Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)

KÖZLEMÉNYEK - Dr. Somogyi Sándor: Bulla Béla és a folyóvízi geomorfológia

Részlet a Lapos mély meandervölgyéből a Haragosban (1943.) (Fotó: Bulla Béla)

felszínalakító munkájával, elkülönítve azok eróziós és akkumulációs tevékenységét. Az eróziós tevékenységek között elkülöníti a felszín lemosását (az ún. areális eróziót), a vonalas erózió (amit főleg a felsőszakasz-jel- legű vízfolyások végeznek), az oldalazó eróziót (ami a középszakasz jellegű vízfolyásokat jellemzi) és a mészköves felszínek oldásos karszterózióját. Az előbbiekkel szemben ez utóbbi főleg a felszín alatt megy végbe. Az egyes eróziós tevékenységi típusok között részletesen foglalkozik az azok hatását befolyásoló különböző tényezőkkel (kőzetminőség, lejtőszög, növénytakaró), valamint a mezőgazdasági termelést világszerte befolyásoló talajerózióval, s annak az egyes területekre jellemző méreteivel (pl. hazánkban 30.000 km2-t sújt a hatása). Rámutat, hogy a talajerózióra elsősorban a szélsőséges csapadékmennyiségek a káros hatásúak, s ezért azok gyakorisága a döntő jelentőségű.

Kiemeli, hogy a folyók eróziós völgyképző tevékenységét elsőként két kitűnő magyar természet- tudós, Varga Márton és Katona Mihály dolgozta fel, ami azonban korukban (XIX. század eleje) nem talált megfelelő értékelésre. Bulla professzor természetesen részletesen kifejti a folyóvízi erózió jellegzetességeit és a felszín alakításában betöltött döntő szerepét. Ennek hatékonyságát a folyó vízmennyisége és sebessége határozza meg, tehát az uralkodó hatást az árvizek meny- nyisége és gyakorisága képezi a felszín alakításában. A hordalék szemnagysága és így a felszínre gyakorolt erózió mértéke is a vízsebesség következménye, ami azonban erősen összefügg a folyók évszakosán változó vízjárásával. Az egyes folyóktól felfűzött tavak természetesen derítőmedencéknek tekinthetők, így azok alatt az egyes vízfolyások felszínalakító hatása nagy mértékben változhat.

Az egyes folyók esésének mérete a vízfolyás hosszában az építőkőzet jellegétől függően gyakran és erősen váltakozhat. Természetesen az újabb időkben ennek mértékét a társadalmi igényeknek megfelelően mesterségesen is befolyásolhatják. De elvégezheti ezt a hatást az éghajlat területi váltakozása is. Az ún. „normális esésvonal” kialakulása természetesen mesterségesen is befolyásolható és ezt a Föld számos területén a társadalmi igényeknek megfelelően el is végzik. A folyóknak a mederalakításra gyakorolt hatások szerint vannak mélyítő eróziós, egyensúlyi állapotú és feltöltő (akkumulációs) szakaszai. Ezek a szakaszjellegek azonban egy folyó hosszában többször is váltakozhatnak a kialakító erőhatások szerint. Az egymást követő ún. egyensúlyi esésgörbe azonban a Föld felszínén ritkán és csak időszakosan alakul ki, mert függ a felszín mozgásától és az időjárás változásától is.

Azok a folyók, melyeknek munkaképessége nagyobb a hordalék elszállítási igénynél, felsőszakasz-jellegűek „V”-keresztmetszettel. Ezek az ún. szurdok- vagy kanyonvölgyek. Ahol a munkaigény és a vízkészlet egyensúlyban van, ott középszakasz-jellegű völgyek alakulnak ki, amelyben a sodorvonal erősebben kanyarog, mint a meder felszíne. Erősen hat viszont az oldalazó erózió. A kanyarulatok gyakorisága jellemző az egyes folyók vízbőségére és esésének méreteire. A levágott kanyarulat az ún. holtmeder. A szabályozások alkalmával is sok mederrészt levágnak. Például a Tiszát 160 átvágással 400 km-rel rövidítették meg. A kanyarulatokban képződnek a folyók hordalékából az ún. övzátonyok is. Számos helyen voltak ilyenek a Tisza mellett is. A „zug" a kanyarulattól körülfolyt terület.

Ha a folyónak csökken az esése, erősen szaporodik a hordaléka vagy fogy a vízhozama, alsószakasz-jellegűvé válik. Ilyenkor a mederben zátonyok képződnek, melyek szigetté is fejlődhetnek. így a folyó elágazik (pl. Szigetközi-Duna, Máramarosi-Tisza). A mellékfolyók torkolata pedig elvonszolódik (pl. Lajta, Vág). Ha gátak közé szorítják, a meder akkor is feltöltődik (Pó, Hoangho, Amudarja). Sokszor medret is változtatnak. Feltöltött síkságot is építenek (Kis-Alföld). A mellékágak (Mosoni- és Vág-Duna) középszakasz-jellegűek maradnak. Ilyen a Duna budapesti szakasza is.

12