Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2009)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Dr. Messik Miklós: A „magyar" Prága (I. rész)
A „MAGYAR” PRÁGA (l. RÉSZ) Séta a „száztornyú város” magyar emlékei között - a Kisoldalon A műértékeket kedvelő magyar turista, ha a kitüntető jelzők sokaságától elhalmozott cseh főváros történelmi negyedeiben jár, rögtön megbizonyosodhat arról, hogy a cseh fővárosban Európa egyik legegységesebb állapotában megmaradt mú'emléktömegének látványát élvezheti. Valóban, olyan ez a város, mint egy kőből faragott történelemkönyv! Azonban azt is észlelheti a vándor, hogy a mi történelmünknek - amelynek viharai nem engedték az ilyen mértékű konzerválását építészeti értékeinknek - szinte megszámlálhatatlan nyoma, kapcsolata bukkan fel a Moldva két partján, a cseh múlttal összefonódva. A város utcáit, múzeumait bóklászó honfitárs előtt éppen csak felvillantanék ezekből néhányat kedvcsinálóként egy sokkal teljesebb gyűjtésből. A város egyik jelképének számító Károly hídon induljunk el a Moldva felett, a túlparti vár (a hegyvidékes oldal), a Hradzsin irányába. Még az óvárosi sík oldalon, az Óvárosi hídtorony oldalsó és felső szobrai között feltűnik két magyar vonatkozás: VAjKot megkeresztelő Szent Adalbert püspök és Zsigmond királyunk. A Károly-hídon a kétoldali mellvéd évszázados szabadtéri szobortárlatán sétáljunk tovább. A baloldali alkotásokra érdemes figyelni: a 13 szoborkompozícióból a második együttesnél Szent Borbála, Margit és Szent Erzsébet, míg a tizenegyediknél ismét az első szent királyunkat keresztelő Szent Adalbert alakját mintázták meg. S ha a hídról a Kisoldalhoz simuló Kampa szigetre tekintünk, gondoljunk csak arra, hogy a sziget déli végénél egykor álló, 1839-1841 között épült kis híd (a második állandó híd a Moldván) a formáját megörökítő rajzok tanúsága szerint a mi Lánchidunk mini mása volt. A Kisoldali-hídtoronyhoz érve, ismét csak balra - a nagyperjeli malom, s a Lánc-alatti Szűz Mária-temp- lom falai felett - tekintve látható a Győzelmes Boldogasszony templomának tornya. Kitérőt ide nem tennénk, de az itt őrzött, világszerte ismert, Spanyol- országból származó viasz-szobor (a naponta átöltöztetett) ún. „PrágaiJézuska" felett a történelmi magyar címer is látható. A Mostecká-n megérkezünk a Kisol- dal központi terére, a Malostranské námestire, a prágai barokk csúcsaként számon tartott Szent Miklós templomhoz. Két magyar vonatkozásra hívnám fel a figyelmet. A tér délnyugati oldalán, az egykori Jezsuita Fogadalmas Ház oldalán emléktábla állít emléket II. Rákóczi Ferenc prágai tartózkodásának. A fejedelmi herceg a Károly egyetem diákjaként az 1690-1692-es években tartózkodott Prágában. A16 éves ifjú fogékonyan a tudományokra, a szellemi és testi erősödésre, szorgalmasan tanult. De vadászott, vívó-leckéket is vett, az atyákkal elmélkedett (s szívesen biliárdozott), s már kisebb udvartartással, olykor libériás inassal hajtatott kirándulni. A Károly egyetem több magyar diákjáról még az Óvárosi oldalnál szólnék, így például: 1845-1848 között Görgey Artúr is tanulója volt. A tér egy másik közvetett magyar irodalmi vonatkozása az innen induló Nerudova utcánál, a város talán legszebb utcájánál a „Három fekete sashoz” vagy a „Két- Naphoz" címzett fogadóknál jusson eszünkbe az egykor itt lakó kiváló cseh költő Jan Neruda alakja. Ő többször megfordult Pest-Budán. Ennek bizonyítékaként született a „Régi Prága - Régi Pest” című riportgyűjteménye. A prágai Vár (Hradzsin) előterénél a Hradcanské námestin, a Mátyás-kapu előtti téren egy barokk szoborkompozíciónál áll. Az 1725-1728 között készült, 1736-ban felszentelt Szűz Mária oszlop, szoborcsoport (Ferdinand Maximilian Brokoff alkotása), annak emlékére emeltetett, hogy a pestis e környéket elkerülte. A jellegzetesen barokk formák között azonban egy, igen sajátos szoboralak tűnik fel. Az adakozó mozdulat persze azonnal Árpád-házi Szent Erzsébet alakját sejteti, ebben nincs is semmi rendkívüli. Az érdekességét az ábrázolásnak a magyaros ruha adja. A szent fátyollal, koronával a fején, zsinóros díszmagyar ruhában ad egy fonott kosárból kenyeret a koldusnak. E szobrot láthatta már gróf Széchényi Ferenc is, a „legnagyobb magyar" édesapja, aki 1787 tavaszán járt Prágában. A közeli Érseki Palotában látta vendégül a cseh érsek. Fürstenberg herceg pedig nagy estélyt rendezett a gróf tiszteletére, aki még május 23-án kelt útra Bécsből, hogy folytassa európai utazását. így a Prágába tervezett megálló igen kellemes lehetett számára. Jó néhány évtizeddel később fia, Széchenyi István is járt Prágában és Karlsbadban (Karlovy Varyban) 1829. július 18-19-én, s el volt ragadtatva Csehország előrehaladásától az akkori magyar „mozdulatlansággal" szemben. (Itt jegyezném meg: pl. a Gotz-Kinsky palota építésében később a 4 évig Prágában tartózkodó Ybl Miklós is részt vett.) De lépjünk be a II. Mátyás császár és magyar király által 1614-ben emeltetett kapun a várba. 102
