Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Bardoly István – Voit Krisztina: Voit Pál műveinek bibliográfiája

16. kép. A déli belső homlokzat a feltárt középkori részletekkel vé vált. Érdekességként megemlíthetjük, hogy a 19. századi új kaput a szentélyfal átvágásával, a középkori bejárat mintájára készítették. Talán így akarták az utókorra hagyományozni az eredeti kiképzést. (5. kép) A középkori déli bejárat közeli analógiája a kisbényi (Biha; Szlovákia) téglarotunda, Apostolok-kápolnájának bejáratai (11. kép) A déli homlokzaton, a mérési ponttól 380 cm-re helyezkednek el a román kori ablakok, a templom arányait tekintve meglehetős magasan. Az ablakok felső zárása és a könyöklő részletei megmaradtak, de belül szélesítették a bélletet, A szentély keleti falán feltárt ablak belső nyílásának szélessége 14 cm, a hajóban találhatóakat 35-40 cm szélesre bővítették, (12-13. kép) Az ablakok káváit kváderkövekből falazták, de a belső kávák csak roncsolt állapotban maradtak meg, A külső kvádereken, több helyen a régi, román kori vakolat nyomai is megfigyelhetőek voltak, A déli román kori bejárat és a 19. századi ablak között (14. kép), a középkori vakolaton bekarcolást tártunk fel. Az ábrázolás emlékeztet a torony nyugati homlokzatán kialakított, első emeleti román kori ikerablakra. Az építőmester feltehetően vázlatot készített magának a toronyablak kialakításához, (15. kép) A középkori kapun át egy lépcső vezetett a hajótérbe. (16. kép) A hajófalak vakolatának leverése után megállapíthattuk, hogy a kváderfelület - sok helyen az eredeti vakolattal - túlnyomórészt megmaradt, több helyütt égésnyomokat és mohát is megfigyeltünk, A templomhajó déli falában feltártuk az egykori bejárat jól nyomon követhető keleti káváját, a beforduló 18. századi vakolattal, A kapu előtt nyitott kutatószelvényből (12. sz.) sok kváderkő került elő, ezek többsége az egykori bejárathoz tartozott. (17. kép) A bejárattól keletre elhelyezkedő 19. századi ablak kialakításakor, egy középkori ülőfülkét szüntettek meg, amely befalazva a könyöklő magasságáig jól megmaradt. A 12-13, századi járószinttől 40 cm magasságban induló fülke 42 cm mélységű, Az új ablak kialakítása a fülkét roncsolta. Az egykor 100 cm széles fülke keleti oldala 158 cm magasságig maradt meg (teljes m: 240 cm). Megfigyelhető volt rajta a beforduló középkori vakolat. A fülke befalazásában íves- és sarokkváderek is voltak melyek segítségével a visszaállítás hitelessé vált. (18. kép) A templomhajó északi fala kívül apró kő és tégla vegyes falazású, míg belső felülete kváderfal, melynek felső harmada egyszerű falazó kővel készült. A templomhajó belsejében az északi és déli falon több építési gerendafészket tártunk fel. 17. kép. A déli belső homlokzat részlete a befalazott bejárattal