Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

A bányatelep alapításától kezdve a vasgyár üzeme, illetve lakótelepe volt, így a gyárban kialakult ellátási intézmények itt is működtettek részlegeket, pl. a vasgyári élelmezési osztály keretében volt vágóhíd, mészárszék, pékség, vendéglő, a Konzum vegyeskereskedése az Állomás épületében volt. Kórház nem létesült, hiszen lófogatos mentőkocsin vagy a vasúti szerelvényen is rendelkezésre álló mentő kocsiban a vasgyárba vitték a rászorulókat. Az első perecesi egytantermes iskolában 1884-ben kezdődött meg a tanítás, mintegy hetven tanuló részvételével Droppa János oskolamesterrel. Majd őt követte Lauday János, aki látványos eredményeket ért el. Az 1910-ben épült egyemeletes iskolának már mintegy 400 tanulója volt Lauday főtanító majd igazgató vezetésével, aki 1906-ban megalakítója volt a Bányamécs Dal- és Műkedvelő Egyletnek is. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint a lakosság létszáma: 2312 fő, melyből magyar anyanyelvű 1367 fő, német: 173 fő, szlovák és cseh: 691 fő, lengyel: 19 fő, román: 62 fő. Nyomorúságos helyzetük miatt sok a kivándorló, csak 1907-ben 115 bányász vándorol ki Amerikába. Ld. még 1, 481, 423, 510, 512, 543, 553, 556, 560, 581, 583. A bányamunkásokban beállott állandó munkáshiány a pereczesi gyarmatban munkáslakházak építését tette szükségessé, hogy a bányamunkások olcsó és egészséges lakások átengedése által odavonzhatók és hosszabb ideig ott tarthatók legyenek. Miután a gyár házépítésre alkalmas területtel Pereczesen nem rendelkezett, az ottani gyarmat alsó végén egy terület vásároltatott s azon 12 db emeletes, egyenként 16 lakást magában foglaló munkáslakház a szükséges melléképületekkel és kutakkal létesíttetett, ezenkívül a pereczesi aknatelep fölött 2 munkásbarakk építtetett. Boán István 2001. 20-70., Diósgyőri M. kir. Vas- és Aczélgyár története 1910. 50. 583. Pereces történetéből az évszámok tükrében 1868. Lónyai Menyhért alapító levele a vasgyár és a hozzá tartozó bányatelep létesítésére. 1870. Megépül a 2330 méter hosszú Gránzenstein alagút. 1871. Tiszolcról 38 vendégmunkás érkezik a telepre. Ok az elsők, az ún. „fészekrakók". 1872-1873. Állami költségvetésből 40-40 ezer forintot biztosított a kormány lakásépítésre. 1874. A lakótelep első része 30 munkás, 3 tisztviselő és altiszt családja részére az Erdősoron megépült. Ezek máig meglévő házai Perecesnek. 1875. Megépül további 59 lakás, majd a 90-es években 32 ház 66 lakással. 1882. Joós István Selmecbányán végzett 27 éves bányamérnök a megteremtője és fejlesztője a perecesi bányászkodásnak. 1911-ben az állami szénbányák igazgatójának nevezték ki. 1884. 70 tanulóval indult meg a tanítás az egytantermes iskolában. Az iskola igazgatója Droppa János iskolamester. A Főakna, később Barossakna termelése ebben az évben 51 ezer tonna volt. Az 1900-as években Borsod megye legnagyobb bányája lett. 1890. Újabb 32 ház, 66 lakással épült.