Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Simon Zoltán – Keresztessy Csaba: A hőgyészi Apponyi-kastély építéstörténete

Az 1773-as összeírás szerint a főlépcsőházat négy boltozott szoba követte, s csak ezek ismertetése után tért a leltározó az „északi" (északkeleti) szárnyba. A kérdéses területen ma mindössze két szobát, a 111., illetve 110, helyiségeket találjuk, azonban egyikben sincs meg az első periódusra jellemző fiókos dongaboltozat, Arról már esett szó, hogy közülük az első helyiség délnyugati fele a lépcsőházat határoló egyik „L" alakú térhez tartozott. Ez lehetett a négy közül az egyik helyiség. Az ettől északkeletre elhelyezkedő kétablakos tér azonosítható másodikként, míg a harmadik és negyedik a keleti sarokrizalitban lévő térben helyezkedett el. A közöttük egykor állt - már elbontott - osztófal nyomait megtaláltuk. A következőkben a leírás készítője az „északi" (északkeleti) szárnyat ismertette. Elsőként két boltozott szobát említ, majd a következő egységeket sorolja fel: először egy boltozatos, téglaburkolatú mosókonyhát, majd egy téglaburkolatú éléskamrát, és egy boltozatos szobát. Ezt követően két, mindenben hasonló „fő" éléskamrát talált. Ezután a felső traktusra vezető falépcső, majd egy kettős árnyékszék (ezek nyilván a lépcső alatt voltak), valamint egy újabb boltozatos, téglaburkolatú szoba következett. Az itt felsorolt egységek közül azonban ma már nem mindegyik azonosítható. Az igen gyorsan kiderült, hogy a jelenlegi 142. számú szoba eredetileg teljes szélességében nyitott volt az északkeleti folyosó felől, tehát itt is az északnyugati főfalig kifutó folyosószakasszal kell számolnunk, hasonlóan a délkeleti oldalhoz, Ennek alapján az utoljára felsorolt boltozatos szoba a mai kápolna (143.) helyén állt valaha, Az egykori lépcsőháznak (és az árnyékszékeknek) a mai 144, és 145. terek helyén kellett állnia. Ezt erősíti az is, hogy ezzel szemközt, a délnyugati szárnyban azonosítottuk a másik melléklépcsőt. A 146. szoba - mely ezen a szárnyon egyedül őrzi eredeti boltozatát - bízvást azonosítható az egyik éléskamrával, Ettől délkeletre megközelítően a 147,, 148, és 149. szobák helyén kellett állnia a másik éléskamrának, Az innen a két elsőként említett szobáig terjedő szakaszon a jelenlegi főbejárat és az ahhoz kapcsolódó objektumok építésekor mindent elsöpörtek. Problémát okozott az is, hogy a szárnyon felsorolt szobák száma a földszinten és az emeleten nem egyezik, utóbbi helyen eggyel több objektumot említenek, Aligha hihető ugyanakkor, hogy egy emeleti osztófalat csupán a boltozatra terheltek volna rá, így fel kell tennünk, hogy az összeíró a földszinten egy helyiséget figyelmen kívül hagyott. A szárny délkeleti végében az osztófalak számának tekintetében a pince első periódusú osztófalaira támaszkodhatunk. Bizonyosan állt fal az első periódusban is a 105. tér északnyugati falának helyén, valamint - a pince alaprajza szerint - ugyanezen szoba északi és középső ablaka között. Ettől délkeletre a pincében sajátos helyzetű falazatok mutatkoztak (020.), melyek vizsgálatakor első periódusú lépcső nyomaira bukkantunk, Erről a lépcsőről az összeíró nem ejtett szót. Az alaprajz szerint a lépcsőnek a 105. terem délnyugati fala mentén kellett elhelyezkednie, itt a földszinten erős visszavésés nyomait figyeltük meg. Ez abból ered, hogy a lépcső délnyugati fala a pincében beljebb volt, mint a 105. terem belső falsíkja, így ezt a lépcső megszüntetésekor vissza kellett vésni. A forduló lépcső délkeleti szakasza - a 105, termet a 108-tól elválasztó fal helyén volt, itt tehát egy újabb osztófalat tételezhetünk fel az első periódusban. Az ily módon feltételezett három osztófal három helyiséget jelöl ki az északkeleti szárny déli végén. Közülük az első kettő bizonyára azonos az összeíró által emlegetett két szobá8. kép. A kastély első ábrázolása, 1783. Várnagy 1998. nyomán