Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
KÖZLEMÉNYEK - Serdült Csilla: A KALOT-mozgalom és érdi népfőiskolája
Rádióadás Érdről (1941) KALOT-telep létrehozása volt, hogy mintát mutatva a földreformmal kapcsolatos mihamarabbi cselekvésre buzdítsa az ország vezetőit. A tanfolyam végén, 1942. augusztus 19-én mindannyian sikeresen letették a záróvizsgát. A képzés részvételének követelménye volt, hogy a legényeknek legyenek menyasszonyaik, akiket a telepre való költözés előtt feleségül kell vegyenek. Augusztus 20-án Jánosiba érkeztek a leányok, és Nagy Töhötöm vezetésével kétnapos lelkigyakorlaton vettek részt, amelyen a leendő feleségeket a telepes életformára és a házaséletre készítette fel a páter. Ezek után a párok hazatértek a falujukba, hogy mindent előkészítsenek a néhány héttel későbbi költözésre. Lassan eljött a nagy nap: szeptember 15-én közös esküvőt rendeztek Jánosiban az első telepeseknek, szám szerint 20 párnak5. Az egegi telep tulajdonképpen egy falu volt. A családok saját maguk közül választottak bírót, könyvtárral, raktárral és közösségi teremmel rendelkeztek, és mindenben egymás segítségére voltak. A közösségnek volt egy meghökkentő, ám jogos és észszerű törvénye: az első évben sem rokon, sem ismerős nem látogathatta meg a fiatal házasokat. Ezzel igyekeztek kiküszöbölni a várható konfliktusokat, amiket az anyósok és más rokonok gerjeszthettek a családok között. Egy év elteltével viszont nagy szükség volt az otthonmaradt családtagokra, mert az első egegi gyermekek megszületése után elkélt a fiatal édesanyáknak a segítség. Az érdi népfőiskola „Régi vágyunk teljesült!* Ezzel a felkiáltással adta hírül a mozgalom a Dolgozó Fiatalság című lapjának 1940-es szeptemberi számában, hogy október elsején megnyílik az első bentlakásos KALOT-népfőiskola az érdi Szapáry- kastélyban. Habár az 52 helyiségből álló tágas épületben rendszeresen helyet kapott mindhárom tanfolyam, mégis a kulturális képzés bizonyult a legsikeresebbnek. A háromhetes hivatásrendi tanfolyamok a kisgazdák és a gazdasági munkások vezetőképzéséről szóltak. Az első tanfolyamot 1940. december 2-22. között rendezték meg az érdi népfőiskolán, majd ezt a következő évben még két másik követte. A tanagyag elsősorban az egyletalakítás, az ünnepségszervezés és a közszereplés fortélyainak elsajátítására épült, de a legények részletesen foglalkoztak a földkérdés problémájának megoldásával, a gazdasági élet fejlesztésével, a tisztességes, emberhez méltó munkaviszonyok kérdésével és a parasztság közéleti felemelésével. A szövetkezeti bizományosképzés a Hangya Szövetkezet, a biztosítási ügynökképzés pedig a Generali Biztosítási Intézet és a KÁLÓT együttműködésével indult 1940 őszén. A Generali által teljes mértékben finanszírozott biztosítási tanfolyamon olyan szegény, ámde tehetséges legényeket képeztek ki, akik visszatérve a falujukba biztosítási szakemberként képesek lesznek kilábalni nehéz gazdasági és anyagi helyzetükből. A tanfolyam egyéves működése alatt 600 fiatal szerezte meg a képesítést. A népkulturális tanfolyam két és fél hónapja alatt a parasztlegények elsajátíthatták a népi színjátszás és színdarabrendezés fortélyait, nótákat és táncokat tanultak, s mindemellett irodalmi, földrajzi, egészségtani, történelmi, gazdasági és illemtani ismeretekkel lettek gazdagabbak. Az iskola oktatói között több, később híressé vált személyt is találunk. A néptáncot a ma már külföldön is elismert Molnár István tánckutató és koreográfus tanította. A népi színjátszásba Muharay Elemér vezette be a legényeket, aki jelentős szerepet töltött be a XX. század hazai színházi életében. Az irodalom- és történelemórákat a Kossuth-díjas költő, Jankovich Ferenc tartotta. Az oktatók között találjuk Somogyi Imrét is, a Kertmagyarország legelhivatottabb hirdetőjét, valamint Gaál Károlyt és Visky Károlyt, a korszak legjelentősebb néprajztudósait. A fiatalok több ízben is hallgathattak előadást olyan alkalmi tanároktól, mint például Móricz Zsigmond és Veres Péter. Az érdi népfőiskola másik nagy érdemének számított a Szépmíves Műhely, ahová a képzőművészetben
