Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Érd és környéke földtörténeti vázlata
Az érdi magaspart lejtője Ófalunál. Középen az érdi téglagyár, háttérben a Duna nyék gyökerei humuszossá tették, az erózió is sok helyen áthalmozta, összekeverte az alatta fekvő agyagos rétegekkel. Hajdanában itt helyezkedtek el Érd (Hamzsabég) szőlőskertjei, melyeknek édes nedűjét a gyormai aszóvölgy pannon rétegeibe vágott pincéiben érlelték messze földön híres borrá. 4. Érd—Tétényi-öblözet Érd környékének legalacsonyabban fekvő, kevésbé látványos része, mely a Duna jobb partján 9 km hosszúságban és 2—3 km szélességben Érd- Ófalutól ívelt alakban Hárosig terjed (1. ábra). A miocén kor végén ezt a területet a Pannon-tó egyik sekély öble foglalta el a mészköves fennsík lábáig. A pannon időszakból maradtak fenn a felszínen azok a homok- és agyagrétegek, amelyek geológiai térképünkön Diósd környékén sarló alakban helyezkednek el (8. ábra). Az öblözet szerkezeti úton jött létre, és a pleisztocén végén annyira megsüllyedt, hogy a Duna ágai K felől ide helyeződtek át. A folyó hajdani szintjeire emlékeztetnek a Tété- nyi-fennsík peremein visszamaradt kavicsteraszok Érdliget és Budafok között (Bulla B., 1939). Az öblözet belsejében a Duna negyedidőszaki kavicsos üledékei kb. 15 m vastagsgában halmozódtak fel, melyre 5—8 m vastag kavicsos homok, homok, ártéri iszap és helyenként áthalmozott humuszos lösz települt (Scheuer Gy.—Tóthné Németh /., 1982). Az egész terület alig néhány m-rel fekszik magasabban a Duna közepes vízszintjénél (Nagytéténynél kb. 97 m), és az egész terület ma is a Duna jelenkori árterének (I. sz. teraszának) számít. A múlt században a Duna kétszer is elöntötte ezt a részt (1838, 1876), sőt még a közelmúltban (1941-ben) is kilátogatott a székesfehérvári vasútvonal töltéséig, mint erre Érd-Ófaluban két árvízi szintet megörökítő tábla is emlékeztet. Azóta felmagasították a gátakat olyannyira, hogy áradás esetén Érden csak az ún. „Sziget” kerül víz alá. Az árvizektől mentesített területeket mezőgazdasági célra hasznosítják, közel fele részben pedig beépült családi házakkal és ipartelepekkel. * * * Végezetül itt mondok köszönetét dr. Marosi Sándornak dolgozatom önzetlen szakmai ellenőrzéséért. Dr. Balázs Dénes Érdliget Sárd utca 45. 2030 JEGYZETEK 1. Francois Sulpice Beudant (1787 — 1850) francia természettudós, mineralógus az osztrák kancellária felkérésére jött Magyar- országra 1818-ban és 9 hónap alatt bejárta csaknem az egész országot, beleértve Erdélyt is. Megbízatásának megfelelően elsősorban föld- és ásványtani megfigyeléseket végzett. Munkájának eredményeit Párizsban adta ki egy négykötetes műben, sok térképpel és földtani szelvénnyel. Vidékünkről sajnos részletes térképet nem készített, csupán az összefoglaló ország- térképébe építette bele az itteni megfigyeléseit. Promontor (Budafok) kőfejtőiben járva, lerajzolta a fennsík peremének rétegtani szelvényét. (Bővebben: B. Le Calloc’h: Francois Sulpice Beudant, Magyarország geológiai feltárásának francia úttörője. Földr. Múz. Tan., 5. 1987.) 39
