Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
KÖZLEMÉNYEK - Serdült Csilla: A KALOT-mozgalom és érdi népfőiskolája
tehetséges fiatalokat várták. Ezt a részleget Dr. Kádár Zoltán művészettörténész és Illésy Péter festőművész, grafikus irányította. Feladatként tűzték ki a magyar jellegű egyházművészeti stílus megteremtését, de ez az álmuk nem válhatott valóra. A napirend a következők szerint épült fel: délelőtt voltak az elméleti, délután pedig a gyakorlati órák, ez összességében napi 8 órát tett ki. Reggel 6-kor volt az ébresztő és a mosakodás. Fél 7-kor torna és a napi parancs kiosztása következett, majd a háló rendbetétele és a fél 8-as reggeli után kezdődhetett az oktatás. Negyed 1-kor tálalták az ebédet, ezután került sor a gyakorlati órákra egészen este 6-ig. Negyed 8-kor vacsoráztak, majd a háromnegyed 9-es rövid szentség- imádásig szabadfoglalkozással telt az idő. Fél 10-kor általános villanyoltással ért véget a nap. A vasárnap természetesen nem számított munkanapnak. Fél 7- kor kötelező szentmisén kellett részt venniük, majd a reggeli és aztán szabadfoglalkozás következett egészen 10 óráig. Ekkor kezdődött az önképzőköri gyűlés, amin minden héten más-más fiatalok elnököltek. Minden vasárnap este táncmulatságot rendeztek, ahová meghívták a helyi KALÁSZ-leánykör tagjait. Az érdi központ kedvezőtlen gazdasági adottságokkal bírt, ugyanis míg a többi népfőiskolához gyakran 20-30 hold föld tartozott, addig Érden csak 1 holdnyi művelésre alkalmas területe volt a KALOT-nak. Szinte mindegyik népfőiskola képes volt magát eltartani a saját kertgazdaságából, de Érden erre nem volt lehetőség. A legényeknek kisebb részt pénzben, nagyobbrészt természetben kellett befizetniük a tanfolyam költségeit. Mindenki hozott otthonról azt, amit tudott: babot, lisztet, tojást, zsírt, szalonnát, cukrot, konkrét előírás nem volt. Persze, akadtak olyan tehetséges fiatalok is, akik annyira szegények voltak, hogy semmit sem tudtak magukkal vinni, így az ő költségeiket a mozgalom vagy a plébánia állta. A KÁLÓT pedagógiájának lényege az önállóságra való nevelés volt. Az önálló gondolkodást és mérlegelő-képességet akarták kifejleszteni minden tanulóban, hogy egyéniségként térhessenek vissza falujukba. A házimunkák elvégzésére külön-külön munkacsoportokat állítottak fel, amelyek tagjai hétről-hétre cserélődtek. Minden munkának, mint például a hálószoba rendbe hozásának, a mosdó tisztántartásának és az asztalok megtérítésének is volt 1-1 felelőse, aki a saját csoportjáért felelt. A tanórák igen rendhagyó módon folytak. Ugrin József, a népfőiskola igazgatója szerint, az előadások szinte minden esetben jóindulatú vitává alakultak át, amin a hallgatók elmondhatták véleményüket, és ezáltal sokat segíthettek egymásnak. A parasztfiatalok csupán ősztől tavaszig, a mezőgazdasági holt idényben tudtak a népfőiskolára járni, így nyaranta többhetes táborokat szervezett a mozgalom tanítók, falusi értelmiségiek, egyetemisták, tanító- képzősök és kispapok számára. Mindezzel egyetlen célja volt a KALOT-nak, mégpedig az, hogy eszméit és törekvéseit a társadalom minél szélesebb köreivel megismertesse. Az első népfőiskola jelentőségét mutatja, hogy az évek során papi, művészeti, katonai vezetők és miniszterelnökök is látogatást tettek Érden. Az intézmény első vendége a mozgalmat kezdettől fogva támogató Csanádi püspök, Glatfelder Gyula volt. Gróf Teleki Pál miniszterelnök többször is megfordult az iskola épületében, bár a szakirodalom csak az 1940. december 22-ei vizsgaelőadáson való részvételét említi részletesebben. Bárdossy László miniszterelnök is ellátogatott Érdre 1941 őszén, és a legények előadása után nagyhatású beszédében méltatta a KÁLÓT munkáját. A népfőiskola legnagyobb meglepetést okozó látogatása vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc parancsnok és a Ludovika Akadémia harmincnégy végzős tisztjelöltjének érkezése volt ugyanezen év decemberében. A feszült légkör miatt kezdetben kétséges volt a találkozás végkimenetele, de az előítéletek és a társadalmi távolságok hamar eltűntek. Olyannyira jól sikerült a látogatás, hogy 1942 tavaszán meghívást kaptak a KALOT-tanfo- lyamos fiatalok a Iudovikások budapesti központjába. 90 A ludovikások érdi látogatása (1941)
