Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Badál Ede: Zirc apátsági temploma

6. kép. Az oratórium és az apáti szék, 1761 A következő évben, 1764 júniusában a templom szentélyében felállították az északi oldalon az ún. faldis­toriumot és a sekrestye oldalán a kredenciát, vagyis a szertartások alkalmával használatos főpapi trónszéket s azt az asztalkát, melyre a miséhez szükséges kelyhe­ket, ostyákat, bort és vizet tették ki. (6. kép) Mindkettőt pápai szobrászok készítették az oltárokhoz és a szó­székhez hasonló, díszes kivitelben. Eddig a szentélyben a főoltár mellett a Fájdalmas Szűz-oltára állt, amelyet ­miként említetteik - még a monostor házi kápolnájából hoztak magukkal a szerzetesek 1745-ben, mikor átköl­töztek a templom akkor elkészült keleti felébe. Haschke Konstantin apát 1764-ben két harangot rendelt Zirc szómára Pozsonyban. Ezeket még abban az évben megöntötték, majd Zircre szállították, Itt most már a zirci perjel, Schneider Péter tett meg minden erő­feszítést arra, hogy a harangok minél hamarabb meg is szólalhassanak a templom nagy tornyaiban, Ezért - mi­helyt a téli hideg enyhülése lehetővé tette - 1765. feb­ruár 18-án felhúzták a harangokat a toronyba, jóllehet még nem áldották meg azokat. Pozsonyban ugyanis, ahol az országgyűlés alkalmával csak úgy hemzsegtek a különböző püspökök, a harangöntőnek egyiküket sem sikerült rávennie, hogy vállalja a harangszentelést. Ezen a kudarcon azért nem is csodálkozhatunk na­gyon. A hosszan elhúzódó 1764-1765, évi országgyű­lésen ugyanis éppen elég fejfájást és fejtörést okozhat­tak ez egyháziaknak sokkal nagyobb, országos jelentő­ségű kérdések, az udvar által fölvetett reformjavaslatok. Nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy a Habsburg­udvar a papság és e nemesség megadóztatására töre­kedett, A felháborodott magyar rendek, az országgyűlé­si követek alaposan összecsaptak az udvarral. Végül si­került a rendi privilégiumokat megvédeniük, és Mária Te­rézia elkedvetlenedve zárta be az országgyűlést. Az országgyűlés gondjai azonban nem enyhítették a zirciek türelmetlenségét. Ezért az idő múlása arra kész­tette a konventet, hogy a tihanyi apátot kérje fel a szer­tartás elvégzésére. Ó, Vajda Sámuel, noha a zirci apát­tól erre szóló felhatalmazással nem rendelkezett, a ké­résnek eleget tett. Főpapi díszeit magára öltve fölment a toronyba, s ott a ciszterci szerzetesek segédkezése mellett megszentelte a harangokat. A harangokon az öntő mester a következő feliratokat örökítette meg: „Ad res Divinas Populo pio Classica Canto Fulmina discu­tio, Phunera Ploro pia. Fudit me Joannes Ernest Chris­telli, Posonii, 1764,", illetve: „A Fulgure et tempestate et ab omni malo Libera nos Domine. 1764. Fudit me Joann. Ernst Christelli, Posonii." Dubniczay István - miként az előbbiekben már mondottuk -1763 tavaszán lemondott veszprémi kano­nokságáról és Zircre jött. Immár végleg Zircen is ma­radt, 1766, december 29-én ugyanis meghalt. Testét négy évvel korábban elhunyt nővéréhez hasonlóan az apátsági templom fogadta be, melynek építését, díszí­tését, gazdagítását rendkívüli nagylelkűséggel támogat­ta. A veszprémi egyházmegye általános püspöki hely­nöke, Dravetz József temette el a kriptában ünnepélyes szertartás keretében. Az apátsági templom 1770-ben gazdagodott to­vább. Mondhatnánk úgy is, hogy berendezése és díszí­tése lényegében (néhány darab aranyozása kivételével, mint látni fogjuk) ebben az évben nyert befejezést. Ok­tóberben ugyanis az apát 450 forintos költséggel ­mindeddig ismeretlen - győri orgonakészítővel a temp­lom számára második orgonát építtetett, Az a cél vezet­te, hogy ennek segítségével a szerzetesek szebbé te­hessék zsolozsmájukat. Ezt az ún, kisorgonát művészi faragványokkal díszített, háromszintes orgona­szekrényben a templom szentélyében állították fel. Itt említjük meg, hogy a templomnak az ott elhelye­zett gyóntatószékek és padok sem szolgáltak kevésbé díszére. Hiszen a gyóntatószékeket is szinte elhalmoz­ták szebbnél-szebb faragványokkal, az erőteljesebb fény-árnyék hatásokra számító díszítő elemekkel. A hí­vek padjait sem egyszerű puhafa deszkákból ácsolták össze, hanem ügyeltek azoknak gondosabb kiképzésé­re is. Lendületes vonalvezetéssel formálták ki a pado-

Next

/
Oldalképek
Tartalom