Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Badál Ede: Zirc apátsági temploma

kat, homlokfalukat, de különösen oldallapjaikat - ha nem is fényűző pompájú, ám - gazdag levélzettel borították, avagy tárgyi jelentőség nélküli, díszítő vonalak egymásba fonódó játékával tették változatossá. A sekrestye szekrényei viszont Zircen nem ismétlik a gyóntatószékeken, padokon látott alapformákat és vonalakat, Faragott díszítésük arra utal, hogy a sekrestye bútorai későbbi időben keletkeztek, mint a templom bármely más faragott berendezési tárgyai. 1771 -ben prózai, de fölöttébb indokolt munkálatokat végeztek el. A tornyok alján, a kórus alatti bejáratokon át ugyanis mindkét oldalról szabadon áramlott be a hideg a templomba. Ennek megakadályozására most mind a két bejáratra ajtószárnyakat szereltek fel. Nem kereste meg viszont a bejárati ajtókat a villám, amikor ebben az évben július 2-án, nagy ijedelmet keltve a Szent Anna-oltárnál ütött be a falba. Végigcikázott az egész templomon, bár jelentősebb károkat sem a tornyokban, sem máshol nem okozott. Nem távozott azonban már ilyen szelíden az apátság épületéből, ahol az ebédlő boltozatának nagy részét csúnyán megrongálta. Annyira, hogy ennek a boltozatnak tönkrement részét július 16-án lebontották, s hasonló eset bekövetkezésének kizárására azt rézcső behelyezésével javították ki. Eközben Töpper Adalbert zirci perjel - az 1769-ben nyugalomba vonult Schneider Péter utóda - fáradhatatlanul buzgólkodott azon, hogy a templomépületet Isten házához mind méltóbbá, egyre szebbé és szebbé tegyék. Ennek köszönhető az 1770-ben a szentélyben felállított kisorgona, valamint a már 1764 óta ott álló faldistorium és kredencia aranyozása és márványos bevonata. Ezek a munkák az egyik zirci szerzetes, Seidler György ügyes kezét és művészi ízlését dicsérik. Seidler Antal (szerzetesi nevén György) a Nyitra vármegyei Vágújhelyen született 1742-ben, s 1766-ban lépett be a rendbe. (Nem tévesztendő össze a szintén Seidler nevű másik zirci szerzetessel, Seidler Istvánnal, aki 1768. október 22-én halt meg, tehát két esztendővel Seidler György rendbe lépése után.) Seídler György novíciusévének letöltése után 1767-ben le is tette szerzetesi fogadalmát, de nem tanult teológiát, nem szentelték pappá, Maradt laikus, munkástestvér - rajta kívül abban az időben még ketten voltak ilyenek Zircen -, festéssel és iparművészeti munkákkal foglalkozott. Néhány évig sekrestyéskedett, sőt 1790 és 1792 között Veszprémben tanított. Hiszen ekkortájt a zirci ciszterciek közül - ha nem is egyszerre, de összességében - tizenketten léptek katedrára a veszprémi nemzeti iskolában. Közülük hatan igazgatták is azt 1808-ig bezárólag, II, József egyházellenes, a szerzetesrendeket feloszlató intézkedései kivédésére ugyanis Bajzáth József veszprémi püspök tanácsára 1784-ben a zirci ciszterciek pedagógiai tevékenységbe kezdtek a veszprémi iskolában, hogy elkerüljék Zirc feloszlatását, A 18. század utolsó három évtizedében az apátsági templomban már nem kezdtek vagy fejeztek be valamilyen építési-szépítési munkát a zirci ciszterciek, mint addig úgyszólván állandóan minden esztendőben. Immár a nagyszabású munkák végére értek. Nyugalmasabb évek következtek, ha közben-közben akadt is azért egy s más, amit helyrehozni, felújítani kellett. Ilyen munkára került sor 1777-ben. A kis toronynak ugyanis - melyet 1744-ben emeltek a szentély fölé, s amelyre akkor június 28-án ünnepélyesen fölhelyezték az aranyozott toronygombot a kereszttel - faanyaga 33 év alatt elrothadt, Ezért 1777-ben helyére a szentély közepére a tetőn másik, rézzel bevont, oda illőbb tornyot emeltek, Csúcsára szeptember 3-án, trombitaharsogás és dobpergés kíséretében, a régi torony gombját tették, de újonnan bearanyozva s új keresztet. Ahogy annak idején a régi torony gombjába zárták az akkori pápa, uralkodó, előkelőségek és zirci szerzetesek neveit minként korábbiakban leírtuk -, most az utódok is követték ezt a hagyományt, így a torony gombjába két tokot tettek, Az egyik különféle ezüst és réz pénzérméket tartalmazott, a másik neveket. Mégpedig ez utóbbi VI. Pius pápa, Mária Terézia királynő, II. József császár, gróf Batthyány József hercegprímás, Bajzáth József veszprémi püspök, Haschke Konstantin heinrichaui-zirci apát, Pap Károly zirci perjel, Nitschke Ambrus alperjel, továbbá a zirci konvent tagjai: Aberle Nep. János, Peschel Elek, Faust Márton, Christoff Bonaventura, Togniola Henrik, Wohanka Kelemen, Francke Péter, Becker Pál, Hauschild Kristóf, Canaider Dávid, Kapsz Gáspár, Mittermayer Jakab s a három munkástestvér, Elger Lukács, Seidler György és Jaschke Simon nevét. Aztán majdnem napra pontosan az apátságot 1771-ben ért villámcsapás huszadik évfordulóján csak akkor július 2-án, 1791 -ben meg július 12-én - ismét beütött a villám a templomtoronyba, A monostor felőli torony csúcsába csapott, s megint a Szent Annakápolnát vette célba. Ott a bal oldali ablak felőli angyal lábát és szárnyát letörte, az alsó képet megrongálta, Négy helyen hagyta nyomát emlékeztetőül az ablak felőli falban, s fél font súlyú tégladarabot úgy vágott a lámpához, hogy annak üvegje eltörött. A torony gömbje és csúcsa kigyulladt, és szurokfáklyaként törtek a lángok egyenesen a magasba. Meggyulladták a fazsindelyek és a belső gerendák is, s ez egyre inkább elharapódzó tűz mintegy fél óra hosszat tartott, jóllehet az összefutó nép elegendő vizet hordott oltására. Minthogy az égő zsindelyek mind a másik torony, mind a templom tetejére ráhullottak, a templom és talán az egész monostor leéghetett volna, hacsak a villámcsapás előtt és utána nem esett volna elég nagy eső, s nem fújt volna csak nagyon enyhe szellő. Az egyazon helyen ismétlődő villámcsapás hatására többen azt javasolták, hogy mind ezt a tornyot, mind a Szent Anna-kápolnát teljes egé-