Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

Ebből lehet következtetni, hogy mily óriási teleppé növi ki magát, a már most is országhírű és elsőrendű vasgyár és mily helyesen cselekedett a kormány, midőn a nagy jövőnek elébe néző intézményt habár a legnagyobb áldozattal is a tökély legfőbb fokára igyekszik emelni, ami a mostani kitűnő férfiak vezetése és lankadatlan munkássága által biztosan várható és így a sok befektetett tőke után bő kamatozásra lehet számot tartani. Borsod, 1884. november 26. 431. Idomacél-öntvénygyártás bevezetése 1884-1888-ban Magyarországon túltermelési válság lépett fel, amely az 1882. évi párizsi tőzsdeösszeomlással megindult kapitalista túltermelési válság magyarországi hulláma volt. A válság 1884-ben a diósgyőri gyárban még nem éreztette hatását, acélsínekben és kapcsolódó anyagokban egész éven át nagy volt a kereslet, ezért tökéletesítették a sínszegek, csavarok és szegecsek gyártásához szükséges berendezéseket és a gyártási módszereket. Tovább bővült a gyár profilja, 1884-ben bevezették az idom acélöntvények gyártását. Az első esztendőben gyártott mennyiség 9 tonnát tett ki. A Martin-acélmű mellett épített acélöntöde berendezése ezzel kezdetét vette, és kifejlődött egy olyan gyártási profil, mely hivatott volt az addig importból fedezett gépipari berendezések gyártását átvenni és fejleszteni az import megszüntetése érdekében. Közben azonban ismét elérkezett az 1885. évi költségvetés tárgyalásának az időpontja, és a pénzügyi bizottságban - függetlenül attól, hogy a gyár 1882-től kezdve állandóan emelkedő nyereséggel zárta az évet - ismét felvetődött a megszüntetés vagy bérbeadás kérdése. Ld. 485. Kiszely Gyula: 1867-1899. 1885 432. Leég a vasgyár F. hó 19-én, vagyis vasárnap délután 5 óra előtt azon rémhír verte fel városunk lakosságát, hogy a diósgyőri vasgyár ég. Sokan, különösen azok, akik ismerték e nagy kiterjedésű vasgyár berendezését, az újkor vívmányaival ellátott, sok tekintetben remek szerkezetét, s tudták azt, hogy a gyárnak vízvezetéke is van, nem akartak hitelt adni a leverő hírnek. Azonban a hír mégis igaz volt. A gyárnak egy része a túlnyomó vasszerkezet mellett leégett. Tűzoltóink, élükön Eötvös Lajos önk. tűzoltóval, nem törődve semmi veszélylyel, az égő részeket mindannyiszor leverték, vízzel borították, s ezáltal az épületeket, sőt az egész telepet nagy veszélytől mentették meg. Az anyagraktárban ugyanis a gyár összes alkatrészeinek formázó mintáján kívül nagy mennyiségű lőpor és dynamit is volt elhelyezve, melyek ha felrobbannak, emberéletben is bizonyosan nagy kárt okoznak. A mentési munkálatoknál tevékeny részt vettek Melczer Gyula alispán és Molnár Emil szolgabíró. A kár egyenlőre biztosan meg nem állapítható. Lehet, hogy nem lesz több 2300.000 frt-nál, azonban felemelkedhetik egy millióig is. Ld. 437. Borsod, 1885. 16. sz.