Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében

tengelyű, egysejtes, dongaboltozatos építmény a szöveg szerint rossz állapotú. Elhelyezkedése alapján, talán azonos az 1722-es - pontatlanabb - alaprajzon feltüntetett, szaggatott vonallal jelzett, kis, általunk korábban faszerkezetes melléképületnek vélt objektummal. Az 1774-es felmérésen, a déli fal nyugati szélén jelölt ajtó után látható lépcsők mutatják, hogy padlószintje a kertnél mélyebben volt, Az északi oldalon két, a keletin egy, tölcséres bélletű ablak látszik. A leírás szerint, a hivatalvezető itt tárolja a zöldségeit. A 37. sz, az ellenőr kertje, amely ma már nem tartozik az ingatlanhoz (Mária utca 4. sz,), Silány és köves földje kevéssé termékeny volt. Itt, a kerítésben ajtó nyílott a Mária utca felé. A „Beschreibung" végül a kincstári telek határait, szomszédait rögzíti. Felsorolja tulajdonosaikat, beépítettségüket (38-45.), Az alaprajzon látszik, hogy az utcánál, a nyugati oldalon a Sóház nem épült össze a szomszédos házzal, itt egy keskeny köz maradt, amely - mint a leírásban olvasható - a csapadékvíz elvezetésére szolgált. A lapon az is megfigyelhető, hogy a keleti oldalon viszont az itteni házat hozzáépítették a hivatalhoz, Az egész ingatlant falazott kerítés vette körül, amelynek egy szakasza a Király utca 11, sz. telek északi határán még ma is megvan. A leírás szövege az alaprajzhoz kapcsolódik, csak itt-ott történik utalás a homlokzatokra, Az 1774-es állapot, mind a telek beépítését, mind a Sóházat, mind a raktárt nézve, az alaprajzok és a homlokzatok tekintetében is jelentős változásokat mutat a korábbról ismert dokumentumokhoz képest, Már a fentebb vizsgált, csak néhány évvel korábbra datált alaprajztól is eltér az 1774-es felmérés, „Beschreibung" szerint a Sóház utcai homlokfalának átépítésével már 1770-ben végeztek. Az 1774-es alaprajzon ez a fal a nyugati kaputól balra eső ablak mellett megtörik. Ezt a jellegzetességet a két, előző felmérés (1722, 1770-1774 körül) nem tünteti fel, pedig már akkor is létezhetett. Egy korábbi, esetleg még középkori helyzetet konzerválhat, amikor a későbbi, nagyobb, kincstári telek utcavonalán feltehetően több, önálló ház állhatott. A felmérő tévedésének, vagy felületességének tulajdoníthatjuk azt is, hogy az 1770-1774 körüli alaprajzon nem szerepel az 1774ben, a kapu mellett látható ablak. Ezzel szemben, arra van logikus magyarázat, hogy a főhomlokzat keleti végének 3, tölcséres bélletű ablaka helyén 1774-ben csak tömör fal mutatkozik, Feltehető, hogy az építkezés során jelentkező statikai problémák miatt, ideiglenesen befalazták ezeket a nyílásokat. Egy 1832-es felmérés

237 a földszinten és az emeleten is vakablakokat mutat ezen a részen. Az udvari homlokzatoknál Is megfigyelhetők eltérések a két alaprajz illetve a nézetrajz között. Ezek és a belsőkben mutatkozó különbségek arra vallanak, hogy azért az 1770 és 1774 közötti időszakban sem állt le teljesen a Sóház építkezése, Ebben a periódusban készült a kiugró lépcsőház az udvari homlokzatnál és a nyugati szárny északi oldalánál az emeletre vezető, külső falépcső, Ekkor falazták be az oldalfolyosó árkádnyílásait, amire - a „Beschreibung" szövegének egy utalása szerint - részben azért kerülhetett sor, mert az eső bevert a nyílásokon, s valószínűleg károkat okozott. Másrészt, a folyosó egyes szakaszait leválasztva, újabb helyiségeket alakítottak ki az emeleten, amit a keleti rész befejezetlensége miatt kieső alapterület pótlásának igénye indokolhatott, Persze a jelentkező statikai repedések is szerepet játszhattak benne, A belső beosztásnál megfigyelhető eltérések létrejötte részben szintén erre az időszakra tehető, de néha a korábbi, gyengébb kvalitású felmérés készítőjének felróható lapsusok, Az előbbire példa a lépcső kapualjtól nyugatra, amelyet ez idő tájt alakítottak át, Az utóbbira a nyugati kapualj boltozatának pontatlan ábrázolása az 1770es alaprajzon. Az 1774-es felmérési terv nézetrajzán

233 (12. kép), a Sóház főhomlokzatán, a földszinten 12, az emeleten 13 nyílástengely látható. A nyílások száma és kiosztása megegyezik az 1770-es alaprajzokkal - leszámítva az utóbbiak pontatlanságait, Ez nem meglepő, hiszen a „Beschreibung"-ból tudjuk, hogy az utcai főfal már 1770-ben elkészült, A két szint axisszámának eltérése annak köszönhető, hogy a keleti kapu felett két ablakot helyeztek el. Az 1722-es plánumon látható, eléggé puritán jellegű homlokzattól eltérően, az 1774-es felmérés egy, a helyi viszonyok között igen díszesnek számító, reprezentatív megjelenésű, késő barokk stílusú homlokzatarchitektúrát mutat. Az épület utcai képének hangsúlyos eleme a kéttengelyes középrész. Ez a látványban középrizalitként hat, de az alaprajzon megfigyelhető, hogy falsíkja nem ugrik előre a homlokzatból, csak a függőleges tagolói, amit viszont nem jelölt a rajzoló. A két szélét befelé lépcsőzött óriáspilaszterek szegélyezik, középen pedig egy szimpla óriáspilaszter áll, valamennyi ión fejezetes. Felettük triglifesnek ható képszék húzódik, Az ügyetlenül megrajzolt részleten látható triglifoszok valójában vájatolt homlokoldalú, volutás állókonzolok, amelyeket az ebben gyakorlatlan rajzoló perspektivikusan próbált ábrázolni, Nem egyforma kiosztásuk mintha az alsó rész tagolásához igazodna, Az együttest háromszögletű timpanon zárja le, Ennek mezőjét, a magyar címert hordozó, karmaiban kardot és jogart tartó, koronás kétfejű sas (domborműve?) díszíti,

239 A „középrizalit" hatását rontja, hogy páros tengelyszámú és az is, hogy nem az épület bejáratának kiemelésére szolgál. Az sem vált előnyére, hogy bár a földszinti tengelyek számát tekintve középen helyezkedik el, de az axisok szabálytalan kiosztása miatt nem esik a homlokzat közepére, Nem javítja megjelenését az sem, hogy a konzolos fríz a főpárkány vonala alá került. A szerencsétlen megoldások részben annak tulajdoníthatók,