Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)

KÖZLEMÉNYEK - Dr. Lázár Imre: Festőecsettel a világ körül

Sassné Brunner Erzsébet és Brunner Erzsébet Gandhi portréjával, Bangalóre, 1934. (Dr. Lázár Imre kutatásai nyomán)

formában idézi a levelet, gyakorlatilag badarságként állítja be, és nevetségessé teszi a „két Böskét”17. Az eredeti levél azonban szerencsére megmaradt a sántinikétani Visva Bhárati könyvtárában. Bár az írás kétségtelenül lelkesedéstől fűtött, szárnyaló stílusú dokumentuma a két művész India iránti vágyódásának, valójában korántsem olyan sületlenség, amilyennek Germanusék beállítják. A levélben Sassné kifejtette, hogy képeit belső indíttatásból, szent extázisbán festi. Intenzív hívást érezve, belső kényszertől vezetve indult útnak leányával. Érzi, hogy Tagore megérti a törekvéseiket, s India inspirációja segíti művészetük kibontakozását. Leírja, hogy saját erőből nem tud eljutni Indiába és kéri a költőt, hogy segítse hozzá a kiutazáshoz, amelynek anyagi részét művészetével viszonozná^.

Tagore válaszolt a levélre. Ez a válaszlevél egyelőre nem került elő, azt azonban tudjuk, hogy magyarul íródott, és hogy a költő megbízásából Germanus fogalmazta. Brunner Erzsébet visszaemlékezései szerint meghívást tartalmazott, más korabeli források alapján azonban inkább udvarias elutasításra következtethetünk. Tagore az elküldött fényképek alapján azonban

valószínűleg megértette a két misztikus festő művészi törekvéseit, s dicsérete elegendő lehetett a két festőművésznek, hogy indiai utazásukat befejezett tényként kezeljék7^. Akármi is volt azonban Tagore válasza, október 3-án a Brunnerek újabb levelet írtak a költőnek, ismét magyarul. Örömtől repeső hangon tudatták a költővel: jönnek Indiába-0.

Sass Brunner 1929 őszétől lázasan kezdte szervezni az indiai utazást. Mivel a pénzük akkorra már teljesen elfogyott, minden szálat megmozgatott, hogy a hajójegyek költségét előteremtse. A rokonoktól, ismerősöktől otthon hagyott képeik, vagyontárgyaik értékesítését kérte. Tanulmányi segélyért folyamodott Zala Vármegyéhez, kölcsönt és adományokat kért a barátoktól.27 A segítség nagyon lassan csordogált, sőt egy fatális módon, pontatlanul címzett pénzküldemény miatt egyetlen fillér nélkül maradtak. Amíg az újabb posta meg nem érkezett, az útszélen talált füveken tengették az életüket .

Végül annyi pénz mégis összegyűlt, hogy a legközelebbi afrikai kikötőbe, Tripoliba jegyet tudtak váltani. A hajó december 7-én futott ki velük Siracusá42