Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Rónai András: Teleki Pál, a geográfus

fennállásának 60 éves jubileumát ünnepelve transz­kontinentális kirándulást szervezett, és ennek során bemutatta a kontinenst a világ minden tájáról össze­hívott tudósoknak. Magyarországot a tanulmány­úton Cholnoky Jenő és Teleki Pál képviselte. Cholnoky Jenőben Teleki kiváló fizikai földrajzos és morfológus társat kapott, aki helyenkint nagy vitában az amerikai geográfusokkal, elevenné és értelmessé tette Telekiben mindazt, amit maguk körül láttak. Teleki figyelmét a kitűnő útitárs magyarázatai nem elégitették ki. Az új kontinens geológiája és felszínföldrajza lényegében az európaival azonos gyökereken nyugodott. Ami teljesen más volt, az a gazdasági élet berendezkedése. A mezőgazdasági és ipari termelés szervezeti egységei, területi ará­nyai, szakosodása, eszközei egészen más képet mu­tattak, mint ami Európában megszokott volt. Ezzel kapcsolatos volt a közlekedés, a szállítás kiépítése, a nagy területekben való gondolkodás és szervezés. Újdonság volt többfelé a települési kép, az amerikai falu és az amerikai város. Szembeötlőek voltak az éghajlat és talajok szabta óriási termelési övezetek, a nagytéren való iparfejlesztés, ahol az egyes gazda­sági tájak egyrészt természeti viszonyaik, másrészt a haladásban való időelőnyeik, illetve hátrányaik sze­rint tagozódnak nagyobb egységekbe, ahol a hala­dás iránya teremt „gazdasági tájat”. Megérti, mit jelent Amerikában a Kelet és Nyugat, mit az Észak és Dél. Azt is, hogy mit jelentett ez tegnap és merre halad ma. Igyekszik megismerni az „amerikai embert”, a foglalkozását gyakran változtató iparost, a lakhelyét változtató bányászt, az alkalmi kereskedőt és a nagyvállalkozót. Rájön a származás, az etnikai gyö­kerek meghatározó szerepére a településeknél, bi­zonyos határok között. Felismeri az írek, a skandi­návok, a spanyolok, a portugálok magukkal hozott tulajdonságait, élet- és gondolkodásmódját. Meg­figyeli, hogy az Európából kivándorolt milliók az új hazában a régi haza éghajlatát keresik, ott marad­nak meg leginkább, ott boldogulnak. De ugyanúgy keresik a gondolkodásmódnak és gazdálkodásnak, a haladásnak azt a formáját és fokát, amelyhez ma­gukkal hozott értékeikkel legjobban tudnak hozzá­illeszkedni. A közösség, a nemzet, az állam születé­sének első csíráit véli itt-ott felfedezni, amelyről annak idején jogi doktorátusának elméleti témája szólt. Az amerikai út élete végéig élő emlék és kitörülhe- tetlen tapasztalat maradt. Amikor 1919-ben egyete­mi tanárrá nevezik ki az újonnan felállított köz­gazdaságtudományi karon, előadásait Amerika gaz­dasági földrajzával kezdi. Hogy mennyire él benne ez az anyag és milyen fontosságot tulajdonit tovább­adásának, az kiderül abból, hogy az 1920. évi béke­tárgyalásokra készülve, annak ma is megbámulható tudományos anyagának összeállítása közben, időt és energiát talált arra, hogy amerikai előadásainak anyagát könyvben megírja és 1922-ben nyomtatás­ban közreadja. Míg írta, 1920-ban nyolc hónapon keresztül külügyminiszter volt, majd miniszter- elnökséget vállalt olyan időkben, amelyek nyugal­masnak nem voltak mondhatók. Ezekben a zakla­tott években és ennyi munka között szakított arra is időt, hogy az amerikaiaknak meg Magyarországról adjon alapos és teljes földrajzi, népességi, gazdasági és politikai képet 1921-ben, a williamstown-i egyete­men tartott előadásaiban. 1923-ban jelent meg nyomtatásban a New York-i Macmillan kiadásában ezeknek az előadásoknak szövege: The Evolution of Hungary and its Place in European History címen 312 oldalon. A Budapesten kiadott Amerika gazda­sági földrajza könyv rossz papíron, kezdetleges nyomdatechnikával, igénytelen külsővel jelent meg az első nagy háború végi viszonyok között. Az ame­rikai könyv világhírű kiadó gondos kiállításában látott napvilágot, belső értékben mindkettő a gaz­dasági és politikai földrajz egy-egy gyöngyszeme. Ha Teleki Pál semmi egyebet nem írt volna ké­sőbb, mint ezt a két művet, nevét a magyar földrajzi irodalom úttörő nagyjai között emlegethetnénk. De nemcsak írt továbbiakat, tett és cselekedett is széles­körűen és fáradhatatlanul. Intézeteket, kollégiumo­kat szervezett, ösztöndíjasok ügyeit intézte, előadá­sokat vállalt külföldön és idehaza, példát adott és kritizált. A cserkészet terén végzett munkájáról itt nem beszélünk. Az külön tanulmányt érdemel. A földrajzi gondolat jegyében Kevés tudós tisztelte meg az Akadémiát olyan székfoglalóval, mint Teleki Pál: A földrajzi gondolat története esszéjével (1917). Széleskörű irodalom­ismeret, bölcseleti alapműveltség és történeti tájé­kozottság tükröződik a könyvben. A földrajzot a világról való fogalomalkotásunk középpontjába 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom