelyekben elhelyezett, szinte vakablakként ható, mély falteknők révén, amelyek felett még zárókövet is kialakítottak a vakolatban, Ez a sáv vizuálisan még a földszinthez kapcsolódik, A falfelület itt is kváderezett és a teknők szélessége megegyezik az alattuk lévő ablakokéval, amelyeknek zárókövei már ide esnek. Itt említjük meg a három középső axisnál, a lábazatban nyíló pinceszellőzőket. A kerékvetős, szárkövek nélküli, magas kapuk megjelenése is a földszinti rész dominanciáját erősíti. A kosáríves záródásukat kiemelő, tagolt keretek, amelyek az itt váll párkányként jelentkező szemöldökpárkányra támaszkodnak, felérnek az emeleti könyöklőpárkányig. A földszinti rész ilyetén módon való megemelésével Píatsek más munkáinál is találkozunk, például a Püspöki Könyvtár főhomlokzatánál, vagy a ma Király utca 61. sz., bájos kis polgárháznál, amelyet 1832-ben Erreth Mátyás számára épített.

510 A megoldás nem ritka az egykorú, hazai építészetben, A Sóház terven, a sima falú emeleti részen az ablakok egyszerű szalagkeretet kaptak. A homlokzatot tagolt, háromrészes főpárkány zárja le. A magas, kontyolt nyeregtető keleti oldalán, szabályosan elhelyezve, a homlokzat minden második axisa felett padlásszelőzők látszanak. Az alacsony, széles kémények a gerinctől nyugatra esnek. A részletes alaprajzokat (32-33. kép) vizsgálva arra a következtetésre jutottunk, hogy a tervezésnél Piatsek messzemenően figyelembe vette a majdani használók, a pécsi Sóhivatal tisztviselőinek véleményét, javaslatait, igényeit. Szembeötlő, hogy a főépület és a hozzá tartozó telek hasonló kettéosztása megfigyelhető Joseph Tallherr 1784-ben, a nagyváradi Sóházhoz készített rajzán is.

511 A pécsi Sóház esetében csírái már az 1722es alaprajzokon is megvannak és az 1774-es felmérésen is jól látható. Ezt a megoldást a hivatalvezető-pénztáros és az ellenőr szigorúan elkülönített ügyköreinek, hivatali ténykedésének megfelelően,

512 a kettőnek a lehetőségek szerint minél teljesebb térbeli elválasztására való törekvés igénye alakította ki, Ennek köszönhető, hogy a pécsi terven a főépület középtengelye mentén szinte pontosan letükrözték az alaprajzot, A kerteknél, udvaroknál megfigyelhető eltérést a telek északi és nyugati határai okozzák, illetve a rangbéli különbségek, A nagy ingatlant a közterületek felé - ott, ahová nem terveztek melléképületeket - falazott kerítéssel kívánták lezárni, amelyben a különféle udvaroknál kapuk nyíltak. Az U-alakú, emeletes Sóház a telek északkeleti részére, az utcavonalra került volna. A kéttraktusos, utcai szárnyhoz egymenetes, udvari szárnyak csatlakoztak, amelyeknek végén földszintes toldalékok (színek, istállók) láthatók. A főépületnek csak a középrésze alápincézett. A pincék és a földszinti helyiségek boltozottak, míg az emeleten csak a konyhák kéménykürtői ilyenek, 35. kép. A Vármegyeház főhomlokzata Piatsek József kivitelre nem került tervéről (1834)