Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Badál Ede: Zirc apátsági temploma

6. kép. Az oratórium és az apáti szék, 1761 A következő évben, 1764 júniusában a templom szentélyében felállították az északi oldalon az ún. faldistoriumot és a sekrestye oldalán a kredenciát, vagyis a szertartások alkalmával használatos főpapi trónszéket s azt az asztalkát, melyre a miséhez szükséges kelyheket, ostyákat, bort és vizet tették ki. (6. kép) Mindkettőt pápai szobrászok készítették az oltárokhoz és a szószékhez hasonló, díszes kivitelben. Eddig a szentélyben a főoltár mellett a Fájdalmas Szűz-oltára állt, amelyet miként említetteik - még a monostor házi kápolnájából hoztak magukkal a szerzetesek 1745-ben, mikor átköltöztek a templom akkor elkészült keleti felébe. Haschke Konstantin apát 1764-ben két harangot rendelt Zirc szómára Pozsonyban. Ezeket még abban az évben megöntötték, majd Zircre szállították, Itt most már a zirci perjel, Schneider Péter tett meg minden erőfeszítést arra, hogy a harangok minél hamarabb meg is szólalhassanak a templom nagy tornyaiban, Ezért - mihelyt a téli hideg enyhülése lehetővé tette - 1765. február 18-án felhúzták a harangokat a toronyba, jóllehet még nem áldották meg azokat. Pozsonyban ugyanis, ahol az országgyűlés alkalmával csak úgy hemzsegtek a különböző püspökök, a harangöntőnek egyiküket sem sikerült rávennie, hogy vállalja a harangszentelést. Ezen a kudarcon azért nem is csodálkozhatunk nagyon. A hosszan elhúzódó 1764-1765, évi országgyűlésen ugyanis éppen elég fejfájást és fejtörést okozhattak ez egyháziaknak sokkal nagyobb, országos jelentőségű kérdések, az udvar által fölvetett reformjavaslatok. Nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy a Habsburgudvar a papság és e nemesség megadóztatására törekedett, A felháborodott magyar rendek, az országgyűlési követek alaposan összecsaptak az udvarral. Végül sikerült a rendi privilégiumokat megvédeniük, és Mária Terézia elkedvetlenedve zárta be az országgyűlést. Az országgyűlés gondjai azonban nem enyhítették a zirciek türelmetlenségét. Ezért az idő múlása arra késztette a konventet, hogy a tihanyi apátot kérje fel a szertartás elvégzésére. Ó, Vajda Sámuel, noha a zirci apáttól erre szóló felhatalmazással nem rendelkezett, a kérésnek eleget tett. Főpapi díszeit magára öltve fölment a toronyba, s ott a ciszterci szerzetesek segédkezése mellett megszentelte a harangokat. A harangokon az öntő mester a következő feliratokat örökítette meg: „Ad res Divinas Populo pio Classica Canto Fulmina discutio, Phunera Ploro pia. Fudit me Joannes Ernest Christelli, Posonii, 1764,", illetve: „A Fulgure et tempestate et ab omni malo Libera nos Domine. 1764. Fudit me Joann. Ernst Christelli, Posonii." Dubniczay István - miként az előbbiekben már mondottuk -1763 tavaszán lemondott veszprémi kanonokságáról és Zircre jött. Immár végleg Zircen is maradt, 1766, december 29-én ugyanis meghalt. Testét négy évvel korábban elhunyt nővéréhez hasonlóan az apátsági templom fogadta be, melynek építését, díszítését, gazdagítását rendkívüli nagylelkűséggel támogatta. A veszprémi egyházmegye általános püspöki helynöke, Dravetz József temette el a kriptában ünnepélyes szertartás keretében. Az apátsági templom 1770-ben gazdagodott tovább. Mondhatnánk úgy is, hogy berendezése és díszítése lényegében (néhány darab aranyozása kivételével, mint látni fogjuk) ebben az évben nyert befejezést. Októberben ugyanis az apát 450 forintos költséggel mindeddig ismeretlen - győri orgonakészítővel a templom számára második orgonát építtetett, Az a cél vezette, hogy ennek segítségével a szerzetesek szebbé tehessék zsolozsmájukat. Ezt az ún, kisorgonát művészi faragványokkal díszített, háromszintes orgonaszekrényben a templom szentélyében állították fel. Itt említjük meg, hogy a templomnak az ott elhelyezett gyóntatószékek és padok sem szolgáltak kevésbé díszére. Hiszen a gyóntatószékeket is szinte elhalmozták szebbnél-szebb faragványokkal, az erőteljesebb fény-árnyék hatásokra számító díszítő elemekkel. A hívek padjait sem egyszerű puhafa deszkákból ácsolták össze, hanem ügyeltek azoknak gondosabb kiképzésére is. Lendületes vonalvezetéssel formálták ki a pado-