Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében

hogy a tervek végig házon belül maradtak. Bízunk benne, hogy ez a fontos dokumentum nem veszett el végleg, s egyszer még elő fog kerülni, Az alaprajzokon látszik, hogy az egytraktusos, hosszan elnyúló, téglalap alapformájú, egyemeletes épület a telek déli határán, annak teljes hosszúságában állt az utcavonalon. Ablakai az utcára és az udvarra néztek, míg a rövid oldalfalakon csak vakablakokat jelöl a terv. A ház összes nyílása tölcséres bélletű. A kocsibehajtó a nyugati részen, a 3, axísban volt, míg a főhomlokzat középtengelye mellett, jobbra egy, pár lépcsővel megközelíthető, a gyalogosoknak szolgáló ajtó nyílott az utcára, A nagykapun keresztül a szekerekkel az udvaron át a raktárhoz lehetett hajtani, Az alaprajzokon megfigyelhető, hogy a főépület két, egymástól elválasztott részre oszlott, amelyek között, a házon belül nem volt átjárás, Külön-külön lépcsőházakban egykarú - tehát igen meredek - lépcsők vezettek az emeletre. A tervek nem jelölik, de a kapualj és a földszinti helyiségek, s talán az emeleti konyha is, boltozottak lehettek, A földszint nyugati szélén kialakított lakás (esetleg a mériegmesteré) ajtaja a kapualj felső végénél volt, A konyhába nyílott, amelynek szemközti falánál füstkürtős tűzhelyet jelöl a rajz. A helyiségnek az utcára és az udvarra is szolgáltak ablakai, míg a mellette lévő szobának csak délre, mert a túlsó oldalon egy, az udvar felé kiugró árnyékszék volt, Felette, az emeleten is látszik egy, s hasonlót alakítottak ki a ház keleti végén, A kapualj másik oldalán lévő ajtó a nyugati lépcsőházba vezetett. A háznak ezen a kisebbik részén, az 4. kép. A Sóház és raktárának földszinti alaprajza (felmérés, 1722) 344 emeleten négy ablak nézett az utcára, az udvar felé viszont csak a lépcsőháznál volt ablak, Itt két helyiség, egy nagyobb, amelyben cserépkályha állt és egy kisebb volt. A keleti, nagyobb, hattengelyes homlokzatú épületrész bejárati ajtaja az utcára nyílott, Ezen keresztül lehetett elérni a másik, keleti lépcsőházat is, amelynek túlsó végén az udvar felé is volt egy ajtaja. A lépcsőháztól jobbra egy kisebb, cserépkályhás szoba látszik a rajzon. Mellette folyosó vezetett egy nagyobb, szintén cserépkályhával fűtött szobába, amelynek kétkét ablaka délre és északra nézett, Innen nyílott egy kisebb, árnyékszékkel ellátott szoba a földszint keleti végén, Ebben a négy helyiségben működhetett a Sóhivatal, míg felette, az emeleten egy nagyobb szolgálati lakás kaphatott helyet, amelyet valószínűleg a hivatalvezető sótiszt számára alakítottak ki. Beosztása megegyezik a földszintével, füstkürtős tűzhellyel ellátott konyhája a lépcsőház mellett nyugatra volt, A kívülről, a fűtőkamrák felől ellátott cserépkályhák az egész házban hasáb formájúak, Az alaprajzokon az egyes helyiségeket beszámozták, Funkcióikat az elveszett tervrajz legendája adhatta meg, A főfalak nyílásainak és belső válaszfalaknak a viszonyából látszik, hogy az utóbbiak részben fiatalabbak lehetnek. Az utcai bejárati ajtó előtti lépcső mutatja, hogy itt magasabb volt a padlószint. Ebből és a későbbi forrásokból arra következtetünk, hogy a ház keleti része alatt pince húzódott, A várost sújtó pusztításokkal terhes, háborús idők után ez a megújuló középület is a konszolidáció jele, Mestere egyszerű eszközökkel adott reprezentatív megjelenést a Sóháznak, A főhomlokzat nézetrajzán (5. kép) látszik, hogy kontyolt nyeregtető fedte, Síkjait megtöri az esővíz-csendesítő, gerincének két végén szélzászlós bádogdíszeket helyeztek el. A szélesen elnyúló, tíztengelyes utcai homlokzatnak kétoldalt, a sarkoknál lizénák adnak hangsúlyos lezárást, Ezeken kívül csak vízszintes tagolóelemeket alkalmaztak, ami az amúgy is hosszú, viszonylag alacsony homlokzatot erősen horizontális megjelenésűvé teszi, A fal alján hangsúlyos, talán kő lábazat fut végig, amely golyvázza a saroklizénákat, az övpárkányhoz hasonlóan, Az egyszerű főpárkánynál nem jelöl tagolást a terv, A nyugatról számolt 3. tengelyben elhelyezett, íves záródású nagykapu jellegzetes, barokk kerete bizonyára kőből készült, Záróelemén valami díszítés elnagyolt rajzát véljük felfedezni, A többi, egyenes záródású, tagolt szemöldökpárkányokkal kialakított nyílás is kőkeretes lehetett, Az ablakok eléggé alacsonyak, Az utcai ajtó szemöldökpárkányán díszített fríz látható. Az eléggé puritán megjelenésű főhomlokzat 17, századi barokk, osztrák és nyugat-magyarországi analógiákkal állítható párhuzamba, A nyíláskeretelések például emlékeztetnek a győri és a zágrábi jezsuita kolostorok részleteire.

178 Hivatkozhatunk a pécsi jezsuita rendház