Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Marosi Sándor: Bulla Béla természetföldrajzi életműve
Számos alapvető lösztanulmánya közül a Kárpátmedencéről az 1937-38-ban a Földtani Közlönyben németül megjelent munkájában programadó készsége, mértéktartása, szerénysége is megnyilvánul, amikor felhívja a figyelmet „a nyitott, megoldatlan kérdések egész sorozatára is. Különösen hazai löszeink elhelyezkedésére vonatkozóan csak akkor tudunk majd biztosabb, határozottabb véleményt nyilvánítani, ha a geomorfológiai megfigyeléseket bőséges és részletes kémiai, mechanikai és petrográfiai elemzés anyaga foga támogatni. ” Azért is sürgeti a további vizsgálatokat, „hogy a lösz fogalmi jegyeit szabatosan megállapíthassuk és a különféle löszfajtákat egymástól genetikus alapon megkülönböztethessük, mert az bizonyos, hogy ma még a lösznek mint gyűjtőfogalomnak a neve körül nagy a zavar és a bizonytalanság, mert sokféle képződmény löszszerű és a löszszerű képződmények sorozatának a típusos lösz csak egyik tagja”. „Szükség van részletes, a rokonszakmák képviselőivel való megegyezésen alapuló, tervszerű pleisztocén kutatómunkára nem csak morfológiai és geológiai, hanem archeológiái, paleontológiái, botanikai és paleo- klimatológiai téren is. ” „Sok részlettanulmányt követel még a lösz morfológiai kutatása, a szoliflukció és a lösz karsztosodása is. ” Ezek alapján már mondhatjuk, hogy Magyarországon a modern negyedkorkutatás, a klimatikus geomorfológiai irányzat meghonosítója. Sohasem hanyagolta el azonban egyik felszínformáló tényezőt sem a másik javára. Gondosan mérlegelte valamennyi tényező szerepét, s jelentőségüknek megfelelően, adatokra támaszkodva értékelte őket. Ez nyilvánult meg már völgyfejlődéstörténeti-teraszmorfológiai kutatásaiban is, amikor az éghajlati és szerkezeti okokat tényleges szerepüknek megfelelően vette tekintetbe. Mindig azt hirdette, hogy a földfelszín formáinak fejlődése - zömmel - nem magyarázható egyféle erőhatással. A pleisztocén éghajlatváltozások hazai hatását felismerve már korán (1934) számol nem csak a löszök, hanem a folyóteraszok képződésében is a klimatikus tényezők jelentékeny szerepével. A löszök és a folyóteraszok összevetésével foglalkozó tanulmányában is klimatikus és tektonikus okokat tüntet fel a teraszok keletkezésében. Világosan látja, hogy a „klimatikus okok bonyolultan komplikálódhattak és komplikálódtak is tektonikus mozgásokkal és a két hatás szerepét külön- külön kibogozni igen nehéz lesz”. Maga is nagy lendülettel végzi kutatásait, a „kibogozás”munkáját, s egyre fontosabb megállapításokat tesz. Ugyanez a komplex szemlélet nyilatkozik meg nála akkor, amikor immáron évtizedes viták zajlanak le szerte a világon Davis geomorfológiai ciklustana és Penck morfológiai analízisének követői között. Bulla feltárta mindkét irányzat tévedéseit, egyoldalúságát, s tagadva mindkét elmélet fejlődést gátló tételeit, meg7 Tofana Kelet felől (Dolomitok, Cortina d' Ampezzo Fotó: Bulla Béla)
