Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

VII. A PRIVATIZÁCIÓ ÉS DRÁMAI KÖVETKEZMÉNYEI (1992-2005)

enyhítésére. Változás azonban nem történt. Mindezekkel szemben talán az egész hazai agrárágazat nem kapott ennyi szubvenciót az utóbbi időben. - Borsodban is a mezőgazdaságban rejlik a lehetőség? Ha progresszivitást, potenciális lehetőséget állítok egymás mellé, akkor holtbiztos, hogy a kitörési pontok egyike igenis az agrárágazatban rejlik. Lényegesen kisebb eszközhányaddal, lényegesen magasabb színvonalon lenne képes termékeket szinte ipari jelleggel előállítani. Tudomásul kell vennünk azt, hogy Magyarországon két jelentős érték van: a föld, amin járunk meg a szellemi tőke. A többi bizony nap mint nap leértékelődik. A technika ugyanis hihetetlen sebességgel fejlődik, mi pedig hihetetlen sebességgel maradunk le. Egyes ágazatokban fémipar, elektronika - nem tudunk versenyképessé válni a világgal, mert nincs meg a tőkekoncentráció, a piac és a kiszámíthatóság. - Mit javasolna a kohászat sorsának elrendezéséhez? Amióta az eszemet tudom, a kohász szakmában dolgoztam, valamilyen szinten mindig részt vettem a térség ipari koncepcióinak kialakításában. Ennek tudatában bátran kijelenthetem: abszolút semmi új nincs a nap alatt. Odáig mindig eljutunk, hogy a problémákat összeszedjük és megpróbáljuk helyesen csoportosítani, de annyi pénz nincs, hogy ezek megoldódjanak. A kohászati átalakítást ráadásul úgy támogatták, hogy soha senkit nem vontak felelősségre a helytelen döntésekért. - Tehát egyszerűen meg kellene szüntetni a veszteséges gyárat? Az én megjegyzéseim nem azért vannak, mert itt nincs szükség egy kohászati üzemre. Igenis szükség van, de megfelelő nagyságrendűre. Véleményem szerint a néhány százezer tonna diósgyőri minőségi acélgyártó kapacitást már régen ki kellett volna ajánlani valamelyik nagy acélipari konzorciumnak, és vegyesvállalati formában kellett volna tovább üzemeltetni. Akkor legalább a korszerű üzem léte nem forogna kockán. így viszont emberek ezreit hozzák olyan helyzetbe, hogy nem zárnak le megoldandó problémákat, hanem bizonytalanságban hagyják őket. Ez etikátlan. Az elkerülhetetlen döntéseket, még ha fájdalmasak is, végre kell hajtani. - Mégis, mi lehetne a megoldás? Óriási problémának tartom, hogy a térség vállalatai, vállalkozói nem fognak össze a régió érdekében. Az összességében több tízmilliárd forintos nagyságrendet képviselő magánvállalkozások súlya nem jelentkezik az események, a politika alakításában. A különböző szerveződések erőtlenek, mert nem rendelkeznek eszközökkel. Nagy szükség lenne arra, hogy a térség vállalkozói létrehozzák a saját maguk eszközrendszerén belül azt a szervezetformát, amellyel partnerei tudnának lenni a helyi politikának a gazdaság fejlesztése érdekében. - Úgy tűnik, ön valóban a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban lát jövőt, és ehhez alakította vállalata üzleti filozófiáját is... A Contur Vállalatcsoport stratégiája alkalmazkodik a kiugrási lehetőségekhez - az agrárágazat és az élelmiszeripar termékeinek előállítása és kereskedelme -, természetesen hosszadalmas vizsgálatok előzték meg a vállalatcsoport stratégiájának kialakítását.... Ami nagyon fontos, ennek a térségnek az adottságai sokkal jobban alkalmazhatók az élelmiszeriparhoz, mint a túlzott mértékű nehéziparhoz... Vö. 227.