Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - A százhalombattai Matrica Múzeum (P. I.)
A SZÁZHALOMBATTAI MATRICA MÚZEUM Százhalombattán a régi Tanácsháza épületének egy részét alakították át múzeumi célra, melyben az első állandó kiállítás 1987. december 4-én nyílt meg. A város gazdag történelmi múltját nemcsak a szakemberek ismerték, hanem az itt élők közül is számosán. Lelkes amatőrök, múltat tisztelő, széles látókörű emberek csoportja mintegy 20 évvel ezelőtt megalakította a „Matrica Honismereti Szakkört”. Célul tűzték ki, hogy a város területén — különösen a meginduló nagy építkezések miatt — figyelemmel kísérik az előkerülő régészeti jelenségeket, értesítik valamelyik múzeumot. S addig is, míg a feltárás meg nem kezdődik, összegyűjtik a felszínre került leleteket. Ezenkívül néprajzi, helytörténeti gyűjtőmunkát is végeztek. Többen rendszeresen és sikerrel vesznek részt különböző pályázatokon (pl. Hetves Józsefné), Ferenczi Illés tanácselnökhelyettes megírta a település történetét „Százhalombatta 25 éve (1945—1970)” címen, mellyel a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának honismereti pályázatán II. díjat nyert. A szakkör tagjai közül többen járták a határt őszszel és tavasszal, s a frissen szántott földeken sok értékes régészeti leletet szedtek össze. Ezeket egy pincehelyiségben gyűjtötték, majd szépen, tárlókba elrendezve ki is állították. Az egyik legaktívabb szakköri tag, Sebestyén József, 1976-ban kb. 3500 éves bronz kincsleletet talált, mely ma a Nemzeti Múzeum állandó kiállításán látható. A 80-as évek elejére érlelődött meg a gondolat, hogy a Városi Tanács önerőből létrehozza Százhalombattán a Helytörténeti Gyűjteményt. A Pest Megyei Múzeumok igazgatóságától ígéret hangzott el, hogy amennyiben a város biztosítja a szakembert, a megfelelő kiállítóteret és raktárát, úgy letéti anyagként visszakerül az innen, hiteles feltárásokból elszármazott leletanyag, melyeket ezidáig Cegléden, illetve Szentendrén őriztek. Ez meg is valósult, s 1987. december 4-én ünnepélyes keretek között megnyílt a Helytörténeti Gyűjtemény. 1988 tavaszán új nevet kapott: Matrica Múzeum. A „Százhalombatta története” c. állandó kiállítás 8 teremben mutatja be a régmúlt és a közelmúlt legfontosabb tárgyi emlékeit a bronzkortól napjainkig. Az őskorban Százhalombatta területén az első jelentős emberi településhely a bronzkorban létesült (i.e. XVIII. századtól) a mai Téglagyár területén. A több rétegű telep hosszú egy helyben lakást bizonyít. A bronzkori földvárban 1963-ban Kovács Tibor végzett ásatást, a leletek a Nemzeti Múzeumba kerültek, de rengeteg edény, eszköz származik felszíni gyűjtésből (I. kép). 1985-ben bronzkori urnatemetőt tártunk fel, ennek egy részlete is látható a kiállításon. /. kép. A bronzkori földvár ásatásának leletei A II. terembe lépve egy szép vaskori halombelső rekonstrukcióval találkozhatnak a látogatók. A városnak nevet adó „százhalmok” az ún. Hallstatti kultúra temetkezőhelyei voltak. Az előkelő halottat máglyán elégették, s hamvait egy nagy, gondosan megácsolt faszerkezetű sírkamrában helyezték el. Az eddigi kutatások alapján az érd—százhalombattai temető az i.e. 650—550 közötti periódusra keltezhető. A III. és IV. teremben a római kori emlékeket állítottuk ki. A Dunántúl meghódítása után a rómaiak Százhalombattán is építettek egy tábort, melynek az őslakosság nyelvéből származó Matrica nevet adták (a mai Dunafüred déli határában). 118-tól 180-ig itt állomásozott az alpesiek 1. sz. lovasított gyalogos zászlóalja. A tábor mellett volt a katonai falu, ahol a katonák családtagjai, iparosok, kereskedők éltek. — A temetők közül a déli temető az ismertebb, itt a DKV tározótavainak építésekor Topái Judit 213 sírt tárt fel: hamvasztásos és csontvázas sírok egyaránt előkerültek. A túlvilági életre a halott mellé tették használati tárgyaikat, ékszereiket, néha fegyvereiket. A tehetősebbek sírjait sírkövekkel jelölték. A múzeum udvarán több ilyen sírkő van felállítva. A népvándorláskorból avar lószerszámok, ékszerek vannak az V. teremben. Ugyanitt kaptak helyet az Árpád-kori és későközépkori leletek. Százhalombatta területén a középkorban három falu állott: Kisbáté (mai Dunafüred és Kiissza), ettől ÉNy-ra Felsőbáté, valamint Százhalom, a mai Ófalu. A 150 éves török uralom végzetesen hatott mindhárom falu lélekszámának alakulására.
