Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2009)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Lóczy Dénes: Cholnoky folyóvízi geomorfológiája - mai értékelésben
5. Terasz-szigethegyek keletkezése Cholnoky (1926) szerint. F = főfolyó; M = mellékfolyó; T = törmelékkúp; K = törmelékkúp-szigethegy; S = terasz-szigethegy; Z = szigethegy-maradvány ratóriumában és a terepen folytatott kísérletek, mérések ellenére - még ma sem tudjuk a választ: mitől függ a barázdahálózat sűrűsége? Válasza: elsősorban a lejtő anyagának „plasztikusságától” (tehát agyagtartalmától). A mai kutatók mikroba- rázdák hálózatát kutatják a kötött talajfelszíneken, és a barázdaközi erózió (interrill erosion) szerepét hangsúlyozzák (Bryan 1987). Cholnoky ugyanúgy aláhúzza a növényzet kiemelkedő szerepét a talaj erózió elleni védelmében, mint a mai tankönyvek. A vízmosások megkötésében pl. elsősorban természetes anyagokat (követ, fát, vesszőfonatokat) tanácsol felhasználni. Ezzel előfutára annak az irányzatnak, amely környezetbarát mérnöki megoldásokkal kívánja megoldani ezt a problémát („soft engineering” - Mitsch & Jorgensen 2004). A lefolyó vizek hordalékelragadó képességét a vízhozammal hozza kapcsolatba. A jelenlegi geomorfológia a kompetencia fogalmával írja le ezt, ami a még kimozdítható legnagyobb hordalékszemcse átmérője. Cholnoky hidrológiai jellegű megállapításai is érdekesek. A folyó kisvizét a források kis vízhozamából származtatja. A korszerű hidrológiai művekben viszont azt olvashatjuk, hogy az alapvízhozamot a talajvíz táplálja. A kisvizeknél természetesen sokkal érdekesebbek az árvizek. Ezek lefolyását, az áradás, tetőzés és apadás szakaszaiból álló lefolyásgörbét a Duna példáján mutatja be. Rámutat, hogy ugyanaz a vízállás nagyobb vízsebesség mellett jóval nagyobb vízhozamot jelent. A vízhozamszámítások rendszeressé tételével a lefolyásgörbék, árvízi hurokgörbék váltak az árvizek jellemzésének legfőbb eszközévé. Cholnoky egyik, szinte mellesleg „elejtett" megállapítása később számos laboratóriumi és terepi vizsgálat kiindulópontja lett: árvízkor „a folyóvíz felszínének esése nagyobb, mint állandó vízállás idején" [ibid. p. 62). Az újabb kutatások arra utalnak, hogy a vízszint esésének fontos szerepe van a meanderezésben is, hiszen a vízfelszín esésének aszimmetriája vezet a mederben a másodlagos áramlások kialakulásához (Markham & Thorne 1992). A folyóvízi erózió legfontosabb feltételeinek a víz- és a hordalékszállítást tartja. Az utóbbira térve részletezi, milyen módon szállítja a folyó a különböző szemcseméret-osztályokat, az agyagtól a görgetegig. Ez a fejezet egyetlen mai folyóvízi geomorfológiai tankönyvből sem hiányzik, és valamennyi ugyanúgy tárgyalja, mint annak idején Cholnoky Jenő. Ma már elektronmikroszkópos felvételek bizonyítják, hogy a folyami homok szemcséi szögletesek. Különösen érzékletes, ahogyan a fenékhordalék csúsztatva történő mozgatásának következményeit szemlélteti: „Hogy nagyon sokat csúszhatnak a kavicsszemek, azt azon látni, hogy a folyami kavics szemcséi rendesen laposak, olyanok, mint a kopott szappany" (ibid. p. 65). A későbbi mérések azt is konkrét adatokkal igazolták, hogy a hordaléktömegből a „puhább” (pontosabban könnyebben koptatható) szemek bizonyos szállítási távolság után teljesen kikopnak, csak a legkeményebb kvarc marad. Kísérletekkel határozták meg, adott távon mennyit kopnak szállítás közben a különböző kőzetminőségű kavicsok (Ritter et al. 2000): egy 0,002-es esésű hegyi patakban a 20 cm átmé15
