Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében

máshol síkmennyezeteket mutat a terv. A metszeten ún, barokk-, vagy német-típusú tetőszerkezet látszik, a középfőfalra ültetett kéménnyel. A funkciókról a feliratozás ad tájékoztatást. A ház utcai szárnyának földszintjén, középen az irodák, kétoldalt pedig a mérlegmester és a mérlegszolga lakása kapott volna helyet, Külön-külön, mind a négy hivatalnoknak boltozott pincét, saját udvart kúttal, gazdasági épületekkel és kerttel mutat az alaprajz, A kapualjakból egy-egy lépcső az emeletre, a hivatalvezető és az ellenőr nagy lakásaihoz vezet, A magasabb rangot egy kis, plusz szoba jelzi az utcafronton, a hivatalvezető javára, Az udvari szárnyak belső oldalain kőgyámok tartotta függőfolyosók vannak a rajzon. A szobákban kívülfűtős cserépkályhákat szántak. A telek délkeleti, az országút felé eső részére tervezték a külön udvarral, kapukkal rendelkező, nagy sóraktárt, Közepén mérlegház látszik, a teréből leválasztott, kis, fűthető irodával, kétoldalt pedig 4-4, hosszú, keskeny raktárhelyiség. Tőle nyugatra, egy másik udvarnál, földszintes házat mutat az alaprajz, a beosztott személyzet kisebb lakásaival, A már említett, 1832, március 12-i tanácsülés úgy határozott, hogy a Spies János volt polgármester, mint a kiküldött bizottság vezetője, által benyújtott terveket és költségvetést átadják véleményezésre a választott polgárságnak.

513 Ez a testület április 1 -én úgy döntött, hogy tekintettel a magas költségekre, „az ujj Sóháznak feli építése boldogabb időre hagyattasson".

514 A válasz vétele után, április 9-én a tanács az iratokat a levéltárba, az ügyet ad acta tette,

515 Ez azért még nem aludt el. Korábban a város már tárgyalt a kamara képviselőjével, Mayer Mihály pesti kerületi sóinspektorral. A pécsi Sóhivatal 1832. április 10-én átírt a tanácsnak. Kérte, hogy a város nyilatkozzon álláspontjáról, s adja át a terveket és a költségvetést, hogy elküldhessék az inspektornak,

513 A kérést 15-én teljesítették, amit a Sóhivatal átvételi elísmervénye Igazolt,

517 A plánumok végleg a kamaránál maradtak, amely mint említettük - az Építészeti Igazgatósággal véleményeztette azokat. Ez a jelentős középítkezések terveit műszaki szakhatóságként vizsgálta felül.

518 A lapokra felvezetett szöveg tanúsága szerint, erre csak egy év múlva, 1833 májusában került sor. Bizonyára ekkor húzogatták át tollal a tervek egyes részleteit, például az alaprajzon a pincéket, a főépület metszetét és homlokzatának nézetét is. Valószínűleg, elsősorban a nagyszabású tervezet várható költségkihatásai irritálták a hivatalt. Visszatérve az előző évre és Pécshez - a forrásokból kitűnik, hogy a kamara alkudozásba bocsátkozott a várossal, s ennek folyamán engedett korábbi álláspontjából. Úgy tűnik, hogy előbb még egészen olcsón akarták megúszni az ügyet. Azt képzelték, hogy a pécsi polgárság fogja viselni az új Sóház építésének költségeit, s ráadásul megváltják a régi kincstári ingatlant is, A város vezetése az 1832, június 1-i tanácsülésen megvitatta

519 a helyi Sóhivataltól aznap átküldött levelet, Ebben Mayer inspektor - kamarai utasításra - írásbeli nyilatkozatot kért a tanácstól és a választott községtől, hogy „valljon ezen Város azon esetre, hogy ha a K Kincstár a mostani Soóház épületet további rendelésig 36. kép. A Lyceum, később Püspöki (ma Egyetemi) Könyvtár főhomlokzata Piatsek József egyik, itt őrzött tervlapjáról (1829)