Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Lovász György: Bulla Béla és a magyar tájkutatás
lomfóldrajzi jellemzését adja (Kogutovicz K. 1930) A „Dunántúl és Kisalföld írásban és képekben’’ című kötetekben közölt tájhatárok sok tekintetben a néprajz területfelosztásához alkalmazkodnak. Bulla Béla és Mendöl Tibor, a „Kárpát-medence földrajza" című 1947-ben megjelent könyve minőségi változást hozott a hazai földrajzi területkutatásban. Ebben a műben Bulla, a doktori disszertációjában megfogalmazott koncepciót, illetve szemléletet az egész Kárpát-medencére kiterjeszti, természetesen Mendöl társadalomföldrajzi kutatási eredményeit felhasználva. A mai országterület immár hagyományos négy nagy egysége jellemzésének tematikája jelentősen bővült. Nemcsak a geológiai és domborzati, hanem az éghajlati- vízrajzi- és növényzeti viszonyokat is elemzi. A talajföldrajzi adottságoknak csupán az országos vázolása valószínűleg a hiányos táji részletes ismeretekre vezethető vissza. A tájak oknyomozó leírásának tematikájában ebben a műben találkozunk először a természeti erőforrások társadalmi-gazdasági elemzésével, igaz, hogy csak országos áttekintésben. A tájnak, mint objektíve létező térnek vázolják az időbeli dinamizmusát, azaz változását. Mendöl „a mütáj kialakulása és általános jellege” részfejezetben már a társadalom tájformáló szerepét vázolja. Bulla pedig Ny-Európa földrajzától átveszi, ill. meghonosítja a műtáj fogalmát. A szerzők idézett munkájukban kezdeményezték a természeti és a társadalmi folyamatok kölcsönhatásának tanulmányozását is. Ezzel jelentősen bővítik a tájkutatás tematikáját és lépéseket tesznek a komplex földrajzi szemlélet kialakítása felé. Az 1947-ben megjelent tankönyvnek minősülő munka méltán tekinthető a modern magyar tájföldrajzi kutatás tematikus és módszertani alapvetése kezdeti lépésének. A II. világháborút követően a hazai földrajztudo- mány gyorsütemű fejlődése tapasztalható. A tájföldrajzi kutatások tulajdonképpen az 1947-ben publikált koncepció illetve tematika alapján, azt tovább fejlesztve kezdődtek meg, elsősorban Bulla tanítványai, illetve kortársai tevékenységeként. Jelentős kutatások indultak az ország egyetemi és főiskolai földrajz tanszékein. Ezek között megindult az ország területének „felosztása”. A vidéki műhelyek nyilvánvalóan a közvetlen, és távolabbi térségük geoAz Olt völgye Mikóújfalunál I. III. és IV. sz. teraszok (Fotó: Bulla Béla) morfológiáját, illetve felszínfejlődését kezdték intenzíven tanulmányozni. Ebben a folyamatban a Bulla által vezetett MTA Földrajztudományi Kutatócsoport az ország vezető kutatóhelye volt. Ekkor - Bulla ösztönzésére — indult meg a hazai tájak természeti viszonyainak igen részletes kutatása, ill. feldolgozása. Jelentős teret kaptak az eddig „mellőzött’’ diszciplínák, mint az éghajlat-, a víz-, a talaj- és a növényföldrajz. Ebben a folyamatban a természetföldrajz egyre szorosabb kapcsolatot épített ki a társ-, illetve a rokontudományokkal, amennyiben társszerzőként az illetékes szakemberek végezték a kutatást. Ennek az időszaknak újabb jellemzőjeként említhető, hogy néhány geográfus önállóan, és földrajzi, ill. térszemlélettel végezte a tájalkotó diszciplínák adatainak elemzését, kiegészítve azokat saját megfigyeléseivel, illetve méréseivel. Az 1950-es évek közepétől az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelentek a „Földrajzi monográfiák’’, az ország kisebb tájainak (Mátra, Börzsöny, Mezőföld, Nyírség, Cserhát) komplex természetföldrajzi, kutatásokon nyugvó oknyomozó leírásai, legfőképpen a Bulla vezetése alatt működő MTA Földrajztudományi Kutatócsoportban, majd később a kutatóintézetben. Az egész ország területére terjedő elemzések tették lehetővé az ország tájai hierarchiájának kidolgozását. A vizsgálatok során ui. sikerült megállapítani azokat a kisebb egységeket, amelyek tájalkotó tényezői szignifikánsan eltértek a szomszédságtól. A felszínfejlődési kutatások alapvető jelentőségűek voltak a tájhatárok meghatározásában, hiszen ezek eredményeként lehetett a korábbiaknál pontosabban meghatározni a tájhatárokat. 27
