Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Rónai András: Teleki Pál, a geográfus
Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 6. szám, 1989. p. 3—8., Érd TELEKI PÁL, A GEOGRÁFUS Dr. Rónai András ÖSSZEFOGLALÁS A magyar geográfia egyik legjelentősebb, méltatlanul elfeledett alakja Teleki Pál. A második világháború után politikai megfontolások hátráltatták tudományos örökségének számbavételét. Az 1950-es években ugyan történt néhány kísérlet földrajzi munkásságának marxista alapon történő vizsgálatára, de ezek az írások egyoldalú, sommás értékelések voltak. A tudományos életmű tanulmányozásához hasznos adalékokkal szolgálhat az alábbi rövid összegzés, amelyet a szerkesztőség felkérésére Rónai András készített, aki Teleki Pál tanársegédje, később pedig utóda volt az egyetemen, így személyes tapasztalatait adhatja közre. Teleki Pál az első világháború után meghatározó szerepet játszott a magyar gazdasági földrajz megalapozásában, az egyetemi közgazdaságtudományi kar létrehozásában. Mint a kar tanára, ö volt az első hazai földrajztudós, aki a társadalmat a természeti környezetbe ágyazva vizsgálta. Munkásságában a dolgok egyetemes összefüggéseit kutatta, alapvető módszertani elvnek a genetikus tárgyalást tartotta. (Szerk.) Teleki Pál Budapesten született, de nem volt idevalósi. A családi kastély Pribekfalván, Erdély északi részén, a kiszélesedő Számos-völgyben fekszik, a Bükk, Kőhát és Gutin-hegység öleli körül. Apró, néhány száz lelket számláló román falvak veszik körül, magyar lakosságot csak napi járóföldre. Nagybányán találunk. Délkelet felől a somkúti dombok néznek le rá, észak felé szabad a kilátás a Szamos—Túr síkjára. Ide, Erdély és a Felvidék országútja mellé, a Partium kapujába húzódott vissza Pestről, ha nagyobb munkába vágta fejszéjét. Első szárnypróbálgatásai mégsem a hegyekhez vonzották, hanem ki a tengerre, az addig ismeretlen tájak felé. Kedvenc olvasmányai a felfedező utakról szóltak, ezeknek vonalait követte régi és új térképeken. A térképgyűjtés szenvedélyévé lett. Gyűjtött, egyeztetett, kutatta a szerzőt, a kiadási helyet és időt; mi az eredeti, a hiteles, melyek a későbbi másolatok? Bejárja Európa könyvtárait, múzeumait és 1909-ben megjelenteti első nagy művét: Atlasz a Japáni szigetek kartográphiájának történetéhez. 30 éves. 23 éves korában jelentkezett Lóczy Lajos földrajzi tanszékén, kérve, hogy a professzor mellett dolgozhasson. Lóczy odafogadta azzal a feltétellel, hogy öt éven keresztül nyilvánosan nem szerepel és nyomtatásban nem közöl egy sort sem. Teleki kezet adott rá és közel nyolc évig megtartotta. Az 1909. évi genfi nemzetközi földrajzi kongresszuson Teleki atlaszát bemutatta. Munkáját Jomard-dijjal* tüntették ki és szerzőjét beválasztották a térképtudományi bizottságba. Teleki a Magyar Földrajzi Társaság egyik legtevékenyebb munkatársa. Már 1906-ban választmányi tag, 1910-ben levelező tag, 1911-ben főtitkár. Figyeli a nemzetközi és hazai földrajzi irodalmat, ismertetéseket, kritikákat ír, vándorgyűléseket szervez. Az amerikai út tapasztalatai 1912 nevezetes év Teleki Pál életében. Ekkor jegyzi el magát a gazdasági földrajzzal, de nem olvasmányok alapján, hanem egy nagyszerű tanulmányút nyomán. Az Amerikai Földrajzi Társaság * Edme Jomard (1777. nov. 17 — 1862. szept. 23.) egyike volt 1821-ben a Francia Földrajzi Társaság öt alapító tagjának. Bernard Le Calloc’h (Paris) tájékoztatása szerint E. Jomard több évig tartó felfedező úton járt Egyiptomban. Afrika más részeiben is megfordult, több munkája jelent meg a Fekete Kontinensről. Képzettsége szerint hadmérnök volt, földméréssel és térképkészítéssel foglalkozott, ő hozta létre a Francia Földrajzi Társaság könyvtárának térképtárát. A róla elnevezett díjat leánya, Madame Boselli alapította édesapja emlékére. A díj eredetileg Jomard hatalmas könyvéből, a ,,Monuments de la géographie” c. műből állt, amelyet először 1882-ben ítéltek oda egy földrajztudósnak. Teleki Pál a világ neves földrajztudósai sorában a 28., aki a Társaság 1911. ápr. 28-i közgyűlésén a díjat megkapta. Itt említjük, hogy ma már nem Teleki Pál az egyetlen magyar Jomard-díjas. 1981-ben elnyerte ezt a kitüntetést az Amerikában élő Kiss György (George Kish) professzor is kiemelkedő kartográfiai munkájával: A térkép, mint oktató eszköz. 3
