Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
KÖZLEMÉNYEK - Sárközy Miklós: Megjegyzések Vámbéry Árminnak a Perszepoliszban és az iráni síita zarándokhelyeken tett látogatásairól
egy teljesen új vallási rendszer alapjait rakták le, mai napig tartó viszályt szítva ezzel a bahái közösség és a síita klérus között. Vámbéry látogatása korában az iráni sía sokadik virágkorát élte, és Vámbéry perzsiai útinaplójának idevonatkozó megjegyzései igen fontos adalékul szolgálnak a XIX. századi síita Irán vizsgálatához. Vámbéry és az iráni sía kapcsolata meglehetősen ellentmondásos volt - legalább annyira kétoldalú, mint ahogy az egész Perzsiáról alkotott képe. Egyfelől, mint addig szunnita környezetben élőt, Vámbéryt meghökkenthette és részben óvatossá is tette a síiták őt, mint hivatalosan szunnitát méregető tekintete, ahogy erről A Küzdelmeim című könyvében és máshol is ír: „Perzsa földre érkezésemmel tehát az eddigi anyagi gondokhoz és küzdelmekhez hozzájárultak még a lelki szenvedések is. Sohasem fogom elfelejteni azt az érzést, melyet a Khoi utcáján és bazárjában szemközt jövő perzsák kaján, haragos és megvető pillantása keltett bennem. Az emberek törökül beszélnek itt is, de elég volt a számat kinyitni, hogy tiszta sztam buli kiejtésemmel rögtön eláruljam szunnita voltomat. Ez a harag kétségtelenül csak megtorlása azoknak a sértéseknek és bosszantásoknak, melyek nyomon kísérik a török földön a síita jövevényt; de én joggal vethettem föl magamban a kérdést: mit vétettem ezeknek az embereknek én és mi részem volt abban nekem, hogy Alit kiforgatták a próféta örökéből... még pénzen is nagy bajjal kaptam valamit a vakbuzgónéptöl. Fölmerült a kérdés: vajon a szunnita is nedzsisznek vagyis tisztátalannak tekin- tendő-e mint a keresztény, kivel testileg érintkezni bűn és csak hosszú és heves vita árán voltam képes eloszlatni az efféle aggályokat,”19 Eme újra és újra visszatérő keserű tapasztalatok, a síiták Vámbéry által fanatikusnak tekintett vallásossága a papság korrupciójára tett utalások mellett azonban Vámbéry egész perzsiai útinaplójának külön tanulmányt megérő részletei a különböző síita egyházi zarándokhelyeken és egyházi potentátoknál tett látogatásai. Mert Vámbéry utólag a Küzdelmeim című könyvében helyenként kifejezetten lelkesülten nyilatkozik a síita iszlámról is, ha figyelmesen olvassuk leírásait. „Ezek az emberek boldogok voltak az ő perzsa mikrokozmoszukban, és különösen feledhetetlenek nekem azok az órák, melyek az akhondokkal (vallás tudósokkal) való vitatkozásokban töltöttem. E nagyturbános papok főképpen a vallás dolgaiban való szabadelvű felfogásukkal tűntek fel nekem, mert minden vakbuzgóság nélkül, tisztán történelmi nézőpontról beszéltek Mohamedről és vallásáról, s úgy látszott, egyáltalán nem ütköztek meg a legmerészebb föltevéseken és ellenvetéseken sem — amivel őszinte csodálkozásba ejtettek, mert Törökország és Kö- zép-Azsia szunnita világában istenkáromlásnak tekintették és megtorolták volna az efféle vitatkozást.”20 Mint addig szunnita környezetben élő személy Vámbéry meglehetős figyelmet szentelt az iráni síita klérus és intézményei, zarándokhelyei meglátogatásának. Jóformán egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy ilyen látogatásairól be ne számoljon a korabeli olvasóközönségnek. Útja során több alkalommal is hitvitába bonyolódik síitákkal, akik nem átallották szemére hányni idézőjeles szunnita mivoltát, de ugyanakkor nagy tisztelettel ír síita egyházi méltóságoknál tett tisztelgő látogatásairól, mint például a XIX. század derekának és második felének talán legbefolyásosabb iszfaháni ajatollahjánál, Ernám Dzsom- ‘énél vagy ismertebb nevén Aqá Bozorgnál („nagy úrnál") vendégeskedéséről.21 Látható, ha alaposabban szemügyre vesszük, hogy Vámbéry azalatt a közel 13 hónap alatt, amit Perzsiában töltött, jóformán minden jelentős síita zarándok- helyen megfordult. Azt nem állítjuk, nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy mindenhova be is jutott, de a korabeli Irán legfontosabb síita szentélyeinek, zarándokhelyeinek otthont adó városokban mindenhol járt. A szinte mindenhol megemlített síita dervisek, a Zandzsánban leírt nagy tá'zijje, (Hoszein halálát bemutató vallásos passiójáték) mellett Vámbérynek sikerült eljutnia a négy legfontosabb síita zarándokhely városaiba.22 Rej A Teherán tőszomszédságában fekvő Rej ősi politikai, kereskedelmi központ, a mai Teherán elődje, mely egészen a XIII. századig a legfontosabb észak-iráni városnak minősült. 1221-ben a mongolok rombolták le, és azóta csak zarándokhelyként híresült el. Itt található a Sáh cAbd al- cAzim szentély, ahol az Iránban eltemetett 8. síita imám, Ali b. Musza al-Reza imám egyik távolabbi unokafivére, a Elaszan imámtól származó Sáh cAbdal-Azim nyugszik. A reji Sáh cAbd al-cAzim szentély a négy leghíresebb iráni síita zarándokhely közé tartozik. A ma impozánsan kiépült szentély már Tehe30
