Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
MÚZEUMI KÖNYVTÁR - Szentkereszthy György: A Keleten (Kovács Sándor)
ledésbe. Az általuk bejárt tájak népei mindig szoros kapcsolatban voltak a Kínai Birodalommal, ezért tá- gabb horizontokat testesítenek meg. A fényképek és a térképek segítik a kínai olvasók eligazodását. Dicséretes szándék valósult meg a szép nyomdai kiállítású kötetben, melynek címlapján látható utazók képei és a budapesti Hősök terének mil- leneumi emlékműve egyaránt azt sugallják, hogy az ezeréves Magyarország lakói mindig igyekeztek hozzájárulni a nagyvilág megismeréséhez. A hátsó borítón Fu Zhi Liang áll az érdi múzeumalapító Balázs Dénes szobránál. A világhírű földrajztudós tudományos pályafutását a Dél-kínai-karsztvidék kutatásában elért eredményeivel alapozta meg. Dr. Kubassek János MÚZEUMI KÖNYVTÁR Szentkereszthy György báró A KELETEN Pallas Rt., Budapest: 1888. 454 oldal Az antik könyvritkaság Muhoray Sándor érdi középiskolai tanár ajándékaként került birtokunkba. A szerzője egy erdélyi birtokos, aki egy turistaút keretében 1887 -ben járt a Közel - Keleten. Szentkereszthy könyve nem egyszerű élménybeszámoló és benyomások leírása, mert vette a fáradtságot és úti jegyzetein kívül is utánanézett adatoknak, leírásoknak a szakirodalomban is. A szerző irodalmi tájékozottságát mutatja, hogy felhívja olvasói figyelmét Rudolf trónörökös keleti utazásának könyvére is. Eligazodását nagyban megkönnyítette, hogy olyan szakavatott idegenvezető volt a kiránduló társasággal, mint dr. Erödi Béla orientalista tudós, a fűméi gimnázium igazgatója. (A Fáraók országában című könyve Szentkereszthyével egy évben jelent meg. Személye - Szentkeresztyével szemben - bekerült a Magyar Utazók Lexikonába is.) A nívós társaságra jellemző, hogy velük utazott pl. Wosinszky Mór szekszárdi plébános, későbbi múzeumalapító régész is. Szentkereszthy mint mélyen vallásos ember főként a keresztény emlékhelyekben volt járatos s ezek leírása adja könyve fő értékét. A Lloyd Társaság Achille nevű három árbocos, biztonságból vitorlákkal is ellátott gőzösével utaztak. A hajón vendégként összesen 115 fő tartózkodott, köztük 8 nő. A báró az első osztályon lakott. O volt a kapitány és a jegyiroda tulajdonosa mellett az egyetlen személy, aki az ebédnél karosszékben foglalhatott helyet, míg a többiek díványon ültek. Az étkezéseken kívül az unalmas hajóút többnyire kávézással, pipázással, szemlélődéssel és kvaterkázással telt el. Miként a szerző írja: „adomázunk és tréfálunk. A szellem ritkán hiányzott, a tisztesség soha. ” A könyv három fő fejezetre tagolódik: Egyiptom, Palesztina és Konstantinápoly leírására. Alexandria kikötőjében léptek Egyiptom földjére. A szerző részletesen leírja - szerinte első magyarként - a Nílus termékeny földjeként jellemzett ország történetét, nevezetességeit. Részletes leírást ad Erödi kifaggatása nyomán az országban élő különböző néprétegekről és nációkról, mint: fellahok, koptok, városi arabok, beduinok, berberek, szerecsenek, törökök, levantinusok (régi európaiak), zsidók, örmények, görögök, franciák, olaszok, angolok, stb., megjegyezvén, hogy magyar nagyon kevés van. Gazdasági vénája nem egyszer éles megfigyeléseiben nyilvánul meg. így például, keserűen jegyzi meg, hogy „sajnos kitűnő magyar boraink ismeretlenek keleten. Ennek oka saját élhetetlenségünk.,, Hiszen mindenhol a francia borokat látta. Ennek titkát abban véli felfedezni, hogy a franciák mindig pontos határidővel dolgoznak és mindig azonos minőségű bort küldenek. Más lapokon a nálunk gyakori árvizek okáról bocsátkozik tanulságos fejtegetésekbe, jó példaként felhozva a Nílust, ahol meghagyták az ártereket, így nem pusztítja el a falvakat a víz. Egyik legnagyobb élménye a Kheopsz piramis megmászása volt, amit az Erödi házaspár is megtett. Lenyűgöző140
