Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)
Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében
7. kép. Fay Ferenc látképe Pécsről (1766) (jelölve a Sóház) státuszát illető vizsgálat során. 1 96 Ó lehet az a Hölbling György-János, mohácsi adószedő, aki 1751-ben, fiaival együtt, nemességet kapott. 19 ' 7 1722-ben említik Hölbling György pécsi házát és kertjét. Ezt az ingatlant 1746-ban, egy majorral és egy réttel együtt, 1200 forintért eladja Helbling György mohácsi sótiszt. 198 A jelek szerint egy egész kincstári, sóhivatali tisztviselő dinasztiát alapított a régióban. Az ő gyermeke volt Joseph Hölbling, a mohácsi sólerakat vezetője, akinek nevével az ottani, hivatali építkezésekkel kapcsolatban, 1773ban és 1774-ben keletkezett iratokon találkozunk. 199 A pécsi Sóhivatal állományába tartozott a 18. század derekán Horváth György sómázsáló (mázsaszolga), aki előtt az apja látta el ezt a funkciót. 200 1 725-ben vásárolt telkén (a jelenlegi Nagy Flórián utca 5-7. sz.) felépített házában lakott hosszú évtizedeken keresztül. 201 A BML gyűjteményébe a Városi Levéltárból került egy nagyalakú, 18. századi füzet, amely a Sóház iratanyagából származhat. 202 Néhány, 1748-as sónyugtán kívül, éves számadásokat tartalmaz. A bejegyzések tanúsága szerint, ezeket a pécsi Sóhivatal Pozsonyba küldte fel ellenőrzésre, ahol a Magyar Kamara kebelében létrehozott Sóügyi bizottság (comissio salinaria) működött, illetve a vidéki hivatalok közvetlen ellenőrzését végző sóigazgató székelt. 203 Az anyagban 1747,, 1748., 1767, és 1774. évi számadások találhatók, Ebből számunkra a legutolsó év az érdekes, mivel itt pécsi építkezésre vonatkozó tétel is szerepel, amelyet majd később fogunk vizsgálni, A szatmári béke utáni időkben a sóregálé továbbra is az Udvari Kamara alá tartozott, A vidéki lerakatokat Bécsből irányították, 204 1717-ben 19 sóhivatalról tudunk. 205 A sóházakat vezető hivatalnok a pénztárnok volt, s vele az ellenőr, a mérlegmester és a mérlegszolga alkották a sótiszti kart. 203 Általában német nevű emberek, akik többnyire a hadellátás apparátusából kerültek át. 207 Pécset vízi és szárazföldi úton látták el erdélyi, máramarosi sóval, Szegeden keresztül. 208 A 18. század közepén jelentős változás következett be a sóügy irányításában, amely 1743-ban átkerült Bécsből, az Udvari Kamarától Pozsonyba, a Magyar Kamarához, 209 Ez átvette a régi tisztviselői kart. Egy 1744-es kimutatás szerint, a 33 sóhivatalnál nem egészen másfélszáz sótiszt volt alkalmazásban. 210 A számadásokból kiderül, hogy ebben az évben a pécsi lerakat forgalma 5000 mázsát tett ki. Összehasonlításul, ekkor a szegedi főhivatalé 59800 q, Eszéké 11600 q, Kanizsáé pedig 17100 q volt. 211
