Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Lázár Imre: Festőecsettel a világ körül
Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 15. szám, 2006. - Magyar Földrajzi Múzeum, Érd, pp. 39-52. FESTŐECSETTEL A VILÁG KÖRÜL Sass Brunner Erzsébet és Brunner Erzsébet utazásai Dr. Lázár Imre A Delhi Magyar Tájékoztatási és Kulturális Központ igazgatója Hungarian Informatioin and Culturel Center, 1-A Jan Path, New Delhi 1-India Tel: 00-91-11-2301-4497, Fax: 00-91-11-23793161 e-mail: hungariancentre@vsnl-com ÖSSZEFOGLALÁS A világháborúban összetört hitű festőművésznő, Sassné Brunner Erzsébet úgy érezte művészi elképzeléseinek kiteljesítéséhez új környezetre van szüksége. Hosszas vándorlást követően Indiában telepedett le az öt szinte árnyékként követő lányával. Két évig Rabindranath Tagore látta őket vendégül Bengáliában. A sántinikétani erőgyűjtés után következz) évek szinte állandó utazással teltek. Végigjárták a kontinensnyi ország szent zarándokhelyeit. 1935-ben Japánba, majd Amerikába utaztak, egy évvel később pedig Európába. Rövid magyarországi tartózkodás után visz- szatértek Indiába. Időközben kitört a II. világháború, 1942-ben a két Brunnert az angolok, mint ellenséges ország polgárait letartóztatták. 1944-ben szabadultak az internáló táborból. A Himalája látványa olyan erős hatást tett rájuk, hogy itt telepedtek le és Sassné Brunner Erzsébet haláláig itt éltek. Sassné Brunner Erzsébet, és lánya Brunner Erzsébet művészetében az Európából hozott festészeti látásmód és India ősi szellemisége sajátos szintézisre lépett, ezért mindkét ország nagy tisztelettel jegyzi a nevüket a XX. század művészetében. Két nem mindennapi művész, Sass Brunner Erzsébet és leánya, Brunner Erzsébet külső és belső utazásainak vászonra festett dokumentumait láthatta 2006 április-májusában az indiai közönség a Delhiben működő Magyar Tájékoztatási és Kulturális Központban megrendezett kiállításon. A tárlat, amely az Áttörő fény címet viselte, Brunner Erzsébet halálának 5. évfordulója alkalmából idézte fel a két festőnő gazdag életpályáját1. A két magyar művész kontinenseket átszelő útja a szülővárosból, Nagykanizsáról indult. 1929-ben általános megdöbbenést keltő, merész elhatározással vágtak neki a világnak, hogy Itáli- án, Líbián és Egyiptomon át eljussanak Indiába. Innen közel hat éves tartózkodás után, 1935-ben indultak tovább Japánba, majd az Egyesült Államokba, végül pedig Angliába. 1938-ban rövid időre visszatértek Magyarországra, de hamarosan ismét útnak indultak, és - immár végleg - Indiában telepedtek le.2 Nem kevésbé izgalmas és csodálatra méltó a két művész belső utazása, szellemi és alkotói útkeresése. Művészetük gyökerei a századelő hazai szellemi mozgalmaiból erednek és szorosan kapcsolódnak a nagybányai festészeti iskolához, közelebbről pedig Hollósy Simon köréhez, de hatott rájuk a Gödöllői Művésztelep és számos más művészeti-szellemi kör aurája is. Művészetük azonban Indiában teljesedett ki igazán, ahol bámulatos azonosulási képességgel szívták magukba ennek a hatalmas és titokzatos országnak a végtelen múltba visszanyúló kultúráját, lenyűgöző szellemi örökségét. Az Európából hozott festészeti látásmód és India ősi szellemisége sajátos szintézisre lépett művészetükben, látomásokban írva képekké a belső útkeresés fázisait, gyötrelmeit és a megtalált harmónia önfeledt boldogságát.3 Farkas Erzsébet 1889. június 14-én született Nagykanizsán, Farkas Ferenc, a város tiszteletben álló alka- pitánya és Józan Etelka negyedik gyermekeként. Édesanyja korai halála után a kisleány nevelése többnyire 39
