Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében

hogy a tervező kezét megkötötték a korábbi, átalakítandó épület adottságai, ami például az irreguláris tengelykiosztásnál is megfogható. A vízszintes tagolók közül az alacsony lábazat végigfut a teljes homlokzaton. A tagolt övpárkány viszont megszakad a „középrizalit" melletti ablakok keretelésénél. így kétoldalt egy-egy üres, függőleges falsáv keletkezik, amelyek kiemelve a középrészt, némileg javítják hatását. Itt a többtagú főpárkánynak csak az alsó eleme jelentkezik a fríz felett, míg a felső átmegy a timpanont lezáró párkányokba. Az óriáspilaszterek közrefogta ablakok és környezetük kevésbé díszítettek, mint a homlokzat többi része. Utóbbiaknál a földszinti nyílások között, eltérő szélességű, sávozott falszakaszok láthatók. Az ívesen záródó kváderes keretelésű, de vízszintes szemöldökű ablakok pedig süllyesztett mezőkbe kerültek. A kapuk ábrázolásának pontatlanságát mutatja az, hogy míg az alaprajzon egyforma szélességűek, addig a nézeten a keleti kisebbre sikeredett. A tervből ítélve, kőből kifaragott portáléik sem egyformák, aminek magyarázatát nem ismerjük. A nyugati talán azért lett díszesebb, mert készítésük idején már nyilvánvalóvá válhatott, hogy az építkezés elakadása miatt a másik bejáratot egy ideig nem tudják használni. Pedig - amint a későbbiekből kikövetkeztethető - a két kapu kialakítását a hivatal működésének előírásai és az ennek megfelelő alaprajzi beosztás igényelték, illetve a sószállító kocsik közlekedését könnyítette volna a két bejárat, külön a be- és külön a kihajtásra, A nyugati kaput kétoldalt bojtdíszes falpillérek szegélyezték, amelyeken a konzolsorral alátámasztott, íves szemöldökpárkány nyugodott, A szupraportra szép, virágfüzéres faragás került, amelynek egykorú, pécsi párhuzama a Janus Pannonius utca 4. sz, kanonoki palotácska kapuzatán látható.

240 (28. kép) A keleti, vízszintes lezárású portálé szegélypillérei a fentivel megegyeznek, de a szupraport egyszerűbb megoldású. íves vonalú, volutás szegélyezése a fenti kanonoki ház hármas kapuzatának szélső tengelyeinél köszön vissza, A Sóház kosáríves záródású kapuinak belső, kerékvetős, váll köves, zárókő nélküli keretelése egyforma, hasonlóan a kétszárnyú, parkettás fakapukhoz, amelyeknek közepén külön nyíló ajtókat létesítettek, Az emeleti - a földszintieknél nagyobb méretű - ablakok közötti falszakaszokon sima felületű táblákat képeztek ki, A sávozást csak a földszintieknél keskenyebb saroklizénákon alkalmaztak, amelyek hangsúlyosan fogják közre a homlokzatot, Az emeleti ablakok keretelése - a konzolokkal alátámasztott szemöldökpárkányokkal - a földszinti résznél még barokkosabb jellegű. Az udvari homlokzatokkal kapcsolatban, az eddig elmondottakon túl, még néhány további megfigyelést említenénk a nézetrajzot vizsgálva. Az árkádos oldalfolyosó nyílásai kosáríves záródásúak. A két kapu tengelyében és a nyugati oldalszárny déli végénél lévők, 13. kép. A sóraktár tetőszerkezetének helyreállítási terve (Penell P., 1778) mindkét szinten szélesebbek a többinél. Pilléreiknek a földszinten egyszerűbb, az emeleten tagoltabb lábazataik és váll párkányaik vannak. Ezeken és a szimpla övpárkányon kívül az udvari homlokzatok díszítetlenek. Az udvari árkádnyílások másodlagos, eléggé vegyes megjelenésű befalazása ideiglenesnek hat, Az ábrázolásuknál a rajzoló vízszintes vonalkázást alkalmazott, ami megegyezik a pillérekkel és a többi falfelülettel, eltérően az árnyékszék toldalékoktól, Ebből arra következtetünk, hogy - az utóbbiakat kivéve - a hátsó homlokzatok még vakolatlanok lehettek a felmérés idején, A nézetrajzokon látszik, hogy a Sóházat nyeregtető fedte, Szemben az 1722-es állapottal, a keleti vége már nincs lekontyolva, Időközben, valószínűleg a szomszéd, emeletes ház építésekor itt oromfalat húztak fel, Héjazata minden bizonnyal cserép volt. A tetősíkból a déli és az északi oldalon is szekrényes padlásablakok ugranak ki. Az előbbiek szabályos kiosztása a homlokzati axisokhoz kötődik. Az udvari lépcsőháztól keletre egy hasonló formájú szénakidobó van. A nyugati oldalszárny oromfalában 3 padlásszellőző nyílik. A tetőgerinc fölé emelkedő, tölcséres koronájú kémények az udvari oldalra kerültek, de az oldalszárnynál az egyik a túlsó tetősíkra esik. A befejezetlen, keleti részen hiányoznak a kémények. Az udvari oldalon látszik a szarufák vége, amiből kiálló ereszre következtetünk. A sóraktár dísztelen, tagolatlanul elnyúló homlokzatának grafikus ábrázolásából következtetve, ez is vakolatlan lehetett, mint a főépület hátsó oldala. A nyílásoknak egyszerű szalagkereteí vannak, a kétszárnyú fakapu parkettás. Az ablakok szabálytalan kiosztása a mögöttük lévő helyiségekhez alkalmazkodik. A melléképületet magas nyeregtető fedte. A szarufák végei kiálló ereszre vallanak. A déli oldalon négy, a főépületéhez hasonló padlásablak és egy, az iroda cserépkályhájához tartozó kémény látszik a terven. A padlásajtót a