Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)
Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében
eredetitől keletebbre eső helyre áttenni a Káptalani épületet. 378 Már ide készült a tervsorozat utolsó darabja, egy homlokzati nézetrajz. 379 A lapon nem szerepel dátum, de a Petrovich feltárta, közvetett adatokból 1782 második felére tehető keletkezése. 380 Szignó viszont kettő is van rajta. Johan Krammeré az illő módon, teljes névvel, a jobb alsó sarokban, Középen, a lap alján, láthatóan utólag, hanyagul odavetve viszont csak ennyi: „Sartori". Az előző plánumhoz képest jóval barokkosabb, mozgalmasabb jellegű a sarokrizalitokkal és a kétlépcsős középrizalittál, amelyet az emeleti rész dupla oszlopai is kihangsúlyoznak. Ezt a hatást fokozza a megemelt magasságú felső szint és a sok szobor. Más forrásokból is tudjuk, hogy Krammer az 1770es évek végén és az 1780-as évek elején, a talán még Klimo által Pécsre hívott, akkor Bécsben élő G. A. Sartorival 381 dolgozott. Együttműködésük emlékei, a fenti terven kívül, például a Székesegyház Szent Mihály-oltárának terwariánsai, 382 vagy a főtemplom előtti térre szánt, szobordíszes mellvédú támfalhoz és a közepén nyíló, lépcsővel megközelíthető kapuhoz készült rajz is. 383 Utóbbihoz kapcsolódik a Pécs, Káptalan utca 4. sz. kispréposti ház romosán fennmaradt kertdíszének 1780 körül keletkezett plánuma. 384 Az ebbe a csoportba tartozó rajzok Krammer kezére vallanak, többet szignált is, Sartoritól csak egy, az előbbieknél gyengébb színvonalú lapot ismerünk, 385 Viszont a forrásokból úgy tűnik, hogy kettejük munkakapcsolatában a neves, Bécsből érkezett művész szupremáciája érvényesült, akit a Klimo halála után, a széküresedés idején a megbízásokat adó káptalan, majd az új püspök többre tarthatott, Ennek tudhatjuk be, hogy Petrovich szerint Krammer csak rajzolóként működött Sartori mellett, s a Káptalani Levéltár copf stílusú épülete megvalósult formájában az olasz művész alkotása, Az emlék monográfusa részletesen vizsgálja mesterének kérdését. 386 Konklúzióját, miszerint Sartori lenne a ma is álló épület tervezője és Krammer csak segédként, rajzolóként (és a kivitelezést előkészítő pallérként) dolgozott volna mellette, nem tartjuk meggyőzően bizonyítottnak, Viszont ez az álláspont a szakirodalomban és a helytörténeti munkákban, Szőnyi Ottótól kezdve mindmáig, szinte általánosan elfogadott, 387 A tervrajzok és kettőjük munkásságának vizsgálatából mi ettől eltérő eredményre jutottunk, Megítélésünk szerint a pécsi mesternek - már csak addigi praxisából következtetve is - ennél nagyobb szerepe volt a mű létrehozásában, Sartori inkább szobrász, mint építész, 388 ami jól meglátszik az általunk közös munkájuknak vélt terveken, például a fentebb említett támfalon és az ehhez kapcsolható kertdíszen is. A legegyértelműbben a Káptalani Levéltár épületéhez 1782-ben készített, kivitelre nem került, mindkettőjük által szignált, de publikálója által Sartorinak attribuait 389 rajzon ábrázolt, festői mozgalmásságú szobrokkal és rokokó vázákkal díszített homlokzaton megfigyelhető. Különösen, ha összehasonlítjuk Krammer higgadtabb, klasszicizáló késő barokk stílusú tervváltozatával (27. kép), vagy az - akár a homlokzat egész rendszerét, akár egyes részleteit tekintve - egyértelműen ehhez kötődő, megvalósult házzal, 390 Érdekes megfigyelni, hogy az 1782-es terv mennyivel díszesebb, barokkosabb (pontosabban rokokó), „maradibb", mint az 1777-es, amit Sartori befolyásának tulajdonítunk. Csakúgy, mint a piano nobile magasságának növelésével elért, palota-szerű megjelenést. Viszont egyes részletei, például a középrizalit oválablakai, vagy az oldalkapuk keretelése a helyi mester kezére valló, más műveiről már ismert elemek, Itt kell említést tennünk a két szignó fentebb már leírt, igen beszédes jellegzetességei mellett arról is, hogy Krammer kézjegye alatt ezt látjuk: „l:v: et d", Azaz invenit et delineavit, tehát nem csak rajzolóként szignálta a lapot, mint Petrovich és nyomán mások is vélik, Az sem kerülheti el figyelmünket, hogy a korábbi plánumokra csak a nevét írta fel. Itt viszont - bizonyára a helyzet fonákságának tudatában - az önérzetes mester szükségét látta nyomatékosítani, hogy az épületterv az ő műve. Összefoglalásul, feltesszük, hogy az ebbe a körbe tartozó, 1780 körül keletkezett tervek - amelyeket Krammer is, illetve csak ő szignált - Sartori és Krammer közös munkái, Úgy ítéljük, hogy míg a plasztikai részek invenciója az előbbitől való, az architektúra terén az utóbbié a dominancia. 391 Ezt a véleményünket a fennmaradt, három homlokzatterven jelentkező szobrok stílusának vizsgálata is alátámasztja, aminek eredményeként kitűnik, hogy mindegyik más-más kéztől származik. A legkorábbi, 1773-1777 közé tehető, ismeretlen mesternek tulajdonítható lapon 392 a barokkos kapuzat két puttója és a timpanon felett kiemelkedő, tabulas attikán, mint bázison „hasaló", szárnyas Hírnév figura igen esetlen formájúak. Látszik, hogy rajzolójuk nem sokat konyított a plasztikához, s a meglehetősen száraz épületterv sem vall nagyobb tehetségre. Összehasonlíthatatlanul jobb kvalitásúak az általunk Krammernek attribuait, 1777-es plánum 393 klasszicizáló késő barokk stílusú, allegorikus szobrai és a timpanon mezőjének magasreliefje a tudomány eszközeivel játszó puttókkal. (27. kép) Külön figyelmet érdemel a figurák vetett árnyékának mérnöki precizitású ábrázolása. A harmadik, 1782-es, palota-szerű homlokzattervre 394 az igen gazdag plasztikai dísz a jellemző. Ezeknek ábrázolása az előzőhöz hasonlóan jó minőségű, de rajzmodoruk és a szobrok (allegorikus figurák, büsztök, vázák) stílusa teljesen eltér az 1777-es lapon láthatóktól. Viszont ugyanez a szélsőségesen festői, rokokó felfogás figyelhető meg a Dóm térre és a kispréposti ház kertjébe szánt, szobordíszes korlátok tervein látható plasztikákon is.395 Az ezeken és az 1782-es homlokzatterven
