Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)

KÖZLEMÉNYEK - Dr. Marosi Sándor: Bulla Béla természetföldrajzi életműve

Ebből jól kiolvasható saját másfél évtizedes szorgalmas kutatómunkája a Kárpát-medencében, ez alapozta meg a könyv szemléletét. S ezt bizonyítja a legrészletesebben megrajzolt korszerű negyedidőszaki történet, s a folyóhálózat kialakulásának bemutatása. ”

Bulla Béla szintetizáló képessége fő művében, az „Általános természeti földrajz” II. kötetében tetőzik. Az Általános természeti földrajz két vaskos kötetének (904 old.) szerkesztője s nagyobb részt szerzője is.

Az I. kötetben (1952) a Bevezetést (pp. 9—66.) írta, a II. kötet (A szilárd kéreg általános természeti földrajza. A földfelszín formáinak ismerete [Geomorfológia]) 550 oldalas anyaga a 40 oldalnyi, Kádár László által írt deflációról szóló rész kivételével Bulla munkája (1954). Ezt a világviszonylatban is kiemelkedő tankönyvet és hasznosságát Székely a Földrajzi Közlemények említett 1982/4. számában részletesen mutatja be és méltatja.

Ugyancsak mérföldkő tankönyvkiadásunkban, hazai földrajztudományunkban, Bulla tevékenységének pedig, sajnos, záróköve a halála előtt megjelent, a már említett „Magyarország természeti földrajza” c. egyetemi tankönyve. Ez is több annál: ma is gyakran forgatott kézikönyv. Ma is megállapíthatjuk, hogy elérte maga elé tűzött célját, amely szerint „A szintézis nem csak egységes és egyéni szemléletet jelent, hanem a tények

Láng Sándor és Bulla Béla, 1943.

és a földrajzi környezet tényezői belső kapcsolatainak feltárását is, amely lehetővé teszi, hogy az olvasó az éghajlat ismeretéből a táj domborzatára, éghajlatára és talajviszonyaira, röviden: a részből az egészre és az egészet alkotó részekre is tudjon következtetni. "A kötetet az ország tájainak összefoglaló bemutatása zárja.

Bulla tankönyvei, egyéb, a tanártovábbképzést, tudományos ismeretszerzést szolgáló, szemléletformáló írásai, többek közt a rádióban is elhangzó előadásai a földrajzi közművelődést, tudatfejlesztést is nagymértékben szolgálták. Elhivatott pedagógusként persze elsősorban, több mint két évtizeden át a budapesti egyetemen a természetföldrajz professzora, haláláig kitűnő felkészültséggel, elmélyült tudással, lebilincselő előadásmóddal oktatta és szeretettel nevelte a földrajztanárok százait. Elévülhetetlen érdeme, hogy tanítványainak nem csak megtanította,-hanem velük meg is szerettette a földrajzot, nem csak ismeretekkel ruházta fel őket, hanem gondolkodásra, a természeti jelenségek közötti oksági kapcsolatok, bonyolult, de törvényszerű összefüggések felismerésére nevelt, felruházta őket a természet megismerésének tudományos módszereivel. Mint tudós professzornak a nagysága talán azáltal jut leginkább kifejezésre, hogy iskolát teremtett maga körül, amelynek szerencsés tagjait állandóan táplálta tudása bővizű, kiapadhatatlan forrásából. Tanítványai nemcsak az iskolák katedráin, hanem a kutatóintézetek, állami és tervező szervek legkülönbözőbb őrhelyein, felelős beosztásban igyekeztek és igyekeznek a Mester tanításait gyümölcsöztetni.

Különböző természetföldrajzi kérdéskörökben, geomorfológiai témákban, de elméleti, szintetikus publikációkban is szinte felsorolhatatlanok az érdemei. Ezekből - ismételten utalva mai előadótársaim részletesebb méltatásaira — csak röviden említek néhányat.

Bulla Béla kutatói tevékenysége révén már a harmincas években analitikus vizsgálatokra, fáradhatatlan terepkutatásokra alapulva gyors egymásutánban igen figyelemreméltó eredmények születtek a Duna és mellékfolyói völgyfejlődéstörténeti, teraszmorfológiai kérdéseinek, a periglaciális jelenségeknek, a magyarországi lösztakaró eredetének, elterjedésének, településviszonyainak feldolgozása során. Egymás után jelentek meg nagyjelentőségű, a későbbi kutatások számára alapvető, sok vonatkozásban ma is iránymutató és helytálló megállapításokat tartalmazó tanulmányai.

6