Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Lővei Pál: Adatok a magyarországi téglagyártás és felhasználás történetéhez

ADATOK A MAGYARORSZÁGI TÉGLAGYÁRTÁS ÉS FELHASZNÁLÁS TÖRTÉNETÉHEZ* Manfred Hofer (f2002), az irdningi téglamúzeum (Stájerország, Ausztria) megalapítója emlékére Az 1980-ban Győr belvárosában meginduló, intenzív műemléki kutatómunka egyik előmunkálataként Dávid Ferenc megbízott a Xantus János Múzeum pincéjében őrzött, egykori bencés téglagyűjtemény feldolgozásával, valamint a helytörténeti irodalom téglagyártásra, téglabélyegekre vonatkozó adatainak összegyűjtésével, Lukács Zsuzsának és Dávid Ferencnek a hetvenes években Mosonmagyaróvárott végzett falkutatásai során ugyanis kiderült, hogy a jórészt téglából épült kisalföldi város épületeinek periodizációjához a téglabélyegek gyűjtése, meghatározása, relatív kronológiájuk megállapítása komoly segítséget nyújt, A csupán monogramos - évszám nélküli - magyaróvári téglabélyegek nem csekély segítsége is elenyészőnek bizonyult a gazdag győri anyag nyújtotta lehetőségekhez képest, ott ugyanis a téglák tekintélyes hányada évszámos. A Pfannl Jenő alapvető tanulmányában

1 szereplő, már önmagában igen jelentős anyag három év győri épületkutatásai alatt többszörösére nőtt (ez vonatkozik a Xantus János Múzeum téglagyűjteményére is), és a Győri Levéltárban végzett forrásgyűjtés adataival kiegészülve el is készült egy kéziratos-rajzi katalógus,

2 amelynek anyaga azóta is folyamatosan bővül. Az anyaggyűjtés közben szélesebb körűvé vált: mind az Országos Műemléki Felügyelőségen/Országos Műemlékvédelmi Hivatalban dolgozó kollégáim, mind a magam épületkutatásai nyomán gyűltek a téglabélyegek az ország minden részéből, és a levéltári, irodalmi adatok köre is egyre bővült. 1985-1986 folyamán az OMF Magyar Építészeti Múzeuma és a veszprémi Dunántúli Építőipartörténeti Gyűjtemény kiállítást rendezett a dunántúli téglák anyagából, amelyhez katalógus is megjelent.3 (Az Építőipartörténeti Gyűjtemény igen gazdag téglatörténeti anyagot bemutató, új állandó kiállítását 1990 szeptemberében nyitották meg Veszprémben, Ugyanebben az évben néhai Horváth Lajos győri helytörténész-gyűjtő téglagyűjteményét elhelyezték a Xantus János Múzeum kazamata-kőtárában,) I. A középkor folyamán a tégla Magyarország egyik fontos építőanyaga volt. A kőben szegény területek templomai például - legfeljebb faragott kő részletekkel szinte kizárólag téglából épültek; a szabolcsi és a nyugat-magyarországi középkori templomépítészet a legismertebb ebből a szempontból.

4 Az egyszerű építőtéglák a korai épületekben igen eltérő méreteket mutatnak: a pécsi székesegyházban például 62x18x10 cm-es nagyobb és 46x18x10 cm-es kisebb méretet jegyeztek fel a 19, századi restaurálás során

5

; a paposi r. k, templom 14. század első harmadából való, egy időben épült alap-, illetve felmenő falai 26x13-14x3-3,5, illetve 30-32x14-16x7-10 cm-es téglákból állnak

6

; Rómer Flóris feljegyzése szerint a margitszigeti domonkos apácakolostor téglái 6,5-10,5" (hüvelyk) közötti hosszal, 3,55,5" közötti szélességgel és 1,5-2,5" közti vastagsággal bírtak.

7 A somogyvári apátsági templom déli falában 43-45,5x21x6-6,5 cm-es téglák láthatók. A 14-15. századi téglákra országszerte jellemző volt, hogy a még formában lévő agyag enyhén domborúra alakított felületébe gyengén bekormozott vagy hamuzott faággal hosszanti vajatokat ütöttek, hogy a téglák tapadását megnöveljék

8 (az ily módon kialakított felület jól megkülönböztethető a római téglák felületébe gyakran ujjal húzott vájatoktól). Rómer Flóris az ilyen téglákat „válús húzású"-nak nevezte,

9 az újabb osztrák szakirodalom

10 nyomán a „kannelúrázott tégla" elnevezést tartom használhatónak. Ezt a falazótégla-típust Rómer a budaszentlőrinci pálos kolostorból írta le. Széleskörű elterjedésére álljon itt példaként néhány, az utóbbi idők régészeti és műemléki kutatásai során megismert lelőhely: a soproni Szent György utca 12., 14. század végi első periódusának lakóháza,

11 a győri Püspökvár 14. század közepi kaputornya,

12 a győri Széchenyi tér 1. és 2., valamint a Liszt Ferenc utca 1. alatti lakóházak feltehetően 15. századi részletei,

13 a visegrádi királyi palota 14. század végi és Mátyás-kori periódusai,

14 a székesfehérvári Csók István utca 17.

15 és más lakóházak,

16 a hédervári Várdomb,

17 az 1416-1426 között épült ozorai vár,

18 a Mátrafüred melletti Benevár.

19 Kül* A tanulmány az 1990-es évek elején egy műegyetemi kutatási program megbízásából íródott, Az eredeti szöveget némi stiláris javításon túlmenően csak néhány újabban tudomásomra jutott adattal, illetve irodalmi hivatkozással egészítettem ki. Köszönettel tartozom Bardoly Istvánnak a kézírat gondozásáért és több szakirodalmi adatért.