Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 17. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2008)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Hajdú Zoltán: Az antropogeográfia elfeledett hazai képviselői
király" új személyi névsort, illetve értéksorrendet állított fel a magyar társadalomföldrajz történetét illetően. Amikor Prinz Gyula tekintett vissza a magyar emberföldrajz negyven évére, vagy amikor Mendöl Tibor összegezte az emberföldrajz magyar történetét, szükségszerűen egyénileg megfogalmazott értékhez, történeti szituációhoz szabottan tette ezt. Ugyanez vonatkozik Fodor Ferenc tudomány- történeti művére is. E rövid fejtegetésben két társadalomföldrajzzal foglalkozó szerzetes-geográfus (Czirbusz Géza, Kalmár Gusztáv) és egy paptanár (Hanusz István) részben elfeledett munkásságára szeretném ráirányítani a figyelmet. A kérdés természetes módon az, hogy „joggal hullottak-e ki” az emlékezet és a „számontartás" rostáján, avagy a különböző időszakban a szakmai féltékenység volt-e a meghatározó, míg máskor a politikai széljárás feledtette őket. Az antropogeográfia megjelenése és formálódása a magyar földrajztudományban Az ember, a társadalom és az általa létrehozott struktúrák, különösen az állam valamilyen szintű bemutatása, elemzése a kialakuló, elsősorban az egyházi középiskolákban (katolikus, protestáns) művelt magyarországi földrajztudományban mára XVI-XVII. században megjelent. Mindkét nagy vallási áramlat számára kiemelkedő jelentőséggel bírt az államhoz való viszony, s ez földrajztudományban is jelentős tényezővé vált. Bél Mátyás (1684- 1749) evangélikus lelkész-geográfus, és tanítványai, valamint a jezsuita Hell Miksa (1720-1792), s a jezsuiták általában egyaránt jelentős szerepet tulajdonítottak a földrajztudománynak. Voltak számottevő különbségek az inkább történeti és az inkább természeti érdeklődésű geográfusok, illetve Czirbusz Géza Huszty Zoltán fényképészete, Nagykároly, 1895 körül (Forrás: Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény, Albumok, XXXVI, 1) iskolák között, a vita az alapkérdéseket illetően is természetesnek volt tekinthető. A modern antropogeográfia intézményes és elismert megjelenése a nemzetközi földrajztudományban Friedrich Ratzel (1844-1904) nevéhez kapcsolódik. Ratzel hatása szinte munkásságának kezdetétől szerves és vitatott részévé vált a magyar földrajztudományi gondolkodásnak. A modern magyar emberföldrajz kezdete folyamatosan vitatott volt a magyar földrajztudomány történetében. Prinz Gyula, Cholnoky Jenő geomorfológiáját 0 Földrajzi Közleményekben 1927- ben ismertetve úgy fogalmazott, hogy a magyar földrajztudományban az emberföldrajzi áramlat részben önállóan, a németektől függetlenül jelent 49
