Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2009)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Lóczy Dénes: Cholnoky folyóvízi geomorfológiája - mai értékelésben
4- Teraszos völgy formái Cholnoky (1926) szerint, 1 = helyben álló kőzet; 2 = kavicsmaradványok; 3 = vastag kavicsréteg; 4 = alsó kavicsréteg; Pl = pliocén felszín; Vt = városi teraszok; Ft = fellegvári teraszok; LM = legmélyebb bevágódás vonala; A = mai alluviális szint; A-D = egyre fiatalabb mellékvölgyek pót épít), mint középső. A folyók esésgörbéjén általánosságban kijelölhető ugyan egy közepes esésű „középszakasz”, a meanderező folyó esése azonban rendszerint kisebb, mint a fonatos vagy fattyúágas mintázatú alsó szakaszon. (Ez érvényes egyik kedvenc példájára, a Duna kisalföldi hordalékkúpjára is, amelynek tengelyében a fonatos Öreg-Duna esése jóval nagyobb, mint a meanderező Csallóközi- és Mosoni-Dunáé.) A legújabb kutatások szerint viszont a fonatos meder ugyanolyan egyensúlyi árteret épít, mint a kanyargó. A geomorfológiai enciklopédia (Goudie 2004) is elismeri azonban, hogy - a nem lineáris hidrológiai és morfológiai összefüggések káoszelméleti alapú modellezése ellenére - sajnos nem sikerült még megoldani sem a meanderek, sem a fonatos medrek keletkezésének minden problémáját. Míg Cholnoky szakaszjelleg-elmélete - legalábbis a középiskolai tankönyvekben - mindmáig továbbél, teraszkeletkezési elképzeléseiről ez nem mondható el. A magyar geomorfológiai kutatások egyik legsikeresebb területe a folyóteraszok vizsgálata. Cholnoky két jellegzetes teraszszintet különböztet meg: a városi teraszt (kb. 15 m-rel a folyó közepes vízállása felett) és a kevésbé folytonos fellegvári teraszt (40-50 m magasságban). (A régiesen terrasznak írott megnevezést egyébként nem tartja idegen hangzásúnak, nem nevezi párkánysíknak!) Cholnoky a Balaton környéki patakok „terasztalan- ságára" hivatkozva egyértelműen kijelenti: „Nagyon fontos hangsúlyoznunk, hogy a folyók terraszai nem éghajlat-változás, hanem csakis esés-változás eredményei” (ibid. p. 104). Azt állítja, hogy „a Balaton szintje a pleisztocén időkben lényegesen nem változott" (u.o.) - amit a későbbi kutatások megcáfoltak. „A Cholnoky által tektonikus mozgásokhoz kötött teraszok számát az 1930-as években fellendült teraszvizsgálatok (mindenekelőtt Kéz Andor és Bulla Béla dunai kutatásai) fokozatosan megnövelték” (Szabó- Lóki 2006, p. 142). Miután Bulla Béla bizonyította az éghajlati eredetű teraszok létét, a magyar- országi teraszok rendszerét Pécsi Márton (1959) alakította ki. Az újabb és újabb kormeghatározási eljárások elterjedésével a teraszok keletkezésének korára vonatkozó elképzeléseket időről-időre felül kell vizsgálni. 3. Vitakérdések felvetése CHOLNOKYt a felszínalakulás mikrofolyamatai is különösen érdekelték. A folyóvíz munkájáról szóló fejezet CHOLNOKYnál a csepperózió jelentőségének kiemelésével kezdődik, csakúgy, mint a legmodernebb tankönyvekben. Utal arra, milyen ösz- szetett jelenség az esőcseppek becsapódása. Az újabb tankönyvek viszont a csepperózió második, fröccsenéses szakaszát is megkülönböztetik. Erről Cholnoky is ír, hangsúlyozza, hogy az esőcsepp mindjárt magával is ragad talajrészecskéket. A született ismeretterjesztő Cholnoky nem hagyja ki a lehetőséget, hogy egy érdekességről is szót ejtsen: lábjegyzetben a talajszemcsékbe „sűrített gázak kihajtásával” magyarázza az „esőszagot” (ibid. p. 54). A barázdás erózió tárgyalásakor olyan kérdést vet fel, amelyre - a világ számos geomorfológiai labo14
