Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Érd és környéke földtörténeti vázlata

. A pusztulásra ítélt diósdi kőfejtő melynek legmagasabb pontja az Ófalu fölötti Kakukk-hegy (177 m), míg a Duna fölé magasodó szakasza a Sánc-hegy (163 m). Mivel a Duna ártere kereken 100 m tengerszint feletti magasságban fek­szik, a „hegy” viszonylagos kiemelkedése 70 m körüli. Az Érdi-magaspartot gyakran „löszfalnak” mondják. Ennek a tévedésnek az ad tápot, hogy a Dunán lefelé haladva valóban löszfalak tárulnak elénk Dunaföldvárnál, Paksnál és Rácalmásnál. A lösz azonban egynemű (homogén) anyag, míg az Erdi-magaspart növénymentes függőleges falai­ban jól megfigyelhetők a különböző színű rétegző­dések, melyek agyagból, homokból és márgából állnak. Ezek sokkal idősebb képződmények, mint a lösz, mivel a Pannon-tóban rakódtak le 5—6 millió évvel ezelőtt, míg a lösz legfeljebb pár százezer éves. Az Erdi-magaspart a pannóniai korszak (ponto­sabban a felső-miocén pontusi emeletének) egyik legszebb feltáródása. Délebbre haladva ez az üledék­sorozat ilyen vastag tömegben már sehol sem lát­ható, mivel a vetődések lépcsőzetesen a mélybe süllyesztették. Az első kisebb töréses lezökkenés a Benta-patak mentén húzódik, ebből adódik, hogy pl. az Ercsi feletti magaspart, ahol Eötvös József sír­emléke áll, már csak 143 m magas. Tovább délebbre, Adony és Ráckeve között a pannóniai rétegek felső része a Duna magasságában fekszik, még távolabb, az Alföld közepén, Szeged vidékén pedig már csak 1000 m-nél mélyebb fúrásokban bukkantak rájuk. Az Erdi-magaspart kialakulásában jelentős szere­pet játszott, hogy a fedőanyagok közt kemény, meszes márgarétegek helyezkednek el, melyek meg­védték az alsó puha, homokos-agyagos rétegeket a lepusztulástól. A mészmárga leszakadt, több méte­res nagyságú, szögletes tömbjeit megfigyelhetjük az Ófaluból Százhalombattára vezető ösvény mentén, illetve a Duna partján. Ha szerencsénk van, találha­tunk kagylóbeleket is, melyek a pannon üledéksoro­zat homokrétegeiből peregtek ki25. Az agyagos vagy márgás rétegek faunisztikailag általában meddők, nem tartalmaznak ősmaradványokat. Az Érdi-magaspart Duna felőli része ma is „él”, a folyó alámosása (oldalazó eróziója) következtében évről évre kisebb-nagyobb csuszamlások érik. Meg­állapodottnak tekinthető az Ófalura tekintő oldal, ahonnan a Duna már régen visszavonult, és a lejtőt megkötötte a füves, helyenként már cserjés-fás növényzet. Régebbi fényképekhez viszonyítva a Duna-parton is megfigyelhető a növényzet gyara­podása. Ezt a részt két hátravágódó vízmosás (aszó) szakítja meg, melyekben különösen dús növényzet alakult ki. A magas partfalak védelmében itt együtt tenyésznek a keleti (pusztai, sztyep) növényfajok és a jégkorszak után hazánkba délről bevándorolt mediterrán növények26. Az Érdi-magaspartot a geológiai és botanikai különlegességek, és nem utolsó sorban a fölötte húzódó kora vaskori régé­szeti lelőhelyek miatt védetté nyilvánították. Még néhány szó a löszről is. Bár a magaspartot pannon tavi és folyóvízi üledékek építik fel, mind­ezek felszínét később valószínűleg beborította a lösz. Ezt a vékony lerakódást azonban a Duna felőli kiemelt felszínről lehordta az erózió, csupán a lapos DNy-i oldalon (Tárnok felé) maradt meg vastagodó rétegben. Ez sem tipikus lösz már, mivel a növé­38

Next

/
Oldalképek
Tartalom