Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Megemlékezés Haltenberger Mihályról (K. J.)
2. kép. A dunai halászat tárgyi emlékei s részt vesz a nemzetközi tudományos kutatásban, oktatásban is. A halászaton kívül a mezőgazdaság és a kézműipar jelentette a fő megélhetési forrást. A helyi kisipart egy kovács- és egy cipészműhely teljes felszerelése szemlélteti. A Vili. teremben a felszabadulást követő földosztás írásos dokumentumaiból olvashatunk. A városfejlődést szemléltető fényképeken, makelten kívül itt kapott helyet a két nagyüzem, a Dunamenti Hőerőmű és a Dunai Kőolajipari Vállalat fejlődését reprezentáló tárgyi és dokumentációs anyag is. A kiállításhoz magyar, német és angol nyelvű kiállitásvezető készült. Képeslapokat és műtárgy- másolatokat is vásárolhatnak az idelátogatók. Nyitvatartás: keddtől péntekig 10—18 óra között, szombaton és vasárnap 14—18 óra között. Telefon: (26)-54-591. Cím: Matrica Múzeum, Százhalombatta, Gesztenyés út 1—3. H—2440 Az újratelepítés több hullámban történt, s a magyarokon kívül szerbek is érkeztek. Ma kb. 40 család él az Óvárosban, nyelvüket, szokásaikat ápolják. A műemlékjellegű szerb templom több száz éves ikonosztáza művészettörténetileg is értékelhető remekmű ( VI. terem). A VII. teremben a két világháború közötti falu életéből villantottunk fel képeket. A halászat, mint foglalkozás, a XVIII. század második felétől honosodott meg vidékünkön (2. ábra). 1970 óta a TEHAG (Temperáltvizű Halszaporító Gazdaság) az ország ivadékszükségletének 40%-át állítja elő, Poroszlai Ildikó IRODALOM HOLPORT ÁGNES (1985): Ásatások Százhalombattán 1978- 1982. — Studia Comitatensia 17. KOVÁCS TIBOR (1969) : A százhalombattai bronzkori telep — Arch. Ért. 96. POROSZLAI ILDIKÓ (1987): Százhalombatta és Érd régészeti nevezetességei — Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 4. POROSZLAI ILDIKÓ, szerk. (1987) : Százhalombatta története. Állandó kiállítás vezetője SOPRONI SÁNDOR (1985) : Százhalombatta a rómaiak korában TOPÁL JUDIT (1981): The southern cemetery ot Matrica — Fontes Archaeologici Hungáriáé. MEGEMLÉKEZÉS HALTENBERGER MIHÁLYRÓL SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJÁN A Farkasréti temetőben 1988. szeptember 2-án, születésének 100. évfordulója alkalmából koszorú- zási ünnepségen emlékeztek meg Haltenberger Mihály földrajzprofesszorról egykori tanítványai, a MAHART tengerésztisztjei, tisztelői, a család tagjai. Haltenberger Mihály 1888. szeptember 2-án Kassán született. Felsőfokú tanulmányait Budapesten és a németországi Greifswaldban végezte. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen Kren- ner József, Lóczy Lajos és Kövesligethy Radó voltak a tanárai. Greifswaldban Max Friederichsen és Otto Jaekel gyakoroltak rá nagy hatást. Rügen szigetén folytatott kutatásai eredményeként új, genetikus szemléletű dűneosztályozási rendszert vezetett be a szakirodalomba. Doktori disszertációjában két új dűnetípust ismertetett Hiddensee szigetéről. 1909-ben Greifswaldban ismerkedett meg William Morris Davisszel, a természeti földrajz világhírű, iskolaalapító tudósával. 1912—13-ban a lőcsei katolikus főgimnázium tanáraként, az akkori Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium ösztöndíjával, Zichy János miniszter és Balogh Jenő államtitkár támogatásával egy esztendőt töltött az Amerikai Egyesült Államokban. Az általános és középiskolai természettudományi tantárgyak, különös tekintettel a földrajz oktatásának tanulmányozása mellett transzkontinentális utazást tett az óriási országban. Felkereste Észak-Amerika legjelentősebb természetvédelmi területeit, a Yellowstone és a Yosemite Nemzeti Parkokat, a Mohave-sivatagot. Kaliforniában a helyszínen tanulmányozta az 1906- os földrengés nyomait Point Reyesben és Olema vidékén. 66
