Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
IRODALMI FIGYELŐ - Kóka Rozália: Bételjesítem Isten akaratját... (Martinovich Sándor)
megismernie szokásaikat, hiedelmeiket, meghallgatni és magnetofonnal rögzíteni énekeiket, meséiket, balladáikat, gyógyító és varázsló imáikat. Sikeres gyűjtőútját a Beszterce völgyében lévő Lész- peden folytatta, és ezt a települést később, az 1970-es években négy alkalommal látogatta meg. Itt ismerte meg Jánó Ilonát, a látomástörténeteiről híres szent leányt. Továbbiakban a Románvásár közelében lévő Szabófalvát, a csángómagyarság legészakibb települését kereste fel. Az itt élő csángók nyelve erősen selypítő hangképzésük miatt, magyar fül számára nehezen érthető. Káka Rozália itt találkozott Lakatos Demeter csángó költővel, aki magyar iskolába sohasem járt, és gyermekkora óta román betűkkel írta verseit, a szabófalvi csángók archaikus magyar nyelvén. Káka Rozália moldvai gyűjtőútjai során 1995-ben Puszti- nába látogatott el. Ezen a településen mindig nagy hagyománya volt a mesemondásnak és becsülete a jó mesemondónak. Itt szembesült azzal a civilizációs ártalommal, ami a csángó falvakat sem kerülte el és elsősorban a fiatalság körében veszélyezteti a hagyományos népi kultúrát. Az egyik mesemondója így fakadt ki: „ O, nem kell a mostaniaknak a mese. Most nyiccsák ki a televizort, tesznek kazettákot. A mostaniaknak csak a kell. ” Káka Rozália nemcsak néprajzi gyűjtőmunkájával bizonyította elkötelezettségét a csángó nép ügye mellett. Vezetőségi tagja az 1990-ben megalakult Lakatos Demeter Egyesületnek, szervezője a csángó gyerekek magyarországi nyaraltatásainak, segítője az anyaországban tanuló csángó fiatalok iskoláztatásának. Munkásságával jelentősen hozzájárult a sokáig elszigeteltségben élő népcsoport sajátos kultúrájának megismeréséhez és megőrzéséhez. Martinovich Sándor Káka Rozália BÉTELJESÍTEM ISTEN AKARATJÁT... A lészpedi szent leány látomásai A Pécsi Tudományegyetem Néprajz- kulturális Antropológiai Tanszék és a L' Hermattan Kiadó közös sorozata Budapest 2006, 252. oldal Káka Rozália romániai néprajzi gyűjtőútja során 1960- ban, majd az 1970-es években több ízben felkereste Lészpeden a híres moldvai látóasszonyt: Jánó Ilonát, aki moldvai otthonában később egy-egy alkalommal Érden és Budapesten mondta el látomástörténeteit. A beszélgetéseket Káka Rozália hangszalagra rögzítette. Összesen hét beszélgetésre került sor és ezek jelentek meg könyv formájában. Ez a szöveggyűjtemény a csángó népcsoport kulturális sajátosságainak megismerése szempontjából igen jelentős tudományos értékű műnek számít. Egyrészt fontos dokumentuma a moldvai csángók régies, archaikus nyelvjárásának, de gazdag tárháza hitviláguknak hiedelemtörténeteiknek is. Jánó Ilona látomásai egy igen érdekes világot tárnak fel. Olyat, amelyben számára és a csángó közösség túlnyomó többsége számára is természetes a transzcendens világgal való közvetlen érintkezés álmokban, látomásokban, jelenésekben. Olvasva ezt a szöveggyűjteményt eleinte nehézkesnek, néhol alig érthetőnek tűnnek Jánó Ilona beszámolói. De miután hozzászokik az ember ehhez a régies mondatfűzéshez, egyre inkább egy elképesztően gazdag képzelőerővel rendelkező elbeszélő igen érdekes, helyenként izgalmas történeteivel ismerkedhet meg. Jánó Ilona aktív szereplőként jelenik meg ezekben a látomás-elbeszélésekben. Természetesnek tűnő, közvetlen kapcsolatba kerül a hétköznapi emberek számára megközelíthetetlen világgal, beszélgetéseket folytat a túlvilág lényeivel. Látomástörténeteiben őrzőangyala kíséretével jut el a mennyországba, ahol szentekkel, Jézus Krisztussal és az Atyával is találkozik. A purgatóriumban főleg a család és rokonság nélküli, valamint az elfelejtett halottak lelkét keresi fel, olyanokét, akik túlvilági sorsáért nem aggódig senki sem. Az ott szenvedő lelkeknek megígéri, imádkozással fog 135
