Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében

5. kép. A Sóház főhomlokzata és emeleti alaprajza (felmérés, 1722) keleti homlokzatára is, amelynek tervét 1716 körül ké­szítette Anton Tscholl. 179 A No. 1-es, földszinti alaprajzon (4. kép) szerepel­nek az udvari, egyszintes melléképületek is. A telket ha­tároló vonal talán kerítést jelezhet, amely feltehetően fa­lazott volt. A Sóház tágas udvarának túlsó oldalán a te­lek teljes szélességét elfoglaló, kelet-nyugati hosszten­gelyű, egytraktusos épületet mutat a terv. Falai véko­nyabbak a Sóházénál, de a rajzból ítélve ezt is tartós anyagból emelték, Beosztásából egyértelmű, hogy rak­tárként funkcionált, itt tárolták a sót. Csak az udvar felé nyíltak ablakai. A főépület kapualjával szemben - amely­lyel szaggatott vonallal jelölt, kövezett út kötötte össze ­kocsiáthajtó látszik. Az ettől nyugatra eső, egyablakos, nagyobb helyiség raktározásra szolgálhatott. Hasonló­an a még nagyobb, az épület egész keleti felét kitöltő, osztatlan térhez, amelynek három ablaka délre nyílott. Ezt a kocsiáthajtó felől egy L-alakú folyosón lehetett megközelíteni, amely mellett kisebb, egyablakos, cse­rópkályhával fűtött szoba volt. Talán ez volt a mérleg­mester irodája, aki a raktárt kezelte. A folyosó belső, az udvarra néző ablaktól megvilágított szakasza lehetett a mázsáló, mivel a rajz itt jelöli a mérleget. A kocsiáthajtó­tól északra folytatódik a szaggatott vonallal jelölt, köve­zett kocsiút, egy kisebb, csak vázlatosan ábrázolt mel­léképület mellett. A telek északi részén - amely a terv­lapról készített fotóról lemaradt - a „Grundbuch"-ban említett kert volt. 180 Az 1722-es felmérési tervek készítőjét nem ismer­jük. Minden valószínűség szerint a bécsi Udvari Kama­ra volt a megrendelő, de a rajz egyszerűségéből arra következtetünk, hogy nem magasabb képzettségű épí­tész, hanem csak egy építőmester, netán helybéli murariorum magister munkája, Ebben az esetben is ­tekintetbe véve az erősen centralizált irányítást - a ter­veket jóváhagyásra fel kellett küldeni Bécsbe. Bécsbe és nem Budára - ahol pedig a Magyar Kamara 1715­től, Fortunata de Prati személyében már állandó épí­tészt alkalmazott 181 - mivel a sóregálé kezelése ekkor még a bécsi Udvari Kamarához tartozott, Az építkezésre vonatkozó, egykorú forrást nem is­merünk. A mindkét végén kontyolt nyeregtetőből és a Sóház rövid oldalain jelölt vakablakokból arra következ­tetünk, hogy elkészültekor még szabadon állhatott, mel­lette nem voltak házak, az utca e szakaszán még nem jött létre a zártsorú beépítés. A forrásokból kiderül, hogy a nyugatról szomszédos, mai Király utca 9. sz. telken 1695-ben romos ház állt. Ezt később lebonthatták, mert 1722-ben és még 1724-ben is csak üres fundusként szerepel. 182 Még az 1686-os ostromnak eshetett áldo­zatul, szemben a keleti szomszéddal (ma Király utca 13.), amely viszont az 1704-es kuruc betörés, vagy a rácdúlás alkalmával pusztulhatott el. 1695-ben itt még emeletes épület volt, 1713-ban viszont égett helyként cserél gazdát, majd 1722-ben már újra házat hoz a telekkönyv. 183 Mindebből arra következtetünk, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom